Egyensúly by Natsuki

                            5. fejezet

Hosszú percekig csókolóztak, majd Sesshoumaru vetett véget neki.

-         Nem hagyom, hogy bármi vagy bárki bántani merjen téged.

-         Kö… kö… köszönöm… - Ayumi nagyon meglepődött. Annyira, hogy megszólalni is alig bírt.

De többet nem is kellett beszélnie. Sesshoumaru újra megcsókolta…

                                               ***

Sesshoumaru prémjén pihentek mindketten. Meztelen testüket csak egy fehér felső fedte.

-         Szeretném, ha titokban tartanánk a kettőnk közt történt és történő dolgokat.

-         Rendben. – Ayumi nem értette miért, de rábólintott a dologra.

-         Tudod, túl sebezhető lennék, ha rájönnének, hogy fontosabb vagy a számomra. Ezért még Rin-nek vagy a többieknek se mond el, amíg nem végeztem az összes ellenségemmel.

-         Értem.

-         Gyere fürödjünk meg, van a közelben egy kisebb tó, és utána menjünk vissza.

Majd Sesshoumaru fogta Ayumi-t, elszáguldott vele és beledobta a vízbe. A lány a vízből kiemelkedve csak a mosolygó Sesshoumaru-t látta.

-         Ezért még megfizetsz!

Majd kezdetét vette a „bosszú”, ami abból állt, hogy lefröcskölte Sesshoumaru-t, és elcsúszott egy kövön, ettől újra elmerült a vízben.

További sikeres akciók után kijöttek a szárazföldre, kicsit száradtak, utána felöltöztek. Sesshoumaru fénygömbbé válva elrepült, mivel túl gyanús lenne, ha együtt mennének vissza. Így Ayumi egyedül indult vissza a többiekhez. Lefeküdt Rin mellé és elaludt.

Reggel nem történt semmi különös, ettek és tovább mentek. Inutaishou még nem jött vissza, bár ennek Ayumi kifejezetten örült. Mivel ő egy szellem, ráadásul kutyaszellem a legerősebbek közül, biztos a szaglása is nagyon jó és biztos, hogy őt nem tudnák becsapni.

Egész nap mentek Naraku után, de volt, hogy Rin rávette Ayumi- t, hogy fogócskázzon vele. Délután találtak néhány szép virágot, amiből koszorút fontak, és Rin csinált egyet Yaken- nek is, amitől elég viccesen nézett ki. Sötétedésre Rin ( és persze Ayumi is ), elfáradtak, úgyhogy végre megálltak, és az éjszakai szállásukat kezdték elrendezni. Sesshoumaru hozott tűzifát, Yaken meg bevetette kétfejű botját, és pillanatok alatt égett a tűz. Akik szoktak aludni, vagyis Sesshoumaru- n kívül mindenki, már mélyen aludtak, kivéve Ayumi. Nem aludt, viszont már ébren se volt teljesen, mikor ráeszmélt, hogy valaki áll felette. ( Na ki????? Biztos „nehéz” lenne kitalálni… )

-         Se… Se… - ásít – shoumaru?

-         Csöndesebben! – Bár ahogy alszanak… Lusta népség… - Gyere… Úgy gondolom kihasználhatnánk az alkalmat… Apának már így is itt kéne lennie, bár most nem hiányzik…

Azzal felkapta a lányt és elrepült vele az erdő mélye felé…

                                      ***

Mikor Ayumi ébredezni kezdett, Rin már reggelizett. Furcsállta, hogy itt van, nem emlékezett rá, hogy visszagyalogolt volna. „Biztos Sesshoumaru hozott vissza…” Ahogy a szellemre gondolt, akaratlanul is eszébe jutott az este, ami az arcán is meglátszott.

-         Bin bozsolyogzs?  - kérdezte Rin épp egy jó nagy falat megrágása közben.

-         Áhhhh… én…? Semmin… - de közben lopva Sesshoumaru felé tekintett, ám csak annak hátával nézhetett farkasszemet. Ezután egy fensőbbséges mozdulattal eltűnt a szemük elől, fölugrott egy a közelben álló fa tetejére. Ayumi jobbnak látta, ha ő is gyorsan megreggelizik.

-         Jó étvágyat! – szólt egy hang a hátuk mögött

A két lány meglepődve fordult hátra, most hogy elment, kissé idegennek számított Inutaishou. Mikor leült melléjük, visszatértek eredeti céljukhoz, reggelijük elfogyasztásához.

-   Köszönjük. – mondták egyszerre

-   És? Történt valami amíg távol voltam?

-   Hé? Jól vagy? Máskor vigyázz. – mondta Inutaishou Ayumi-nak, mivel a lányt egy enyhe köhögő roham kapta el, mikor  a szellem érdeklődött.

-   Semmi sem történt. Csak… csak mentünk és mentünk egész álló nap. Borzalmas volt. Az a monoton egyhangúság… - válaszolt gyorsan a lány.

-   Monoton? Az mit jelent?

-   Hogy mindig ugyanaz történik, ismétli önmagát.

-   Értem.

-   Remek… És Te hol vo…

-   Indulunk! – adta ki a parancsot Sesshoumaru, ezzel félbeszakítva Ayumi-t, aki ezt kihasználva segített elpakolni, hogy ne kelljen Inutaishou-val beszélnie. Mikor minden kész volt, elindultak, és meg sem álltak addig, amíg Rin be nem jelentette, hogy szomjas, dél tájékán.

-   Sesshoumaru nagyúr! Kérlek álljunk meg, mert én már nagyon szomjas vagyok! Hadd keressek egy forrást vagy patakot!

-   Arra semmi szükség. Várj csak… - szólt Inutaishou, majd elővett egy flakon ásványvizet, és Rin kezébe adta. – Kagome azt mondta ez innivaló, és volt olyan kedves, hogy nekünk ajándékozta. Csavarni kell a tetejét és kinyílik.

Rin letekerte a kupakot, és megitta, a víz jelentős részét. Ezután Inutaishou megkapta az üveget, elrakta és tovább indultak. Volna. Ugyanis egyvalaki nem indult el. Ugyanott állt, mint az előbb. A többiek visszafordultak megnézni miért nem jön? De Ayumi még mindig úgy állt ott, mintha valamin nagyon gondolkozna. És valóban, gondolkozott. Mostanáig.

-         Mégis hogy kerül a középkorba, és hozzád egy üveg ásványvíz?

-         Öööö… Kaptam.

-         Kitől?

-         A fiam útitársától. Kagome a neve.

-         Hahó!!! Én is a jövőből jöttem! Miért nem mondtad, hogy van rajtam kívül más is?

-         Mert Te úgysem tudsz átmenni a kúton.

-         Milyen kúton?

-         Kagome egy kúton, a Csontok Kútján keresztül jutott a világunkba. De azon csak Kagome és Inuyasha tud közlekedni. Ezért nem akartam elmondani Neked, hogy ne legyél szomorú, hogy Te nem tudsz visszamenni a jövőbe. Érted?

-         Tökéletesen. De attól, hogy még nem mehetek haza, Kagomé-n keresztül üzenhettem volna legalább a szüleimnek! Áhh… Mindegy…

-         Csak nem akartam, hogy…

-         Felejtsük el. De van itt valami…

                                           ***

-         Sesshoumaruuuuuu!!! Neee!

Már késő… Sesshoumaru… Inutaishou… Rin… Mind eltűntek a szemem elől… Nem… Ne… Miért pont most? Sesshoumaru…