Egyensúly by Natsuki

                                4. fejezet

Sesshoumaru és csapata éppen most táborozott le éjszakára. Rin elment futni egyet a réten, Ayumi pedig csak ült és gondolkozott.

Ma jól meg lepődtem! Csak úgy visszanőni nem szoktak a kezek. És az a hegy! Biztos gyalogoltunk néhány kilométert! Ettől a kis kitérőtől izomlázam lett! Jó lenne fürödni egyet…

-         Inutaishou!

-         Hm?

-         Van a közelben olyan hely, ahol lehetne fürödni?

-         Ha jól érzem van egy onsen úgy észak-kelet irányban.

-         Köszönöm.

-         Rin!

-         Igen?

-         Jössz te is fürdeni?

-         Hát persze!

-         Akkor, menjünk!

Nemsokára megtalálták a kisebb tavat, szinte egyszerre kezdtek el vetkőzni, mindketten mihamarabb meg akartak mártózni benne.

Ám ahogy Ayumi vette le a pólóját, Rin-nek megakadt egy különös dolgon a szeme.

-         Mi az ott a hátadon?

-         Tessék?- kérdezte Ayumi, merthogy nem értette mit akar először tőle a lány

-         Az a jel!

-         Ja, az már megvan mióta az eszemet tudom, még csecsemő koromban tetoválták rám, a szüleimnek volt valami mániája ez a jel.

-         Egy fehér-fekete kör két ponttal?

-         Hát ez olyan egyensúlyos valami, jin és jang talán.

-         Furcsa.

-         Lehet. Na megyünk?

Miután teljesen levetkőztek egyből belegázoltak a kellemes vízbe. Rin lefröcskölte Ayumi-t, aki ezt nem hagyhatta szó nélkül, úgyhogy ebből egy nagy vízi csata lett. Amíg a nap teljesen le nem ment a vízben voltak, de mikor már elég sötét lett, és kezdtek fázni, úgy döntöttek, inkább vissza mennek. Amikor elértek a táborig, mivel nagyon elfáradtak, lefeküdtek és gyorsan elaludtak.

Másnap reggel korán el is indultak, Naraku után. Egész délelőtt csak mentek és mentek megállás nélkül. Igaz Ayumi jó beszélgetőtársra talált Inutaishou személyében, szóval legalább unalmas nem volt. Ayumi megtudta, hogy ki az a Naraku, és Inutaishou elmondta a családi dolgait is, ám mikor Inuyasha-ra került a sor, Sesshoumaru nem bírta megállni egy morgás nélkül. Dél körül egy falu közelében haladtak el, és mivel éhesek voltak Ayumi és Rin együtt elment a faluba ebédet találni. Elmentek a falufőnök házához.

-         Elnézést, nem adna nekünk egy kis ételt? Nagyon sokat gyalogoltunk és szeretnénk pihenni.- mondta Ayumi a főnöknek

Egész barátságosnak tűnik, gondolta, és jól sejtette.

-         Persze gyertek csak.

-         Köszönjük.

-         Foglaljatok helyet. Mei!- kiáltott, és nem sokára rá egy szolgálólány lépett a szobába

-         Hozz a vendégeinknek ételt. De siess!

A cseléd bólintott és kihátrált a szobából. Hamarosan egy nagy tállal tért vissza, ami tele volt pakolva finomabbnál finomabb ételekkel. Ayumi és Rin rögtön hozzáláttak az eltüntetéséhez. Mikor már egyikükbe sem fért több, elköszöntek a vendéglátótól és elindultak vissza a többiekhez. A falu szélén az erdőben jártak, amikor eléjük ugrott egy fiatal férfi, késsel a kezében.

 -   Ti csak ketten vagytok, úgyhogy jobb lesz, ha megadjátok magatokat!

Ayumi elengedte Rin kezét, megfordította, hogy ne lásson rájuk. Ezután egy rúgással kiverte a kést a kezéből, és elhajította, de úgy, hogy éppen a férfi feje mellett repült el, majd beleállt egy fa törzsébe.

-         Jobb lesz, ha eltűnsz, mert te egyedül vagy.

A férfinek nem kellett több, elfutott.

  -   Gyere Rin, menjünk.- és felé küldött egy bátorító mosolyt is hozzá

  -   És ha megkérhetnélek ezt ne említsd meg a többieknek. Jó?

  -   Rendben.

A táborig zavartalanul eljutottak. Utána elindultak, mert így is sokáig elvoltak a faluban. Ayumi gyaloglás közben kicsit elgondolkozott, és nem figyelte, hogy mit néz. Töprengéséből az ugrasztotta ki, hogy Sesshoumaru majdnem felé nézett, és akkor jött rá, hogy egész végig őt bámulta. Erre a gondolatra elpirult, de szerencsére senki sem látta meg.

Az elkövetkezendő egy hét alatt ugyancsak mentek és mentek, néha rájuk támadott egy-két jelentéktelen szellem, de azokat könnyen elintézte vagy Inutaishou vagy Sesshoumaru. Minden változatlan volt, kivéve egy dolgot. Ayumi egyre többször hagyta rajta a szemét Sesshoumaru-n, aki a legutolsó ilyen alkalommal megengedett magának egy félmosolyt, bár ezt senki nem látta. Egy ilyen napon voltunk túl, amikor is Inutaishou bejelentette elmegy megnézni, hogy van kisebbik fia.

-         Elmegyek Inuyasha-hoz, hátha ő tud valamit, és régen voltam már nála.

Rin már aludt, amikor Ayumi fölállt, hogy elmenjen sétálni, ugyanis nem tudott aludni.

-         Sétálok egyet.

Senki sem válaszolt, úgyhogy elindult. Rendbe kellett raknia magában a dolgait.

Mindig őt bámulom. Annyira cikis volt, mikor észrevette! Talán szeretem? Úhh… Talán… De hozzám se szól. Nekem persze mindig ki kell fognom a zűrös pasikat! Takeshi, most meg ő!

Miközben ezeken gondolkozott, egyszer csak rátámadt egy 5 méteres ronda, büdös szellem. Nem vette időben észre, és a szellem meglendítette a karját, és Ayumi-t hozzávágta egy fához. A jókora ütéstől mozdulni is alig tudott, nemhogy elfutni. Akaratán kívül kiáltott egyet.

-         Segítség!!!!

A szellem erre még mérgesebb lett, hirtelen megállt előtte, és már felkészült, hogy lecspjon, amikor egyszerűen ketté vágta valami és két darabban esett Ayumi elé. Fölnézett és látta, ahogy Sesshoumaru sétál felé. Fölállt és a már közel ért Sesshoumaru szemébe nézett.

  -   Köszönöm, hogy megmentettél.

  -   Szívesen

Majd Ayumi szerint egyre kisebb lett a távolság kettejük közt, Sesshoumaru oldalra billentette a fejét, és ajkuk összeért.