Kireina Sei

by: Seiya-san

1.               fejezet: Angyali küldetés

-         Sei! – szólt egy mély, női hang.

-         Miharu-sama? – hallatszott egy lágyabb, fiatalabb lányé.

-         Sokat gondolkodtam, és döntöttem. Téged küldelek a Földre!

-         Engem? De mégis miért? – kérdezte meglepetten a fiatalabbik.

-         Mert te vagy a legmegfelelőbb személy erre a feladatra.

-         És Miu?

-         Ezen töprengtem ez idáig. Miu a riválisod, és utál téged. A lelke szennyes. A tiéd viszont tiszta, mint a legtisztább vízcsepp. Miu nem alkalmas! Téged választottalak!

-         Értem… - sóhajtott. – Mi a feladatom?

-         Hallottál már a Nyugati Tartomány örököséről, Sesshoumaruról? – kérdezte a mélyebb hang.

-         Hai!

-         Nos vele és csapatával kell majd utaznod a későbbiekben, de először még Sesshoumaru öccsével és barátaival. Megkapod a pontos leírásukat.

-         Rendben!

-         Amikor eljön az idő, hogy csatlakozz az idősebbik kutyaszellemhez, értesítelek!

-         Jó.

-         Feladatod pedig, hogy a két csapatot segítsd az aljas Naraku legyőzésében, és… - a fiatalabbik közbevágott:

-         De én… Én még sosem… Sosem…

-         Öltél, tudom, de hallottál Narakuról…

-         Hai! Egy gonosz félszellem.

-         Igen… Nyugodj meg… Barátokra lelsz Sesshoumaru és Inuyasha csapatában, akik megsegítenek téged… Tehát hol is tartottunk? Emlékszem már! Naraku elpusztításán kívül a másik feladatod, hogy a Szent ékkövet megsemmisítsd!

-         Ugye az az a Szent ékkő, ami Midoriko papnő lelkéből született, és erőt ad annak, akihez hozzájut…?

-         Hai. Nos az ékkőről is megtudsz mindent. Most menj el Riehez, aki mindent elmond a csapatokról, Narakuról és a Shikon gyöngyről…

-         Arigatou, Miharu-sama!

-         Nincs mit.

***

-         Inuyasha! Mit csináltál már megint? Hol van Kagome? – dorgálta Sango a porban fekvő Inuyashát.

-         Itt volt az a rühes farkas, és elkezdett enyelegni Kagoméval! Aztán meg… - magyarázkodott Inu, miután sikerült feltápászkodnia.

-         Ne is folytasd, tudjuk… - sóhajtott Miroku, miközben odalépett Sangóhoz, és… CSATT!

-         Mit képzelsz magadról, szerzetes? Tűnj a közelemből! – sziszegte a taijiya.

Eközben Kaede falujától valamivel arrébb, a kútnál:

-         Baka Inuyasha! Persze dühös, amikor Kouga meglátogat engem, de valahányszor  itt van Kikyou… Áh…- bosszankodott Kagome, a kút felé menet. Hirtelen az égből valami fényes ereszkedett le, és megállt a gimnazista előtt. Mielőtt elült volna a fény, Kagome mintha szárnyakat látott volna… Miután eltűnt ez a nagy világosság, a helyén egy lány feküdt, hason, eszméletlenül, ruha nélkül. Világosbarna színű haja volt, ami a válláig ért. Az ifjú miko odaszaladt hozzá.

-         Vajon ki lehet? – kérdezte magától, majd észbekapott, gyorsan kiszedett a táskájából egy törölközőt, amit még a fürdéshez tett be és betakarta a fiatalt.

-         Körülbelül 17 éves lehet… - saccolta Kagome, majd elgondolkodott. Tényleg szárnyakat látott az előbb… És honnan került ide ez a lány? Egy hatalmas üvöltés riasztotta fel gondolataiból, majd megjelent egy hatalmas medveszellem. Meglendítette mancsát. Kagome becsukta szemét, és várta a csapást, de az nem érkezett meg. Felnézett. Valamiféle védőpajzsban volt, és a burok középpontjában az ismeretlen lány állt, aki most már ébren feküdt.

-         Jól vagy? – nézett rá Kagome.

-         Igen, köszönöm! – felelte az. A medveszellem vadul csapkodta a védőpajzsot. A gimnazista ijedten nézte próbálkozásait, és érezte, ha nem tesznek valamit, akkor megszűnik a burok. Az idegen lány eközben a semmiből elővarázsolt egy madártoll-félét, amit a jobb mutatóujjába szúrt, amiből kiserkent a vér. Ujját odanyomta a pajzshoz, amire Kagome felfigyelt, majd ijedten vette észre, hogy amikor a lány elveszi a kezét, ott marad egy vérfolt, ami lassan az egész pajzsot körülveszi. Ekkor a medveszellem hatalmas csapást mért a pajzsra. A lány felsikított. Az ifjú miko ránézett a fiatalra, aki görcsösen kapaszkodik a törölközőbe. Felnézett Kagoméra, és halványan elmosolyodott. Kagome fejében megszólalt az ismeretlen lány hangja: „Ne aggódj, nem lesz semmi baj!”

-         KAGOMEEE! – hallották a távolból Inuyasha hangját, aki egy csapással elintézte a medveszellemet, majd odaugrott a két lányhoz.

-         Kagome, jól vagy? Ki ez itt? – nézett a gimnazistáról az idegenre, aki miután feloszlatta a védőpajzsot, felnézett a kutyaszellemre, majd Kagoméra, és elájult…

„Mmm… Hol vagyok?” – nyitotta ki szemét. Egy kunyhóban feküdt.

-         Nézzétek, felébredt! – hallotta egy asszony hangját.

-         Valóban, Kaede anyó! – mondta egy fiatalabb, majd emberek jelentek meg körülötte. Igen, emlékezett rájuk. Rie sok mindent mondott róluk. Bal oldalt van a taijiya, Sango, utána Kagome, akivel találkozott a kútnál, és ha jól emlékszik, akkor mintha Rie említette volna… Igen, biztosan ő az a Kaede. Hát persze!

-         Most már jobban vagy? – kérdezte tőle Kagome.

-         Hai! Köszönöm a segítségeteket! – válaszolta.

-         Ő itt Sango, Kaede anyó, én pedig Kagome vagyok. Neked mi a neved?

-         Seinek hívnak! – a lány fel akart ülni, de Kaede óvatosan visszanyomta.

-         Nem tanácsos felkelned! A hasadon van egy mély seb. Gondolom, nem szeretnéd, ha felszakadna! – mondta.

-         Arigatou! – mosolygott Sei.

-         Elmondanád, hogy hogyan kerültél ide? – nézett rá Kagome.

-         Természetesen! Csak előtte aludnék egy kicsit, ha nem bánjátok…

-         Nyugodtan! Mi addig kimegyünk. Ha bármi kellene, szólj! – mosolyogtak a lányra, majd kimentek. Legutolsónak Kaede anyó távozott, aki még egy gyanús pillantást küldött Sei felé, majd ő is kilépett a szabadba.

„Hát ez nem lesz könnyű…” – sóhajtott a lány, majd becsukta a szemét. Félálomban még hallotta, ahogy Kaede anyó megjegyzi:

-         Ismerős nekem valahonnan ez a lány!

„Remélem Miharu-sama időben szólni fog!”

Folytatása következik….