A mese

By: Yilsrana

- Bátyám, ez kiknek a sírja? - kérdezte a pöttöm, hatéves lányka.

- Azt mondják, egy szerelmespár sírja, akik erőszakos halált haltak. - mondta a tíz éves fiú. - Együtt harcoltak a gonosz ellen, de az végül cselszövéssel megölte őket.

- De szomorú. - mondta a kislány.

- Nem annyira. - mondta a fiú. - Apa szerint, ők ketten, még most is együtt vannak. S minden évben, a haláluk évfordulóján a hercegnő kacaja keveredik a szélbe, s az utolsó csatájuk hangjait is hallani lehet.

- Akkor ők együtt vannak? - kérdezte a kislány. - Most is?

- Igen kislányom. - lépett a két gyerek mellé egy kutyafülű, piros ruhás hanyou.

- Apu!! - örült meg a kislány.

- Te ismerted őket? - kérdezte a fiú, míg apjuk karjaiba vette a kislányt.

- Igen. - mondta a hanyou. - A bátyám, és hitvese fekszenek ebben a sírban. Az életüket aljas csellel vette el Naraku.

Ekkor egy fekete hajú nő lépett melléjük.

- Már tíz éve Inuyasha. - mondta szomorúan. - Tíz éve, hogy ők ketten meghaltak. Pedig, Yils túlélhette volna.

- Te is tudod, hogy már nem akart élni. - mondta halkan Inuyasha. - Mikor Naraku megölte a bátyám, egyben Yils lelkét is megölte.

A nő ekkor előrébb lépett, s egy virágcsokrot helyezett a sírra.

- De Yils-chan akkor is nagyon hiányzik. - mondta, s szeméből könnycseppek hulltak.

Inuyasha szabad kezével magához ölelte feleségét.

- Ne sírj Kagome, ők boldogok, és együtt vannak. Örökre. - mondta.

- Tudom. - mondta Kagome.

- Gyere. Most már ideje mennünk. Menjünk haza.  - mondta Inuyasha, s feleségével, és gyermekeivel együtt elindult.

Hirtelen egy fiatal lány kacaja szakította meg a csendet. Kagome megpördült.

- Hallottad? - nézett Inuyashára.

A hanyou bólintott.

- Hallom. Ez Yilsrana. - mondta.

Aztán egy jellegzetes morgás keveredett a hirtelen feltámadó szélbe, a lány kacaja mellé.

- Ez meg a bátyám. - jegyezte meg Inuyasha.

Kagome halványan elmosolyodott.

- Menjünk haza. - fordult aztán férje felé, s megfogta fia kezét, amit az megadóan tűrt, látva apja figyelmeztető pillantását.

A család távozott.

A szél még sokáig kergetőzött a sír körül, s a hercegnő kacaja és az inuyoukai morgása még sokáig hallható volt azon a napon.

Mert ők ketten, még most is együtt vannak. Szerelmük oly erős volt, hogy még a halál sem szakíthatta szét.