XXXIII. A Kelet legend�ja

K�s� d�lut�n Ayuni �bresztgette.

-          Mido! Kelj�l fel! A nagy�r k�ld�tt, mert besz�lni szeretne veled!

-          Ugyan mi a fen�nek? – ny�gte a l�ny �s fel�lt.

-          H�t, az asztal�hoz kellett ter�tenem a te helyedet is, biztos mondani akar valamit!

-          M�rt m�g este is bulizni akar? – k�rdezte ny�g�sen a l�ny.

Legnagyobb meglepet�s�re azonban kiny�lt az ajtaja �s az emlegetett Itshiri-sama �llt benne. Ayuni meglepetten borult t�rdre ura el�tt, Mido viszont nem er�ltette t�l mag�t, csak egy r�videt biccentett.

-          Rem�lem nem zavarlak? – k�rdezte udvariasan a f�rfi.

-          Nem, egy�ltal�n Uram! – v�laszolta vontatottan a l�ny.

-          Csak meg akartalak k�rni, hogy vegy�l r�szt az �nnepi lakom�n. Term�szetesen magam mell� ter�tettem neked, ahogy rangodhoz illik!

-          Hogy mondta, Uram? – lep�d�tt meg Mido k�t elfojtott �s�t�s k�z�tt.

-          �desany�m, mes�lte, ki vagy, ha te magad el is titkoltad eddig el�lem! A Kelet hercegn�j�nek jobb elb�n�sban k�ne r�szes�lnie! – cs�v�lta a fej�t a fiatal�r.

-          De k�rem, �n nem vagyok hercegn�! – tiltakozott k�ts�gbe esetten a l�ny, �m a f�rfi nem figyelt r�.

-          K�rlek ezt a ruh�t, viseld, aj�nd�kba adom! – azzal �jabb ruhak�ltem�nyt adott a l�nynak, sarkon fordult �s az ajt�b�l n�zett csak vissza egy szel�d mosollyal – Rem�lem, sz�m�thatok r�d!

-          Persze! – ny�k�gte Mido �s hatalmasat s�hajtott.

K�zben Ayuni ny�jt�zkodva kelt fel a f�ldr�l, majd �rtetlen�l Midora n�zett:

-          Mir�l besz�ltetek?

-          Ha �n azt tudn�m!

-          De Mido-sama, illetve Mido!

-          Ezek azt hiszik �n, vagyok Kelet �rn�je! – fakadt ki a l�ny k�ts�gbe esetten.

Ayuni, m�lyet s�hajtott, majd lehuppant a l�ny mell�, �s �lmodozva b�multa a plafont mik�zben egyik tincs�t sodorgatta k�t ujja k�z�tt.

-          A mes�s Kelet Hercegn�je! Err�l �lmodik minden kisl�ny! – s�hajtott nagyot �s tov�bb mes�lt – M�g miel�tt az istenek megzabol�zt�k volna erej�ket, k�zvetlen azut�n hogy a F�ld kiemelkedett a K�oszb�l m�r l�tezett a 3 nagy birodalom. A D�l Tartom�ny, az istenek birodalma, miel�tt felk�lt�ztek volna a hegyekbe. A Nyugat, a leger�sebb d�mon vezet�se alatt, nemzed�keken �t a kutyaszellemek�. �s h�t a h�si Kelet! Haland�k uralkodtak ott, abban a zavaros �s �si id�kben! Mindig a legokosabb �s er�sebb vezette �ket, �s b�k�ben �ltek a fejedelmek, hercegek, f�ldesurak egym�s mellett. A kir�lyok mindig mikok gyermekei voltak, �gy v�rszerinti maradt az �r�kl�s. Azt�n j�tt a k�osz ki�jul�sa. A nagy d�mon h�bor�.

-          Mir�l mes�lsz, Ayuni? K�rlek, folytasd! – s�rgette az �lmodozva lelassult mondatokat Midayoi.

-          J�tt a k�osz, az utols� nagy h�bor�. Nyugatr�l indult, de lassan m�r az isteneket is bele kevert�k, �gy h�t a haland�k sem maradhattak ki bel�le. Az istenek a mennyekbe, a f�ldbe, a v�zbe �s az �latokba k�lt�ztek, miut�n megcsappant erej�k �s a d�monok gy�zelmet arattak felett�k, �gy a d�li birodalom haland�k kez�be ker�lt, de a szellemek is k�zd�ttek �rte. Azt�n a Kelet is kihalt. A mikok �s d�monok k�zt h�bor� d�lt, m�g nem az emberek megel�gelt�k �s mindk�t f�l ellen fell�zadtak. El�sz�r visz�ly t�rt ki, bels� h�bor�, �gy mondja a kr�nika. V�g�l k�ls� ellens�g rohant le �ket. Egy hihetetlen�l er�s szellem-macskat�rzs, akik �tvett�k az ir�ny�t�st. Az utols� �r�k�s�k, aki megpr�b�lt tenni valamit egy csod�latos papn� volt, egy legend�s papn�… - suttogta a l�ny.

-          Midoriko! – t�rt ki Mido sz�j�b�l a csilingel� n�v.

-          Igen Midoriko! De m�g gyermek volt, amikor a d�monok kiirtott�k az uralkod�h�zat, � pedig szamur�jnak �llt. Nem volt m�s es�lye, a felkel�kh�z csatlakozott, hab�r m�r az emberek elvesztett�k minden uradalmukat, ett�l a csap�st�l, a Kelet buk�s�t�l �jra �sszekov�csol�dtak. Megindult a hadj�rat, �j f�nyes �s er�s uralkod�i h�zak t�ntek fel, hercegek, nagybirtokosok emelkedtek ki, m�gnem eljutott az id� fonala napjainkig. K�zben Midoriko elt�nt, de azt rebesgetik, vissza fog t�rni. A Kelet h�s Uralkod�n�je, a legend�s papn� �r�k�se! � nem tudta �let�ben visszaszerezni a ter�leteit, pedig annyit harcolt a d�monokkal szemben, haland� t�rsai oldal�n. Most minden b�k�s �s nyugodt l�tszatra. Ha az emberek k�zti bels� visz�lyokat lesz�m�tjuk.

-          De mi lett a Nyugati birodalommal? – k�rdezte izgatottan Midayoi.

-          H�t a Nyugatot is el�rte a pusztul�s. Lassan 100 �ve a Nagy Kutyaszellem meghalt, �r�k�sei pedig nem k�vett�k a tr�non. �gy az is a feled�sbe veszett… M�r csak legenda… �s most mi itt �l�nk, h�bor�k �s hatalomra t�r� d�monok k�z�tt… - z�rta le a t�nd�rmes�t Ayuni.

-          Hogy mondtad! – Mido olyant ki�ltott hogy m�g a t�k�r is bele rezd�lt a szob�ban.

-          Mit �rn�m? – k�rdezte r�m�lten a szolg�l�l�ny.

-          Azt hogy Midoriko a Kelet �rn�je, �s hogy a Nagy Kutyaszellem 100 �ve meghalt? – Mido agy�ban zavarodottan kergett�k egym�st a gondolatok. „Ha ez igaz, akkor �n, �n Midoriko reinkarn�ci�ja t�nyleg hercegn� vagyok, �s Sesshoumaru? Igen, hiszen � a Nagy Kutyaszellem, Inu no Taisho legid�sebb fia! Sz�val akkor �, � meg a Nyugat jogos ura!

-          A legend�ra gondolsz Mido? – k�rdezte Ayuni.

-          Mire?

-          A legenda, hogy visszat�rnek az uralkod�k �s helyre �ll a rend! Egy er�s papn� fog k�z�nk j�nni, kinek ereiben szellemv�r keveredik majd, Midoriko jogos �r�k�se, aki kiemeli a vil�got a k�oszb�l, rendet tesz az emberek k�z�tt, �s elhozza a vir�gz� b�k�t. De a legenda szerint, egyed�l erre nem lesz k�pes. Addig, am�g igaz szerelme be nem teljesedik, ereje lepecs�telve marad. – b�logatott komolyan a l�nyka.

-          Ez nem lehet igaz! – ny�sz�r�gte Mido fojtott hangon �s csak a padl�t tudta b�mulni, majd mikor Ayuni indulni akarta �jra megsz�lalt – �s a Nyugat?

-          A Nyugat? Azt nem tudhatom. Am�g az �r�k�s rendet nem tesz addig ott h�bor� �s visz�ly lesz. De nem rem�nykedik senki sokban, elv�gre egy puszt�t� d�mon lesz az �r�k�s. A Nagy Kutyaszellem b�lcs �s okos volt, de r�la is azt besz�lik v�rszomjas volt ifj� kor�ban. Nem tudom �rn�m! De egyet tudok, a Kelet �rn�j�t �n pont olyannak k�pzeln�m el, mint amilyen te vagy! De most engedelmeddel! – mosolygott a l�ny �s kih�tr�lt a szob�b�l.

-          K�rlek! Err�l a besz�lget�sr�l ne tudjon senki m�s! �s Ayuni! K�rlek, szerezz nekem egy t�rk�pet! – ki�ltott a t�voz� tanonc ut�n. 

Azt�n Mido egyed�l maradt gondolataival. G�piesen mozogni kezdett a teste, amib�l lass� �s vontatott �lt�zk�d�s lett. A ruhak�tegr�l kider�lt hogy egy sz�kre szabott r�zsasz�n kimon�t rejt, amihez aranysz�n k�peny is tartozott. Mido kibontotta fekete k�cos f�rtjeit, �s a t�k�rbe meredve f�s�lte �ket. K�zben mag�hoz besz�lt: Igen Midayoi! Most �gy n�zel ki, mint egy feud�lis hercegn�! Dr�ga ruh�k, csillog� �kszerek, minden olyan. De vajon t�nyleg az vagy-e? Kelet �rn�je? Midoriko �r�k�se vagy �gy n�z ki Miko vagy az t�ny. Van benned d�mon v�r b�ven, f�leg hogy most m�g Sesshoumaru is hozz� j�rult. De hercegn� lenn�l? Azt sem tudod ki vagy, �gy semmire sem m�sz! T�bbet kell megtudnod! Na, meg az a j�slat! – besz�lgetett csendesen a t�k�rk�p�vel – Az igaz szerelem meg hogy elhozom a b�k�t? De hogyan ha csak az �n tartom�nyom lesz csendes? Bels� visz�ly nem lesz, de k�v�lr�l? Ez �gy nem az igazi! Elhozom a b�k�t, a beteljes�lt szerelemmel! Ez mit jelenthet? Beteljes�lt szerelem? B�ke? – �zlelgette Mido a szavakat, majd a t�k�rk�p�re meredt.

Fens�ges �s gy�ny�r� volt, olyan, mint egy hercegn��. Azt�n a med�l megcsillant a m�csesek f�ny�ben, Mido k�sztet�st �rzett hogy meg�rintse. �m ahogy ujjai hozz��rtek egy furcsa elhat�roz�s gy�kerezett meg a sz�v�ben. Fel�llt, h�tradobta hossz� haj�t �s elsz�ntan n�zett a csillog� barna szemekbe: - - Tudom, mit kell tennem! El�sz�r is �sszegy�jt�m a Shikon szil�nkokat! Azt�n megfejtem ezt a rejt �s k�vetem az utamat! Midoriko ezt tenn�! 

Mido elindult az ajt� fel� �s nagy lend�lettel r�ntotta ki azt, majd a foly�s�ra l�pett. Ott �ppen Konchjuval futott �ssze. A k�t l�ny egy�tt indultak el az �nnep�ly f�nyei fel�. Ahogy a torn�con s�t�ltak, a kapu fel�l a kora t�li este hom�ly�ban mozgol�d�st, l�ttak. 9 szerzetes l�pkedett kettes oszlopban kifel�, �l�k�n vezet�j�kkel. A l�nyok v�gign�zt�k, ahogy t�voznak majd Mido megk�sz�r�lte a tork�t �s megsz�lalt:

-          Ezeknek nem f�lik a foguk a lakom�hoz? – k�rdezte.

-          Na de Midayoi! – sz�rnyedt el a l�ny – Hogy besz�lhetsz �gy szent�let� papokr�l?

-          �n meg papn� vagyok, ha nem is szent �let�! – kacsintott a megbotr�nkozott l�nyra Mido – Csak �n v�llalom hogy ember vagyok, �s nem vetem meg az �r�m�ket. De az � bajuk!

-          Mido, �k fontos k�ldet�sben mennek el!

-          T�nyleg �s mi lenne az? – k�v�ncsiskodott a l�ny.

-          M�r napok �ta egy nagyon er�s �s gonosz szellem �l�lkodik a palota k�r�l, s�t minduntalan megostromolja az akad�lyt!

-          Aha. Sz�val kicsalogatja �ket. Ennyi esz�k van, hogy kimennek! – vonta meg a v�ll�t a l�ny, �m h�rtelen r�d�bbent a felismer�s – Ha csak… - suttogta.

-          Mi ha csak �rn�m? – k�rdezte Konchju mik�zben tov�bb haladtak.

-          B�zz bennem! Konchju, k�rlek mindenk�ppen 9 el�tt, ments�l ki engem onnan! – mutatott az el�tt�k lev� ajt�ra – �s ha elmentem, k�rlek, semmik�ppen ne engedd az �rn�t vagy a fiatalurat a mi �p�let�nk fel�!

-          Nem �rtelek! – cs�v�lta a fej�t a l�ny.

-          Nem kell! Csak �g�rd meg!

-          Ha �gy akarod! – b�lintott Konchju �s sz�tt�rta Mido el�tt a k�tsz�rny� ajt�t.

Midayoi igazi hercegn�h�z m�lt�an vonult be, odabent Ayuni fogadta, aki a hely�hez vezette. A f�asztaln�l, k�zvetlen Itshiri nagy�r mellett, az �rn�vel szemben kapott helyet. Miut�n le�lt egyb�l bele is veszett a sok finom �telbe, �rthet� hiszen k�t h�tig nem evett egy falatot sem, csak a Sesshoumaru v�r�b�l �tker�l� t�panyagok �ltett�k a test�t. Most viszont �gy n�zett ki mindent be akart p�tolni. Csak ment az agy�ra, hogy ha az �r ivott egy poh�rka szak�t, az eg�sz asztal felkelt �s �k is ittak, egyel. �gy Mido az 5dik poh�r ut�n felett�bb rosszul kezdte �rezni mag�t, �s az ev�s helyett m�r ink�bb csak n�zel�d�tt, er�sen koncentr�lva, hogy ne imbolyogjon a vil�g.

A teremben a katon�k c�lt�bl�t �ll�tottak fel, �s azon versenyeztek, hogy a padl�ra h�zott egyre t�volod� vonalakr�l ki tal�lja el a c�l k�zep�t. Ha Eur�p�ban lettek volna, ak�r k�z�pkori lovagi j�t�koknak is lehetett volna nevezni ezt. A f�asztal vend�gei �s a fiatal�r �lvezt�k a bemutat�t, csak Mido h�zta el a sz�j�t minden egyes balf�c�n katona l�v�se ut�n. Fintorogva szeml�lte az �gyetlen �j�szokat, �s n�ha m�r nem tudta s�rjon-e vagy nevesen, amikor egyiknek v�gre siker�lt eltal�lnia a pirossal jelzett k�z�ps� r�sz sz�l�t. �szre sem vette, hogy Itshiri-sama k�zben �t figyeli, �s furcs�llva n�zi a l�ny grimaszait.

- Midayoi-sama! – sz�l�totta meg a l�nyt.

- Igen! – r�m�lt meg Mido.

- L�tom, nem tetszik a katon�im teljes�tm�nye!

- Nem arr�l van sz� uram! – szabadkozott zavartan a l�ny.

- Persze, �rtem �n. – b�logatott a fiatal �r�k�s - �r�ln�k, ha mes�ln�l magadr�l!

- Nincs mit mes�lnem Uram! Csak egy �tlagos l�ny vagyok.

- Ne mondj ilyeneket! – mosolygott a f�rfi – Kelet hercegn�je nem egy �tlagos l�ny! �s ha j�l tudom nem is �tlagosan, ker�lt�l ide!

- Csak utaztam a k�rny�ken �s a t�rsaimat meg engem megt�madott egy rengeteg szellemet sz�ml�l� horda. Azt�n elszakadtunk egym�st�l, �s �n itt t�rtem magamhoz.

- �rtem! Csoda hogy t�l�lted azokat a s�lyos sebeket!

- El�g er�s a szervezetem Uram! – mosolygott a l�ny.

- �s a csal�doddal mi van? Sz�leid, testv�reid vannak-e?

- �desany�m �s nagyany�m nevelt, van egy f�ltestv�r h�gom. Most is �ppen rokonokt�l igyekezt�nk hazafel�.

- Sajn�lom a t�rsaid! Bizony�ra nem volt szerencs�j�k. De te nagyon sz�p vagy, �s a szerencse is kedvel!

- Most szerencs�m volt, legk�zelebb lehet nem lesz az!

- K�rdezhetn�k m�g valamit? – kezdte a fiatal�r.

- Persze.

- Hogy-hogy nem ismered a csal�dod m�ltj�t?

- De h�t ismerem!

- Akkor m�rt vagy meglepve a Keleti uralkod�sod miatt?

- Mert err�l nem besz�ltek m�g nekem…

- Pedig egy hercegn�t gyermekkor�t�l fogva nevelni kell! – s�hajtott Itshiri nagy�r.

- Ezt meg hogy �rti?

- H�t az uralkod�sra, a harcra, a hatalom megtart�s�ra, a viselked�sre. No meg persze m�r gyermekkorban ki szok�s v�lasztani a f�rjet mell�.

- Persze, majd ha Naraku t�r�k hast�ncosn� lesz… - d�nny�gte Mido az orra alatt.

- Hogy mondtad? – lep�d�tt meg Itshiri-sama.

- Semmi, csak ezek mind felesleges proced�r�k. Harcolni tudok, jobban, mint n�mely f�rfi, amb�ci�im vannak, �s �desany�m�k tudj�k, hogy engem nem tudn�nak k�nyszerh�zass�gba er�ltetni. Nincs sz�ks�gem f�rje, ahhoz hogy az �lmaim megval�s�tsam.

- Sz�val m�g heves vagy, igen ez a fiatals�ggal j�r. – mosolygott a vend�gl�t�.

- K�tkedik a szavaimban nagyuram? – k�rdezett vissza sz�kre h�zott szemekkel a l�ny.

- Az t�lz�s, de a szavaid is azok Midayoi-sama! M�g hogy jobban harcolsz f�rfiakn�l? Meg hogy f�rj n�lk�l is el�g er�s vagy… Fiatal �s gy�ny�r� n� vagy, de m�g nem vagy el�g b�lcs…

- Vagy csak nagyuram nem ismer el�gg�. Bizonyoss�got akar? – k�rdezte egyre inger�ltebben a l�ny.

A f�rfi a gyengepontj�n �sk�l�dott, ugyan is gy�l�lte, ha az�rt mert n�nek sz�letett als�bb rend�nek n�zik. �s h�t valljuk be a feud�lis k�z�pkori jap�nban ez bevett szok�s. 

- Ugyan, Midayoi! �n nem akarom megs�rteni! Csak n�zz�k azt ahogy ideker�lt!

- Egy sebes�lt bar�tomat v�dtem a d�monokt�l, akik sokkal t�bben voltak, er�m elfogyott, mint b�rmely m�s embernek, ny�lvessz�im kifogytak. Csak a gondvisel�snek k�sz�nhetem hogy �lek – na meg a dr�ga Sesshoumarunak! – gondolat Mido – �s hogy ide hozott a sorsom. T�ler� ellen nem sz�gyen a veres�g!

- M�g is ide ker�lt! K�rem, b�zzon kicsit jobban a katon�kban, �s f�rfiakban! Elv�gre ami�ta itt van �k, v�denek meg t�ged a t�mad�sokt�l.

- H�l�s is vagyok! – heveskedett a l�ny – De erre csak az�rt volt sz�ks�g, mert sebes�lt voltam. Most m�r b�tran fel tudn�m venni b�rmelyik�kkel a versenyt.

- Ugyan Midayoi! �n egy sz�p hajadon n�, ne besz�ljen �gy er�s katonaemberekr�l, f�leg miut�n seg�tettek neked!

- Uram, a Teklemiratot teszem r�, hogy a legt�volabbi pontr�l – mutatott az �j�szok fel� a l�ny – t�k�letesen a c�l k�zep�be l�v�m a vessz�t, ami eddig az embereinek nem siker�lt!

- Nagyon b�zhatsz magadban, ha az �r�ks�ged z�log�t teszed meg t�tnek. De l�ssuk! – emelkedett fel a fiatal�r.

A teremben mindenki �ket n�zte. Midayoi levetette a sz�p aranysz�n� k�nt�st, �s a fel� ny�jtott tegezb�l kih�zott egy vessz�t, majd elvette az �jat is. Itshiri nagy�rral az oldal�n a legt�volabbi l�v� helyhez s�t�lt. A vessz� tollas v�g�t a h�rra illesztette, majd k�nnyed mozdulattal kifesz�tette a hossz� �jat. A termen halk morajl�s futott v�gig.

- Nagyuram. �n soha nem mondtam, hogy hajadon vagyok. �s kelet �rn�j�nek tudnia kell harcolni, ahogy �n mondta! – mosolygott a l�ny.

Egy pillanatnyi c�lz�s ut�n elengedte a h�rt �s a vessz� s�v�ltve sz�llt a c�l fel�, ahol annak teljesen a k�zep�be f�r�dott. Mido csak azon im�dkozott, nehogy tiszt�t� vesz�v� alakuljon �tk�zben. De szerencs�j�re ez nem t�rt�nt meg.

-          Gratul�lok Midayoi-sama! �gy n�z ki a szerencse ism�t seg�tett mag�nak! De eddig azt sem eml�tette, hogy f�rjezett, �s �gy k�v�ncsi lettem, ki az �rdemelt f�rfi, aki n�j�nek tudhatja Kelet hercegn�j�t! – mosolygott szenvtelen�l a fiatal�r.

-          �gy gondolja szerencse? – h�nytak szikr�t a l�ny szemei.

Vill�mgyors mozdulattal, kikapott egy vesz�t a mellett�k �ll� katona tegez�b�l. Azt�n a m�g mindig mosolyg� fiatal�rra n�zett, m�lyen a f�rfi szem�be. K�zben felajzotta az �jat, �s oda sem fordulva ell�tte. A vessz�, amit most kil�tt t�k�letesen a m�sik mell� f�r�dott.

-          Nem rossz. De t�rj�nk vissza a besz�lget�shez. Most m�r bebizony�totta, hogy megfelel� hercegn� �s uralkod� lehet mag�b�l! – s�t�lt vissza az asztal mell� Itshiri-sama.

-          �n nem azt akartam bizony�tani! – �lt le a l�ny is – Csup�n annyit hogy nem minden n� v�dtelen.

-          De most m�r mes�ljen arr�l, aki �nt v�di! Akkor, ha j�l �rtettem f�rjn�l van, Midayoi-sama.

-          Mondhatjuk �gy is! De �n f�radt vagyok, majd holnap besz�lget�nk! – pr�b�lt indulni a l�ny, mert nem sz�vesen akart �ssze-vissza hazudozni Sesshoumarur�l, r�ad�sul az is el�g volt hogy kinevezte f�rj�nek a nagy szellemet, �gyhogy ink�bb sz�kni pr�b�lt a k�rd�sek el�l.

-          Ugyan, m�g csak este 8 m�lott. Maradj�l m�g! – fogta meg a l�ny kez�t a nagy�r.

-          Nem, sajn�lom, a s�r�l�seim m�g nem gy�gyultak meg, de sietnem kell a gy�gyul�ssal. Itt az ideje a pihen�snek! – vigyorgott id�tlen�l a l�ny.

-          De h�t m�g csak alig ett�l, maradj m�g! Mes�lj m�g nekem! – er�sk�d�tt a f�rfi.

-          Tal�n majd holnap. Eln�z�st. Fel kell �p�ln�m!

-          M�rt, hiszen r��rsz n�lam pihenni!

-          Nem, hamarosan �rtem j�nnek. M�r biztosan kider�tett�k, hogy itt vagyok!

-          �rtem. M�g valami miel�tt m�sz! Melyik ter�leten uralkodik a f�rjed? – sz�lt a t�vozni k�sz�l� l�ny ut�n Itshiri-sama.

Mido m�r pont iszkolt volna ki az ajt�n, amikor a k�rd�s meg�ll�totta. L�zasan gondolkodni kezdett. „Erre mit mondjon? Mondja a Nyugatot, amiben nem is biztos vagy egyszer�en mondja, azt hogy k�zrend�? Juj, ha ezt Sesshoumaru hallan�, � k�zrend�? Na, ebb�l mi lesz? – gondolat a l�ny �s mosolyogva nagyon halkan csak annyit felelt vissza:

-          Azt hossz� lenne felsorolni! – azzal gyorsan beh�zta maga m�g�tt az ajt�t.

Gyors l�ptekkel elhagyta ezt az �p�letsz�rnyat, �s csak m�r a saj�t ajtaja el�tt �llt meg. H�t�t a falnak t�masztotta �s a csillagokat b�multa a hideg, s�t�t t�li �gen. M�lyeket sz�vott a friss, fagyos leveg�b�l, majd behunyta a szem�t. J�l esett neki a h�v�s. Azt�n halk l�pteket hallott �s a hang ir�ny�ba n�zett. Ayuni �s Konchju volt az. Az egyik l�ny kancs�t �s t�lakat, a m�sik egy nagy mapp�t cipelt.

-          Tess�k Midayoi-sama! Ahogy k�rted! – mosolygott Ayuni.

-          K�sz�n�m l�nyok. De mondtam m�r, hogy ne �rn�zzetek!

-          Csak h�t, furcsa. – szabadkozott a l�ny.

-          Igen. �s Mido, te mire k�sz�lsz ezekkel? – n�zett k�rbe Konchju miut�n m�r mind h�rman a szob�ban �lltak.

-          Csak n�zel�d�k! L�nyok, egyetek! – mutatott a t�lakra.

-          De Mido, ezeket az urak asztal�r�l hoztuk, a nevedben.

-          Tudom, �s �n nektek adom! Gyer�nk, mire v�rtok?

-          K�sz�nj�k! – mosolygott �ssze a k�t l�ny.

Mido felpiszk�lta a kandall� parazs�t, �s bef�t�tt. Viasz m�csest gy�jtott �s a t�rk�pek mell� telepedett. A l�nyok penn�t �s tint�t is hoztak. Mido �vatosan tanulm�nyozta a t�rk�peket, �s pr�b�lta �sszevetni a fej�ben a modernkori jap�n t�rk�p�vel. Azt�n f�l �r�s szemmeresztget�s ut�n m�r j�l kiigazodott rajta. A l�nyok miut�n ettek, �s ittak, megmutatt�k neki, most hol van. A Hakureizan volt hely�t, �s Mido sz�pen lassan eljutott arra a vid�kre, a Medveszurdok k�rny�k�re ahol az �tj�r�ja lehetett. Azt�n megtal�lta Kalde any� faluj�t is az �ri�si lapokon t�rdelve. K�zben csendesen besz�lgettek, �s Mido elmondta, mire k�sz�l:

-          Figyeljetek! Szeretn�m tudni nyugat �s kelet hat�rait. Ha meg tudj�tok mutatni!