XIII. Midayoi ereje

Mido kinyitotta a szem�t. S�t�t volt, nem l�tott semmit. Azt�n hallgat�zni kezdett. Halk s�r�sra lett figyelmes.

-         Ki van itt? – k�rdezte �s meg akart mozdulni, de a csukl�j�ra rakott l�ncok nem engedt�k neki.

-         Midayoi! Te vagy itt? – k�rdezte a hang balr�l.

-         Igen! Kagome te vagy az? – k�rdezte a l�ny rem�nykedve.

-         Aha! Le vagyunk l�ncolva! Te sem tudsz mozogni?

-         Nem, egy�ltal�n! De megpr�b�lok �tv�ltozni.

-         Rendben! Tudod, hol vagyunk? – k�rdezte Kagome.

Mido koncentr�lt, �rezte az erej�t azt�n h�rtelen, mintha �ram r�zta volna meg. A bilincsek a kez�n, narancss�rg�n f�nyleni kezdtek. A l�ny sik�tva borult volna el, ha a l�ncok engedt�k volna.

-         Nem megy! – zil�lta.

-         �rtem! Ez rem�nytelen. – s�hajtott Kagome. – csak abban b�zhatunk, hogy Inuyash��k �rt�nk j�nnek.

-         H�t rem�lem! De hallgasd csak! – suttogta Mido.

F�l�ket meg�t�tte a kinti csata hangjai.

-         M�r itt vannak! – ragyogott fel Kagome.

-         Aha! Csak tal�ljanak meg minket. Am�gy hogyan ker�lt�nk ide?

-         H�t te el�jult�l, azt�n az a nagy d�mon felkapott minket �s az eg�sz sereggel egy�tt itt �rt�nk �jra f�ldet. Minket behoztak a cell�ba �s elvett�k a fegyvereinket �s az �kk�szil�nkokat. R�viden ennyi.

-         M�g mennyi szil�nk kell annak a b�d�s macsk�nak? – fintorgott Midayoi.

-         Te l�ttad benne a szil�nkokat? – k�rdezte Kagome �mulva.

-         Igen. Tal�n 6 darab is volt.

-         �rtem. Mido j�n valaki! – r�m�lt meg Kagome.

Abban a pillanatban meg�rkezett a z�ldesk�k haj� macskan�. Nyom�ban 10 fegyveres d�monmacska �llt meg a cell�k el�tt.

-         Nagyon figyeljetek r�juk! �s semmik�ppen ne vegy�tek le a bilincseket, mert m�g a v�g�n ez a kis fatty� felveszi a d�moni alakj�t! – n�zett a n� hidegen Midora.

-         Csak nem f�lsz? – k�rdezte a l�ny vigyorogva.

-         Ne legy�l szemtelen! Sesshoumaruval most v�geztem, te csak a desszert lenn�l! – f�l�nyeskedett a n�.

-         Nagyobbat nem tudt�l hazudni? A nyom�ba sem �rsz Sesshoumarunak! – sziszegte vissza Midayoi mik�zben a macsk�k, kir�ngatt�k a cell�j�b�l.

-         Arc�tlan kis ringy�! – v�laszolta a d�monn� �s arcon v�gta a l�nyt. Mido sz�ja felrepedt, de a l�ny tov�bb mosolygott.

Lenyalta saj�t v�r�t, de k�zben Kagom�t kereste a szemeivel. Sajnos t�l messze volt. „Ha hozz� tudn�k �rni, a kett�nk erej�vel csak lehetne valamit kezdeni! De hogyan?” – gondolta Mido, de m�r k�zben a harcias n�nek v�laszolt:

-         Csak az�rt vagy ilyen b�tor, mert megk�t�ztek. K�zben meg csak egy sz�nalmas tizedrend� d�monocska vagy!

-         Fogd be! – ki�ltotta inger�lten a n�. – Hozz�tok �ket.

A l�nyokat er�sen megragadt�k �s a pinceb�rt�nb�l a felsz�nre, vezett�k. Ott a l�ngol� h�zak k�z�tt a v�rosfal fel� vezett�k �ket. Azt�n egy helyen, ahol bokrok �lltak a fal t�v�ben, az egyik macska felh�zott egy csap�ajt�t. Sz�pen sorban bementek az alag�tba. A d�mon n� r�juk mosolygott:

- Ne is rem�lj�tek, hogy itt megtal�lnak titeket! Mondjuk mindegy, elv�gre hamarosan halott lesz mindenki! – s�hajtott sz�nlelt egy�tt�rz�ssel a n�.

- Ne �lj �lomvil�gban! – d�rm�get vissza Mido, de � sem �rezte valami f�nyesnek a helyzet�ket. Egyenesen keletnek tartottak, legal�bb is az alag�t arra indult el, ezt Mido is tiszt�n �rezte. „Valamit tenni k�ne, de mit?” – gondolta, �s k�zben a f�ldet b�multa, nehogy hasra essen a hanyagul megf�rt alag�t k�ves, g�r�ngy�s alj�n. Azt�n megfogalmaz�dott benne a terv. Megbotlott �s hangos puffan�ssal elborult a f�ld�n. Mag�val r�ntotta a l�ncokat szorongat� �r�ket is. M�g�tte k�zvetlen Kagome �rei �s a l�ny j�ttek. A macsk�k a z�rzavarban pr�b�lt�k kiker�lni t�rsaikat �s a f�ld�n fekv� l�nyt, �m Midayoi felemelte bilincses kezeit, �gy a l�nc megfesz�lt, Kagome �rei pedig szint�n a f�ldre ker�ltek. A legel�l halad� d�mon n� vissza n�zett a kavarod�s zajaira, �s r�m�lten ki�ltott r� az egym�s hegy�n, h�t�n fekv� katon�ira:

- Mit csin�ltok? Megsz�knek! – kiab�lta, de nem tudott a l�nyok k�zel�be f�rk�zni.

Midayoi felpattant, �s elkapta Kagome kez�t.

-         Mit akarsz? – k�rdezte a l�ny izgatottan.

-         Csak koncentr�lj! – felelte a l�ny.

-         Rendben!

Mido er�sen arra gondolt, hogy lepattannak a bilincsek a kez�r�l. A l�nyok kez�n l�ktetni kezdtek a narancss�rg�n vil�g�t� l�ncok.

-         Ilyen nincsen! Senki nem k�pes felvenni a d�moni alakj�t ezekben, a l�ncokban! – kiab�lta a z�ld haj� n�, t�rsain �tverg�dve.

A l�nyok nem figyeltek r�. Azt�n a bilincs egyre jobban l�ktetett �s lepattant a l�nyok kez�r�l. Midayoi elmosolyodott.

- Na most legyen nagy a sz�d! – Midayoi alakja felragyogott �s mire a f�ny el�lt, a l�ny m�r d�moni form�j�ban mosolygott a n�re – Macska p�st�tomot csin�lok bel�led!

M�g be sem fejezte, a mondatott, kiny�jtotta a mutat� ujj�t. Kir�ppent a f�nyes s�rga fon�l. Mido n�gyszer, �tsz�r arcon �t�tte vele a n�t, de csak �ppen annyira, hogy felszabdalja vele az arc�n a b�rt.

-         Ezt a pofon�rt kaptad!

-         Te kis szuka! – sziszegte a n�, �s m�r a k�vetkez� pillanatban felderengett a kez�ben a kard.

„Aj-jaj! Ennek nem lesz j� v�ge!” – gondolta Mido.

-         Kagome! Fuss �s hozd ide a t�bbieket! – ki�ltott a l�nyra.

-         Rendben! – Kagome szaladni kezdett a foly�s�n, de pillanatok m�lva egy hangos sik�t�ssal visszafel� rohant.

-         J�nnek, itt vannak a macsk�k!

-         A j� b�d�s fene enn� meg �ket! – szitkoz�dott Midayoi.

Egy h�rtelen mozdulattal mind a 10 k�rm�b�l kil�tte a s�rga hegyeket, �s a falhoz sz�gezte vele a d�monn�t.

-         H�t akkor fut�s! – ki�ltott a r�m�lt Kagom�ra – H�t, ha nincsen m�s, akkor el�re!

A k�t l�ny fut�snak eredt. Szaladtak, ahogy a l�buk b�rta, egym�s kez�t szorongatva. Az alag�t igen hossz� volt �s csak az egym�st�l t�vol berakott f�kly�k vil�g�tottak benne. A s�t�t helyeken botork�lva, el-elesve tudtak csak haladni. Azt�n az alag�t emelkedni kezdett, �s halv�ny f�nyt pillantottak meg. Kil�petek a friss leveg�re, �s k�rben�ztek.

J�l maguk ut�n hagyt�k m�r a v�rost, az alatta d�lre fekv� foly� partj�n �lltak. A v�ros felett a felh�k hol aranysz�n�, hol k�k, hol pedig v�r�s sz�nnel ragyogtak.

-         Ezek a t�bbiek lesznek! – ki�ltotta Kagome �s fut�snak eredt.

-         Tudom, de v�rj�l meg, valami terv is k�ne, mit akarsz csin�lni? – k�rdezte a Kagome mellett fut� Mido.

-         Ha megtal�ltuk �ket minden j� lesz. – v�laszolta a l�ny.

-         �llj meg! – ki�ltotta Midayoi �s a f�ldre r�ntotta t�rs�t.

Alig p�r m�terre nagy csoport ember haladt el. Egyszer� falusi emberek voltak, �s macsk�k terelt�k �ket, egyenesen nyugatra, a hegyek fel�. Mikor a macsk�k hall�t�vols�gon k�v�l �rtek, a k�t l�ny suttogni kezdett:

-         Hova viszik �ket?

-         Nem tudom, de biztos hogy nem te�zni akarnak vel�k.

-         Aha. De mit tegy�nk?

-         Menny �s h�vd ide a t�bbieket, �n addig megn�zem, mit terveznek!

-         De Mido! Ez vesz�lyes! Ha bajod lesz?

-         Nyugi, �ltal�ban tudok magamra vigy�zni!

-         Te tudod! Sietek! – v�laszolta Kagome �s fut�snak eredt.

Midayoi n�zte egy darabig, ahogy t�volodik a l�ny, azt�n r� �llt a szagra. K�vette eg�szen be az erd�be, ott egy v�kony kis �sv�nyen az egyre emelked� talajon eg�szen, am�g egy barlanghoz nem �rt. �sszeh�zta a szem�t. „Nem tetszik ez nekem! Itt van annak a bolh�s Kagevar�nak a szaga. Meg az emberek�, plusz a macsk�k�. De valami itt nem stimmel.” – h�rtelen felkapta a fej�t. – „Ezek az �kk� szil�nkok lesznek! Ann�l a d�gn�l vannak Kagome szil�nkjai is! De a szil�nkok t�volodnak, �s mennek a v�ros fel�. De nem a barlangban, hanem… Te j� �g ez itt ment el mellettem! – gondolta a l�ny. – „Nem baj, addig megmentem ezeket, az embereket!” – azzal befutott a barlangba.

Nem lass�tott, odabent t�z vil�g�tott. H�rtelen macsk�kkal tal�lta szembe mag�t, meglend�tette a karj�t, �s azok holtan estek �ssze, � tov�bb rohant. �jabb d�monok j�ttek, azok is a hal�lukat tal�lt�k meg a barlangban. Azt�n egy nagy �regbe �rt. Majdnem �tven ember szorongott ott a falak mellett. El�tt�k �r�k �lltak, l�ndzs�kkal, kardokkal felfegyverkezve.

Mido lelass�tott, �s meg�llt az �reg bej�rat�n�l, �s megk�sz�r�lte a tork�t. Mindenki r�n�zett, az �r�k pedig fujtatva fel� fordultak. P�ran elhaj�tott�k a l�ndzs�jukat �s a l�nyra t�madtak. Mido felh�zta v�d�pajzsot, majd az aranysz�n� fon�llal sz�tt�pte �ket. Azt�n az emberekre n�zett. Azok r�m�lten t�volodtak t�le.

-         Ne f�ljetek, seg�teni j�ttem! Na, mire v�rtok? Szabadok vagytok! – n�zett r�juk, de azok nem mozdultak.

Midayoi s�hajtott �s alakot v�ltott. Az emberek felh�rd�ltek. A l�ny el�re l�pett. Lehajolt egy kisgyerekhez, akinek az arc�n hossz� friss seb h�z�dott. Mindenki megrettenve n�m�n figyelte. Mido a kez�t a sebre tette, az feh�ren fel izzott majd mikor levette, m�r semmi nem volt a gyerek arc�n.

-         Seg�teni j�ttem! Miko vagyok! Nem b�ntalak titeket! – mondta a l�ny l�gyan �s halkan.

-         Miko-sama! – ki�ltotta egy emberk�nt a t�meg �s a l�ny k�r� gy�ltek. Midayoi gyorsan meggy�gy�totta a kisebb nagyobb sebes�l�seket, majd fel�llt.

-         K�vessetek, elmegy�nk innen! – azzal visszaindult kifel�.

V�gigvezette az embereket a barlang folyos�in �s kil�pett az esti leveg�be. A v�ros fel� n�zett, ami m�r szinte teljesen l�ngokban �llt. Valami rossz �rz�s ker�tette a hatalm�ba �ppen, �gy ahogy Sesshoumarut, Inuyash�t, Sangot, Mirokut, �s Koug�t is. Midayoi a v�ros fel� kezdett rohanni, de m�g visszaki�ltott a t�bbieknek:

-         Mennyetek min�l messzebb! Siessetek! – azzal alakot v�ltott.

Sesshoumaru az elej�n elj�tszott ellenfel�vel, de azt�n megunta �s komolyra vette a harcot. �m a d�monn� visszavonult. Sessh elindult megkeresni Midot a l�ngol� v�rosba. Inuyasha ek�zben m�g kitart�an k�zd�tt a sok-sok ugyan olyan ellens�g ellen, de a v�g�re �gy �rezte, megbolondul. A l�ny csak kacagott, a hanyou pedig egyre idegesebb lett. A l�ny tov�bb cukkolta, �s n�ha-n�ha visszat�madt. Inu r�j�tt, �gy semmire sem megy. Lehunyta egy pillanatra aranys�rga szemeit, majd �jra k�rbe n�zett. �gy t�nt mintha az egyik alak f�nyesebb lenne a t�bbin�l. A hanyou f�l k�zbe fogta kardj�t, �s v�ratlanul a l�ny fel� kapott karmaival. Azt v�ratlanul �rte a t�mad�s �s eltal�lta. A l�tom�sok megsz�ntek, �s egy az egy ellen k�zdeni kezdtek.

Sango, Kirara �s Miroku is kitettek maguk�rt. Hamar fel�lkerekedtek t�mad�ikon, �s lassan m�r az �sszes macska halott volt, csak vezet�j�k, a v�r�s haj� l�ny �llt ellen kitart�an. Kouga nehezen de kiagyalt egy megfelel� haditervet, amit bevethet a vill�mokat sz�r� h�storony ellen. Sok k�r ut�n a d�mon k�zel�be �rt �s teljes erej�b�l fejbe r�gta. Az nagy porfelh� k�s�ret�ben elborul. Abban a pillanatban �rt a d�li kapuhoz a l�lekszakadva rohan� Kagome. Gyorsan besz�molt a farkasnak a t�rt�ntekr�l, majd a l�ny k�r�s�re keresni kezdt�k Inuyash��kat.

Sesshoumaru ezut�n nem sokkal r�bukkant a l�nyok szag�ra, �s k�vette azt eg�szen az alag�tig. Mikor oda �rt, akkor �rezt�k meg mindannyian azt a rettent� rossz el��rzetet. Sango�k �s Inuyasha t�mad�i h�rtelen felkapt�k a fej�ket �s vill�m gyorsan elt�ntek.

A hanyou �s az emberek fut�snak eredtek. Sessh is idegesen indult vissza a v�roska k�zpontja fel�. Ott azt�n mind a 3man �sszetal�lkoztak, �s hamarosan meg�rkezett Kouga �s Kagome is. Azt�n egym�snak h�ttal �lltak �s minden �rz�k�kkel az egyre jobban k�zelg� gonoszra figyeltek.

A leveg� �rv�nyleni kezdett, majd becsap�dott valami egyenesen k�z�j�k. Nem l�ttak semmit, de tiszt�n �rezt�k, hogy ott van. Csak Kagome kapta fel a fej�t, majd felki�ltott:

- Valami �rv�nylik k�z�pen! �s legal�bb 10 �kk�szil�nk van benne! – kiab�lta.

- Micsoda? – n�zett r� Inuyasha mert � nem l�tott semmit, �m a k�vetkez� pillanatban m�r j� 3 m�tert rep�lt �s egy h�zba csap�dott.

A k�vetkez� Sango volt, de � jobban j�rt, mert az utols� pillanatban maga el� kapta a csontt�r�t �s az blokkolta a t�mad�st. �m a l�ny �gy is elter�lt a porban, de Kirara morogva, vicsorogva el�je ugrott, nehogy �jabb t�mad�s �rje gazd�j�t.

- Sango! – ki�ltotta a szerzetes �s tiszt�t� pergameneket dobott arra a helyre ahol k�r�l bel�l a t�mad�t, sejtette. �m megvillant egy �les penge �s r�pt�ben kett�szelte a tiszt�t� tekercseket.

Azt�n hogy fokoz�djon a z�rzavar, meg�rkezett a n�gy macska, akik a fogad� bizotts�got k�pviselt�k a kapukban. Mind a n�gyen a palotaszer� nagy �p�let tetej�n �lltak.

Sesshoumaru, ahogy �szrevette �ket, egy h�rtelen j�l ir�nyzott csap�ssal fel�j�k lend�tette energiaostor�t. A macsk�k bukd�csolva gurultak, le a tet�r�l. De Sessh tudta sietni kell, mert Kagevara bizonyosan r� t�mad, �s m�g csak vissza sem sz�vta az ostort, m�r ell�kte mag�t az el�z� poz�ci�j�b�l. J�l is tette, mert egy csillog� l�ndzsa hegy �llt ki a f�ldb�l ugyan ott ahol az el�bb � �llt.

Ekkor megkezd�d�tt az igazi csata. A k�zben felt�p�szkod� Inuyasha �s Sessh r�t�madtak a m�g mindig l�thatatlan ellens�gre. Kagome elb�jt Kirar�val az egyik h�z m�g�tt. Sango, Miroku �s Kouga pedig �d�z harcba kezdtek a 4 vezet� ellen.

Midayoi l�lekszakadva futott le a hegyoldalon. Azt�n �rezte fut�sa, valahogy megv�ltozik. Nagy villan�sokat l�tott csak, de a sebess�ge t�bbsz�r�s�re n�t. Elr�gta mag�t a f�ldt�l, a k�vetkez� pillanatban m�r a v�rost v�d� pal�nkon guggolt. K�rben�zett, �s l�tta az elh�z�d� csat�t. Inuyasha �s Sesshoumaru egyre t�bbet t�madtak, de csak az lett a v�ge hogy mindegyik�ket egyre t�bb seb bor�totta. Az emberek �s a farkas d�mon egyre elkeseredettebben k�zd�ttek a macsk�k �s vezet�ik ellen. Azt�n a l�ny l�tta, ahogy az �rv�nyl� fekete aura maga f�l� emeli a l�ndzs�t �s belev�g a f�ldbe. J�ttek a j�l ismert hull�mok. Midayoi megr�m�lt. Azt�n �sszeszedve minden b�tors�g�t, kez�t maga el� emelte �s im�dkozni kezdett. Lecsukta szemeit �s nem �szlelte, hogy alakja aranys�rg�n felragyog. Csak rem�lni merte, hogy az ima enyh�ti a f�jdalmait majd.

Inuyasha, Kouga �s Sesshoumaru a f�l�kh�z kaptak, ahogy el�rt�k �ket a reng�shull�mok. F�jdalmasan, a f�ldre rogytak. M�g Kagom�nak, Sangonak �s Mirokunak is k�nnybe l�badt a szeme a reng�shull�mokt�l. Kirara f�jdalmasan feljajdult �s visszav�ltozott.

Midayoi �lt a pal�nkon �s im�dkozott. Azt�n a bel�le �rad� f�ny feler�s�d�tt �s olyan karik�k hagyt�k a test�t, mint a mozdulatlan v�zbe dobott k� ut�n marad� v�z gy�r�k. Inuyash��k nem l�ttak a f�jdalomt�l, Sesshoumaru minden erej�t �sszeszedve pr�b�lta felemelni �s csap�st v�ghez vinni a kardj�val, de a gondolkod�s m�g nagyobb� tette k�njait. Midayoi hull�mai egyre jobban feler�s�dtek, �s egyre messzebb jutottak, azt�n bele t�rtek a l�ndzsa �llttal keltett rezg�sbe. A k�t er� �sszefesz�lt �s a s�rga hull�mok sz�tt�rt�k a t�bbi rezg�st.

A t�bbiek �gy �rezt�k, mintha olyan csend lenne, mintha m�r meghaltak volna. �gy �rezt�k, megs�ket�ltek, �s sz�pen sorban �mulva felegyenesedtek.

- Mi a fene t�rt�nt? – k�rdezte egy testtelen, hang.

Midayoi kinyitotta a szem�t �s felkelt. T�rasaira n�zett �s leugrott a pal�nkr�l az egyik h�ztet�re. Ott fut�snak eredt �s h�zr�l h�zra ugr�lva k�zeledett fel�j�k. Ek�zben Kagevara t�mad�sba lend�lt. Pillanatok alatt harck�ptelenn�, tette Mirokut �s Sangot. Azut�n Inuyash�nak ugrott, aki pr�b�lt menek�lni az �les penge el�l, de csak t�bb�-kev�sb�. A hanyou f�ldre ker�lt, a l�thatatlan ellenf�l l�ndzs�ja megcsillant a lobog� l�ngok f�ny�ben. Kagevara lecsapni k�sz�lt, �m h�rtelen valami k�kes f�nnyel vil�g�t� f�nycs�va h�zott el mellette. �ppen hogy csak s�rolta, de �gy elvesztette l�thatatlans�g�t. Mindenki arra n�zett, m�g a f�ld�n fekv� Inuyasha is, ahonnan a ny�l j�tt. Az egyik h�ztetej�n Midayoi �llt. Hossz� haj�ba belekapott, a sz�l, �s � �j�t megfesz�tve, egyenesen �s b�szk�n �llt a tet�gerincen. Alakj�t m�g jobban kiemelte a k�r�l�tte nyaldos� l�ngtenger, szem�ben visszat�kr�z�d�tt a t�z. Finoman k�t ujjal fogta a vessz� v�g�t, ami m�r a ny�lra illesztve is k�kesen derengett.

-         Azonnal ereszd el �t, vagy meghalsz! – sz�lt a n� a d�monra.

Nem Midayoi hangja volt. Mindenki mereven �t b�multa. A macska d�mon h�tr�bb l�pett �s hitetlenkedve h�zta �ssze v�r�s szemeit:

-         Te nem lehetsz itt! Meghalt�l! T�bb sz�z �ve! Ott voltam! A ter�leted�rt j�tt�l? Nem kapod vissza! – �rtetlenkedett idegesen.

Mindenki �ket b�multa, Inuyasha m�g a f�ldr�l felkelni is elfelejtett. A szemben lev� h�ztet�n Kagevara emberei elindultak a l�ny fel�. Sessh l�tta mit akarnak, �s egy k�nnyed kardcsap�ssal elz�rta az �tjukat. Azok mozdulni sem mertek, �jra csend lett.

-         Ne gondold hogy ez j� pont! – hallatszott Midayoi idegen hangja – �s ami�rt r�t�madt�l a bar�taimra, kil�v�m az �kk�szil�nkokat a sz�ved hely�r�l! – azzal m�g jobban megh�zta a h�rt.

-         Midoriko! Nem teheted! Te halott vagy! Te nem lehetsz �! – kiab�lta a megzavarodott Kagevara.

-         Hogy eltal�ltad! – v�laszolta Midayoi g�nyosan �s elengedte a h�rt.

A ny�l s�v�tve sz�ven tal�lta a d�mont. Abban a percben kirobbantak bel�le az �kk�szil�nkok. Inuyasha �s Kouga gondolkod�s n�lk�l r�juk vetett�k magukat. �m mintha a szil�nkok �n�ll� akarattal b�rtak volna. Mido kinyittatta a tenyer�t �s mind, egyt�l egyig oda r�ppent. A l�ny a k�t fi�ra mosolygott �s bez�rta ujjai k�z� a szil�nkokat, amik r�zsasz�n f�nyt �rasztottak, �s m�g az ujjai k�z�tt is �tvil�g�tottak.

Kagevara m�g mindig, n�m�n �llt. Azt�n t�rdre rogyott. Felny�g�tt �s h�veire n�zett:

-         Azonnal lelkek kellenek!

-         De Mester honnan? – k�rdezte a z�ld haj� n�.

-         Azonnal! – h�r�gte, a macska d�mon.

A 4 szellem egym�sra n�zett, nem tudta honnan szerezzenek Mester�knek lelkeket �s h�st. Azt�n a d�mon r�juk n�zett, kit�totta hatalmas pof�j�t, �s mag�ba sz�vta az �mul� seg�t�k lelk�t. Test�k holtan rogyott �ssze. A d�mon viszont �j �letre kelt.

Inuyash�nak �s Sesshoumarunak t�bb sem kellett. �d�z csata kezd�d�tt 3muk k�z�tt. Midayoi egy darabig figyelte �ket, azt�n leugrott az �jultan hever� Sango �s Miroku mell�. Kezeit a k�t ember fel� rakta �s feh�r f�ny �radt bel�le az �lettelen testekbe. El�sz�r a szerzetes, ut�na szellemirt� is eszm�let�re t�rt, �s fel�lt. Midayoi f�radtan r�juk mosolygott. Nagyon sok ereje r�ment m�r erre a napra. Musz�j pihennie, �s lerogyott a f�ldre.

-         Mido! J�l vagy? – k�rdezte a l�ny.

-         Csak f�radt vagyok! – suttogta vissza a l�ny, azt�n elhom�lyosult el�tte a k�p �s elaludt.