XI.          V�ndorl�s

Mido�k eg�sz d�lut�n �szak fel� rep�ltek. Rin �s Midayoi halkan besz�lgettek, de jobb�ra ink�bb mind a ketten az alattuk elsuhan� t�jat n�zt�k. Mido m�g soha nem j�rt ilyen messze az �tj�r�t�l. L�ttak sz�pen megmunk�lt rizsf�ldeket, falvakat, hatalmas palot�kat, kicsiny mag�nyos h�zakat, foly�kat, tavakat, �s sok mindent. Azt�n Sessh megfogta Aun kant�rj�t �s ereszkedni kezdtek. Egy rizsf�ld mellett �rtek f�ldet, �s gyalog folytatt�k tov�bb �tjukat. Midayoi szeml�lete a sz�m�ra ismeretlen vil�got. Elhaladtak egy falu mellett ahol az emberek bizalmatlanul n�zegettek fel�j�k, elv�gre furcsa p�ros�t�s volt. 3 d�mon �s k�t haland�. Azt�n Rin meg �llt �s gazd�j�ra n�zett:

-         Sesshoumaru nagy�r! �hes vagyok!

-         Mido! – n�zett a l�nyra – Szerezetek valami �lemet. Mi addig tov�bb megy�nk. Majd k�vesd a szagunkat!

-         Rendben! – Midayoi felkapta a kisl�nyt �s elindult a falu fel�.

Az emberek bizalmatlanul n�zegett�k �ket, �s mindenki ell�pett az �tjukb�l. Mido megsz�l�tott egy csoport sugdol�z� asszonyt:

-         Eln�z�st! Meg tudn�tok nekem mondani melyik a faluf�n�k h�za!

-         Mit akarsz t�l�nk d�mon? – k�rdezte az egyik n� f�l�sen.

-         Nem vagyok d�mon. Papn� vagyok, �s egy gonosz aur�t keresek a vid�ken. Elf�radtam, �s a l�nyka �hes. Cser�be ki�z�m, a gonosz szellemeket a falub�l vagy meg�ldom a term�st, csak egy t�l rizst adjatok a l�nynak.

-         Miko-sama! Bocs�ss meg figyelmetlens�g�nk�rt! – hajoltak meg az asszonyok. – Gyertek �s k�vessetek.

A n�k a falu legnagyobb h�z�ba vezett�k �ket, �s kih�vt�k neki a falu vezet�j�t. A vezet� hajlott kor� dali�s termet� f�rfi� volt. Mikor megl�tta a l�nyt, meghajtotta el�tte a fej�t �s bek�s�rte a h�zba. Ott feles�g�vel �telt hordtak a l�nyok el�, �s halk besz�lget�s k�zben elfogyasztott�k a vacsor�t vend�geikkel egy�tt. Mikor v�geztek, Midayoi fel�llt �s a faluf�n�k v�ll�ra tette a kez�t:

- Most pedig ler�n�m a tartoz�sunkat!

- Jaj, papn�! K�rlek, �ld meg a falut. Ami�ta � elment a nagy s�t�t aura ut�n, folyamatosan t�madnak a szellemek!

- Kir�l besz�lsz j� ember? – k�rdezte Mido.

- Egy m�sik miko! Gy�ny�r� �m nagyon szomor�. P�r h�tig itt lakott. Azt�n elsz�llt felett�nk egy sz�rnyen s�t�t aura, �s � elment ut�na.

- Kikyou! – suttogta a l�ny.

- Igen, �gy h�vt�k! Tal�n ismered?

- M�g, nem, de el�g sokat hallottam r�la. Sz�val k�vette a gonosz aur�t?

- Igen, �s az�ta nincs nyugtunk.

- Rendben, �ld�st helyezek a falura, te pedig cser�be mond el merre t�nt el Kikyou �s a s�t�t aura!

A faluf�n�k b�lintott, Mido megfogta Rin kez�t �s kivezette a h�zb�l. Ott azt�n f�l t�rdre ereszkedett �s im�dkozni kezdett. P�r pillanata m�lva felderengett a v�d�burok, majd szertefoszlott de minden egyes darabj�t elnyelte egy-egy h�ztet�. Mido fel�llt �s a vezet�re n�zett:

- Ez egy ideig t�vol tartja �ket. Nem garant�lom hogy �r�kre, de a kisebb szellemek bizonyosan m�s pr�d�t fognak keresni! – mosolygott Midayoi. Rin �jra megfogta a kez�t �s megszor�totta:

- Mido, meny�nk Sesshoumaru nagy�r ut�n! Sok�ig elmaradtunk!

- Rendben! K�sz�n�nk minden! – n�zett az id�k�zben �sszesereglett emberekre – De m�g egy k�r�sem lenne. Tudn�nak nekem egy er�s �jat �s tegezben ny�lvesz�ket adni?

- Term�szetesen �rn�m! – hajolt meg a vezet� �s saj�t kez�leg hozta a l�nynak a dolgokat. Mido fejet hajtott majd �jra a f�rfi szem�be n�zett:

- Akkor megmondan� merre t�nt el az a jelens�g? – k�rdezte, de k�zbe m�r �l�be vette Rint.

- Igen �rn�m! Egyenesen a szent hegy fel�. Teljesen �szakkeleti ir�nyban!

- Rendben! Mindent k�sz�n�k! – �s elindult ki a falub�l.

A falusiak m�g sok�ig h�l�san n�ztek ut�na. Azt�n lassan esteledni kezdett. Mido alakot v�ltott �s Sessh illat�t kereste. R�vid keresg�l�s ut�n r� is lelt. Elindult a friss nyomon �s be is �rte Jaken �s Aunt. A z�ld kis d�mon el�sz�r megr�m�lt, amikor megpillantotta �ket, de azt�n r�juk ismert �s el�j�k futott:

- Sesshoumaru nagy�r azt mondta, t�borozzunk le itt!

- �rtem! – �s letette a f�ldre Rint aki Aunhoz rohant. – Mit mondott hova megy?

- Nem szokta az orromra k�tni ezt a nagy�r! – v�laszolta furcs�llva a kis d�mon.

- �rtem, akkor megkeresem! – �s m�r indult is volna.

- Szerintem nem k�ne. Nem v�letlen�l ment egyed�l. Neked Rinre k�ne vigy�znod! – pattogott Jaken.

- Adott r� valamilyen utas�t�st hogy ne k�vessem? – k�rdezte egyre d�h�sebben a l�ny.

- H�t �gy is mondhatjuk, azt mondta vigy�zz Rinre, � legk�s�bb hajnalra itt lesz!

Midayoi d�h�sen elfordult. „Na tess�k, erre h�tra hagy! R�ad�sul azt sem tudom hova ment. Lesz hozz� egy-k�t keresetlen szavam!” – gondolta a l�ny, mik�zben m�r t�zif�t gy�jt�tt. Negyed �ra m�lva m�r b�k�sen ropogott a t�z a f�k alatt.

Rin Aun mellett aludt m�r, Jaken hortyog�s�t is hallani lehetett valamelyik bokor al�l. Mido m�g mindig m�rgesen a t�zet piszk�ltak. M�r �r�k �ta �gy �lt, nem j�tt �lom a szem�re. Azt�n esz�be jutott ki k�ne pr�b�lni a telepatikus kommunik�ci�t Kagom�vel. T�r�k�l�sbe �lt, szem�t lehunyta k�t kez�t a szok�sos m�don �sszekulcsolta. Er�sen koncentr�lt, mag�ban Kagom�t h�vta. Egy h�rtelen �rz�se t�mad �s felt�nt csukott szeme el�tt a l�ny alakja amint egy m�sik t�bort�z mellett Inuyasha karjaiban, alszik. Mido koncentr�lt �s a nemr�gen szerzett inform�ci�kra gondolt. „Kagome! Naraku �szakkeletre van. A szent hegyn�l. Kikyou m�r ott van! Mi is indulunk! Ne k�ssetek el a meccs elej�r�l! – gondolta, azt�n valami titokzatos m�don nem b�rta felnyitna a szem�t. �lve elaludt.

Kagome felriadt. Midayoival �lmodott. Fel�lt �s k�rben�zett bar�tai b�k�sen aludtak, csak Inuyasha �bredt fel a mocorg�s�ra:

-         Mi baj? – k�rdezte.

-         Mido �zenet! Tudj�k merre t�nt el Naraku!

-         Tess�k? – ki�ltott fel a hanyou – �s te ezt csak �gy mondod?

-         Mi ez a zajong�s? –�lt fel �lmosan Sango.

-         Mido �zenet! �szakkeletre t�nt el Naraku!

-         Ez komoly? - k�rdezte �lmosan a szerzetes.

-         Igen, �s m�r �k is arra tartanak. S�t m�g valaki. – �s Inuyash�ra n�zett.

-         Kikyou? – k�rdezte suttogva a hanyou, a l�ny csak b�lintott.

-         Csak tudn�m akkor mi m�rt d�lnyugatnak indultunk? – k�rdezte �lmosan Shippou.

-         Tal�n, mert Inuyasha azt mondta, hogy arra menj�nk. – sz�lalt meg Miroku.

-         Fogj�tok be! – kiab�lta Inu – Nektek sem volt jobb �tletetek!

-         J�l van, nyugodj meg! Holnap elindulunk vissza! Mido am�gy is azt �zente, hogy ne k�ss�nk le a meccs elej�r�l!

-         Kagome tudsz neki v�laszolni? – k�rdezte Miroku.

-         Nem tudom, hogyan kell! – cs�v�lta meg a fej�t a l�ny.

-         Koncentr�lj er�sen Midayoira �s gondold azt, amit �zenni akarsz neki! Tal�n �gy kell! – vakarta meg �lmosan a szerzetes a fej�t.

-         Rendben, megpr�b�lom!

Midayoi �lm�ban Kagom�t l�tta. Nagyon hom�lyosan l�tta csak a k�pet, de a l�ny hangj�t hallotta a fej�ben, Kagome v�laszolt. De nem is gondolt�k hogy m�g valaki hallja a gondolataikat. Kikyou nagyon meglep�d�tt, amikor egy ismeretlen n�t l�tott meg maga el�tt �lm�ban, �s hogy Kagom�hoz besz�l. Azt�n p�r perc m�lva hallotta a l�ny v�lasz�t is. R�m�lten �bredt. Egy f�n aludt, k�r�l�tte l�lekrabl�i. „Kik voltak ezek? Az egyik a reinkarn�ci�m, Kagome! De a m�sik! Hihetetlen ereje volt! �s hogyan voltak erre k�pesek? Hiszen nekem is csak ritk�n siker�lt �gy el�rnem valakit! �k is a szent hegy fel� j�nnek! Naraku, most meg vagy! – gondolta a miko �s �jra �lomba mer�lt, �ppen, �gy ahogy p�r kilom�terrel arr�bb Mido �s m�g messzebb Kagome is.

Midayoi k�s�n �bredt. Hangokat hallott maga k�r�l, de nem volt k�pes reag�lni r�. Valahogy furcs�n �rezte mag�t, �s a hangok is er�s�dtek:

-         Nagyon d�h�s volt tegnap este, hogy nagyuram nem v�rta meg! – mondta f�l�sen az egyik hang.

-         M�rt, nem vagyok a kis kuty�ja! Am�gy is dolgom volt!

-         Merre j�rt�l Sesshoumaru nagy�r?

-         Vigy�ztam r�tok, am�g aludt�l Rin!

Mido kinyitotta a szem�t el�sz�r csak hom�lyosan l�tott. Azt�n megl�tta Jakent, Rint �s Sesshoumarut. �lmosan ny�jt�zott egyet majd fel�lt, mindenki fel� n�zett:

-         J� reggelt! – sz�lt �lmosan a l�ny.

-         Ink�bb delet. – v�laszolta hidegen a d�mon.

-         Nem is tudom ki miatt aludtam alig m�lt �jjel!

-         Mondtam �n egy sz�val is, hogy ne aludj? – k�rdezetett vissza h�v�sen Sessh.

-         Sesshoumaru! – n�zett d�h�s szemekkel r� a l�ny. „Mi van veled? Mi ez a viselked�s?” - T�nyleg, jut eszembe, hol volt�l az �jjel? �s mi ez a v�rszag rajtad? – h�zta el az orr�t a l�ny. – „J�, ebben az alakban aludtam?” – n�zett mag�ra Mido.

-         Nem vagyok k�teles besz�molni minden cselekedetemr�l. – v�laszolta �s h�tat ford�tott a t�bbieknek.

-         Az lehet, de ha azt akarod, hogy seg�tsek akkor, pedig befogsz! – kiab�lta egyre m�rgesebben a l�ny.

Ek�zben Jaken �s Rin t�volabb osont a veszeked� p�rost�l. Rin a kis gn�m f�l�be s�gta:

-         Jaken-sama! Ezek �gy viselkednek, mint a szerelmesek! – kuncogott.

-         Ne legy�l ostoba Rin! Az urunk soha nem tudna egy ilyen n�be beleszeretni, elv�gre ember v�r folyik az ereiben!

-         Pedig nekem �gy t�nt kedvelik egym�st! Vagy te nem l�ttad, m�lt �jjel?

-         �n nem l�ttam semmit, ahogy te sem Rin! Majd ha a nagyurunk azt mondja, hogy l�thattunk valamit, akkor majd eml�ksz�nk r� de, addig ne is gondolj r�!

-         Nem �rtelek Jaken-sama, mindig olyan bonyolult dolgokat mondasz!

A k�t kis sugdol�z� k�z�tt megakadt a besz�lget�s, �s mind ketten, a m�g mindig vitatkoz� d�monokra (jelen esetben Mido is az) n�ztek:

- Ha tudni akarod, r�tok vigy�ztam! �s ha n�ha haszn�ln�d azokat a semmireval� �rz�keidet, r�j�tt�l volna, hogy ez az erd� tele van d�monokkal. S�t ennyit m�g egy helyen soha nem tal�ltam. �s ugyan ez a helyzet �szakra, d�lre, keletre, nyugatra. M�g valamit tudni akarsz? – emelte fel most m�r a f�rfi is a hangj�t.

- Nem, k�sz�n�m sz�pen, de ezt nem tudtad volna norm�lisan elmondani, vagy csak visszaj�nni, sz�vesen �rk�dtem volna veled egy�tt, de te arra nem is gondolt�l, hogy �n mit szeretn�k!

- De �n nem szoktam elsz�molni a dolgaimmal senkinek!

- Erre m�r mondtam valamit! – kiab�lta d�h�sen a l�ny.

Rin megcs�v�lta a fej�t, �s halkan, de ahhoz el�g hangosan, hogy a vitatkoz�k �les f�le meghalja odasz�lt a mellette �ll� Jakennek:

-         Szerinted tudj�k, hogy min vitatkoznak? – k�rdezte.

A sz�csat�z� d�monok r�juk n�ztek, Jaken �s Rin pedig pr�b�ltak �gy tenni mintha eddig nem �ket figyelt�k volna, de egyszerre mind a k�t szellem r�juk ki�ltott:

- Ti meg mit b�multok? – azt�n n�ma csend lett.

Rin sz�ja kezdett lefel� g�rb�lni. „Semmi rosszat nem tettem, �s �k meg engem b�ntanak. M�g Mido is!”

Midayoi a kisl�nyhoz l�pett, let�rdelt mell� �s mag�hoz �lelte:

-         Bocs�ss meg Rin! Esk�sz�m, soha t�bb� nem fordul el�! – simogatta a kis l�ny h�t�t, aki szorosan hozz� bujt.

Mido fel�llt, karj�ban Rinnel, a szellemre n�zett �s folytatta:

-         Szerintem Sesshoumaru sem akart megb�ntani, csak ma kiv�telesen bunk� form�j�ban van! – s�haj – De mi most csapunk egy csajos bulit, �s lemegy�nk a k�zeli patakhoz.

-         A csajos, az, mit jelent? – k�rdezet imm�r nevetve a l�nyka.

-         Az �n vil�gomban a l�nyokat m�s sz�val csajoknak mondj�k! – a d�monra n�zett, �s �jra megsz�lalt – F�l �ra m�lva itt vagyunk! �s addig higgadj le.

A k�t l�ny elt�nt a bokrok k�z�tt. Jaken �vatosan Aunhoz osont, nem akart gazd�ja k�zel�ben lenni. M�g v�letlen�l se rajta t�ltse le a d�h�t. A szellem le�lt egy fa t�v�be �s a semmibe b�mult. �gy ment ez m�g negyed �r�n �t, azt�n felkelt �s odamordult Jakennek:

- Legyetek k�szenl�tbe, elmegyek el�j�k, ha visszaj�tt�nk indulunk.

A d�mon bel�pett a bokrok k�z� �s k�vette a l�nyok illat�t. M�g egy perce sem halad az erd�ben, m�r meg�t�tte f�l�t a k�t l�ny vid�m nevet�se. K�zelebb ment, �s kil�pett a f�k m�g�l.

Mido �s Rin a patakban �lltak, ruh�juk ujj�t �s szokny�juk ujj�t felt�rt�k, a l�ny nyilai �s cip�je a parton fek�dt. Sz�p form�s kavicsokat gy�jt�ttek a v�zben, Mido ism�t emberi alakj�ban volt, �gy nem �rezte meg a d�mon jelenl�t�t. Vid�man besz�lgettek:

-         Sesshoumaru nagy�r �s te m�rt veszekedtetek ma? – k�rdezte Rin.

-         Mert agg�dtam �rte, � meg arra sem m�ltatott, hogy visszaj�jj�n megn�zni, hogy j�l vagyunk-e.

-         Pedig biztos, hogy j�rt itt �jjel. De Mido, nem k�ne r� haragudnod, � mindig ilyen.

-         Mert megszokta a nagy f�ggetlens�get. Csak nem gondolja v�gig, hogy m�r nincsen egyed�l. Felv�llalta hogy vigy�z r�d, engem is maga mell� fogadott, de azt ne v�rja, hogy majd �l�k �s v�rom, mikor a nagys�gos �r vissza�hajt t�rni vagy �lve vagy halva.

-         Figyelj Mido? Te szereted Sesshoumaru nagyurat? – k�rdezte a l�ny.

-         Ezt meg hogy �rted? – n�zett fel a patak alj�r�l Midayoi, �s megpillantotta az eddig n�m�n hallgat�z� d�mont – N�zd m�r! Az emlegetett szam�r hegyezi a f�leit a bokrok k�z�tt!

-         Sesshoumaru nagy�r! – a kis l�ny a f�rfihez szaladt �s meg�lelte, majd megmutatta milyen sz�p kavicsokat szedett a foly� alj�r�l.

-         �gyes vagy! Most menny vissza Jakenhez! – simogatta meg a barna f�rt�s fejecsk�t a d�mon, majd elindult Mido fel�.

A l�ny elfordult �s tov�bb kutatott sz�p k�vek ut�n. A d�mon mell�g�zolt a sek�ly v�zben, a l�ny m�g mindig nem volt hajland� r�n�zni. Sessh lehajolt megfogta a l�ny kez�t �s felemelte. Midayoi duzzogva n�zett a d�mon szem�be.

- Ne haragudj! Elismerem, hib�ztam, de te is t�lreag�lod! Eg�sz �jjel titeket v�dtelek, el�gg� f�radt vagyok.

- �rtem �n, de te akartad hogy veled legyek! �s ez nem abb�l �ll, hogyha eszedbe jutok, akkor egy�tt vagyunk. �s a tan�t�som is elmaradt! – felelte m�g mindig duzzogva Mido.

- Rendben! �g�rem, v�ltoztatok. Megbocs�tasz? – h�zta mag�hoz a n�t.

- Meg. De Sessh – b�jt a d�monhoz a l�ny – k�l�nben k�zt�nk most mi van?

- Hogy �rted? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t a d�mon.

- H�t hogy, most mi, egy�tt vagyunk?

- Ha te �gy akarod! – de Sesshoumaru m�r nem figyelt a l�nyra, h�rtelen a leveg�be szimatolt, majd elengedte Midayoi kez�t �s az erd� fel� tekintett – Mido v�ltozz �t, �s azonnal menny Rin ut�n! Sz�lljatok fel AiuUhra �s rep�ljetek �szakkeletnek. Haszn�ld az �rz�keid �s vidd �ket biztons�gos helyre! – azzal Sesshoumaru szemei v�r�sen felizzottak.

- De mi t�rt�nik itt? – m�r a l�ny is �rezte, hogy valami k�zeleg – Mit csin�lsz? Sesshoumaru! – ki�ltott a l�ny.

A f�rfihoz m�g a l�ny ki�lt�sa eljutott, �s v�ltoz� alakj�ban r�n�zett:

- Ne k�rdezz csak menny!

Mido rohanni kezdett, kez�be kapta �j�t �s cip�it, majd szaladt az erd� fel�. Fut�s k�zben alakot v�ltott, az erd� sz�l�n m�g h�tran�zett. R�m�lten gy�kerezetett f�ldbe a l�ba. Egy hatalmas, h�feh�r v�r�s szem� szellemkutya �llt el�tte. A kutya r�pillantott �s megmozgatta hatalmas fej�t, mintha indul�sra b�ztatn� a l�nyt. Mido m�g egy pillanatig b�multa �t azt�n fut�snak eredt. Jaken, botj�t szorongatva �llt a r�m�lt Rin el�tt. Aun hangosan morgott, az erd� hom�ly�ban v�r�s szem� l�nyek suhantak a patak fel�. Mido felrakta Rint Aunra Jaken �rt ny�lt � is felpattant �s a s�rk�nyl�ra ki�ltott:

-         Aun! Sz�llj fel, gyorsan! Biztons�gos helyre kell vinn�nk Jakent �s Rint!

Aun b�lintott �s megmozgatta hatalmas sz�rnyait, �s fel emelkedett. Nagy k�rt le�rva fordultak �szakkeletre, k�zben a l�nyok lepillantva az el�bb m�g nyugodt patakpartra, egy �ri�si morg� h�feh�r kuty�t l�ttak, �s egy s�t�t �rnyat, amit m�g Mido �les d�mon szeme is alig �szlelt. De valami iszonyatosan gonosz aur�t �rzett. A d�mon valami furcsa m�don l�thatatlan maradt. �rezte a szag�t, a jelenl�t�t, hallotta a f�k suhog�s�t, de semmit nem lehetett l�tni. Azt�n a l�ny megpillantotta, ahogy egy �jfekete �rv�nyl� valami kicsap�dik a f�k k�z�l, �s felt�pi a szellemkutya b�r�t. Sessh v�re piros patakban folyt le az oldal�n.

-         M�rt nem mutatod meg magad Kagevara? Vagy m�g f�j az 50 �vvel ezel�tti veres�ged? – morgott a kutya.

A l�ny l�tta, Sessh szemei nem �szlelik ellen fel�t, �gy pedig rem�nytelen. Megh�zta Aun kant�rj�t �s meg�ll�totta:

- Figyelj Aun seg�ten�nk, kell Sesshoumarunak! Maradj ilyen magasan, hogy ne vegyenek �szre, �n pedig megpr�b�lok valamit!

A s�rk�nyl� horkantott �s egyhelyben maradt, egy-k�t m�teres kileng�seket lesz�m�tva, de ha a sz�rnyaival csapkodva tartja fent mag�t, nem maradhat mozdulatlan.

- Rin, Jaken! Kapaszkodjatok amennyire, csak tudtok! Le ne pottyanjatok, mert akkor az uratok engem megesz vacsor�ra!

Midayoi h�trany�lt a tegez�be, �s egy nyilat illesztett az �j�ra. „Ha meg�ll�tom annak a valaminek, az aur�j�nak az �rv�nyl�s�t, tal�n l�that� lesz!” Megfesz�tette a h�rt, �s c�lzott. A ny�lvessz� s�v�tve rep�lt el�re, majd felvette a k�k f�nycs�v�t �s egyenesen a fekete �rv�nyl� aur�ba csap�dott. Az felord�tott �s a k�vetkez� pillanatban m�r, egy p�nc�los, hatalmas macska szellemszer�s�g v�ll�b�l �llt ki a ny�lvessz�. A szellemkutya felh�rd�lt, �m a macska megsz�lalt:

-         Sesshoumaru! M�g mindig vannak seg�t�id? Pedig a helyedben nem b�zn�k meg m�r senkiben.

-         Midayoi! T�njetek innen! Azonnal! – h�r�gte a feh�r kutya.

-         Mi a sz�sz? Csak nem agg�dsz �rt�k Sesshoumaru? – k�rdezte a d�mon.

-         Neked az legyen mindegy, Kagevara! K�v�ncsi vagyok hogyan kelt�l �letre!

Ek�zben Mido�k m�g mindig a csatat�r felett lebegtek. Azt�n a l�ny �szbekapott �s megeresztette Aun kant�rj�t.

-         Gyer�nk Aun t�nj�nk innen! – ki�ltotta, de m�g mindig a k�t alakot n�zte.

-         Hova siettek? – k�rdezte a macska, majd az erd� fel� pillantott, ami nagy hiba volt, m�g a mondat�t sem tudta befejezni – Ut�nuk fi�…

A hatalmas d�monkutya el�re lend�lt �s elkapta a macska tork�t, r�harapott, majd a f�k k�z� haj�totta. �m az erd�b�l �les ugr�sokkal macsk�k k�zeledtek az egyre messzebb jut� Mido �s kis csapat fel�. A l�ny felh�zta a v�d�pajzsot �gy rem�nytelen volt minden egyes t�mad�s. Nem �rtette milyen l�nyek ezek, mert hol t�z�rv�ny z�gott el mellett�k, hol vill�mok cik�zt�k k�rbe �ket, de nem tudtak k�rt tenni Rin�kben. Egyre jobban lemaradtak �ld�z�