IX.          Egy�tt (16-es korhat�rralJ)

M�r s�t�tedett, a nap utols� sugarai is al�buktak a horizonton. Mido csendesen k�vette a d�mont az erd�ben. Azt�n el�rt�k a meleg forr�st is, ahol Sessh balra fordult �s elindult a v�z ment�n. Hamarosan ki�rtek egy tiszt�sra, ahol m�g mindig mellett�k csordog�lt a h�forr�s, csak �ppen, itt v�kony csermely form�j�ban. �k tov�bb gyalogoltak, m�gnem a v�z �tj�t egy nagy szikla z�rta el, de a foly�cska utat t�rt mag�nak, �s v�kony cs�kban folyt ki a k� reped�sein. A d�mon egy mozdulattal a szikla tetej�n volt, ami legal�bb j� 3 m�ter magas volt. Mido csak n�zett ut�na, �m Sessh megfordult �s visszan�zett hozz�:

-         Nem j�ssz? – k�rdezte.

-         H�t, ha tudn�k.

-         Csak pr�b�ld meg.

Mido elr�gta mag�t �s guggolva f�ldet �rt a szikla tetej�n. M�g mindig d�mon form�j�ban volt, �gy �t k�zben figyelte a zajokat �s a szagokat. De az id� foga megv�jta a k�vet �s porhany�ss� tette. Midayoi fel�llt, �m abban a percben kics�szott a l�ba al�l a talaj. Becsukta a szem�t �s sik�tani akart, de nem tudott. Azt hi�ba is v�rt, nem �rzett f�jdalmat. Kinyitotta a szem�t �s len�zett a l�ba el�. Ott nem l�tott semmit, csak m�terekre a z�ld f�vet. Azt�n valami nyom�st �rzett a derek�n�l, feljebb emelte a tekintet�t. Megl�tta a j�l ismert kezet. Azt�n felszegte a fej�t �s Sessh sz�p szemei, n�ztek vissza r�. Ott lebegetek mind ketten a p�rk�ny mellett. Sesshoumaru mag�hoz szor�totta a l�nyt, �gy tartva meg a leveg�ben. �s csak n�zt�k egym�st, nem mozdultak. Midayoi �gy �rezte h�rtelen nagyon melege lett. Mintha valaki a h�m�rs�kletet h�rtelen 40�-ra �ll�totta volna. De nem mozdult csak n�zte a d�mon arc�t, m�g pislogni sem mert. Sessh sem akart megmozdulni. Valahogy j� �rz�s volt ilyen k�zel lenni ehhez a n�h�z.

Arcukat csak centik v�lasztott�k el, �s mintha ez a t�vols�g is cs�kkeni l�tszott, volna. Azt�n a d�mon megmozdult, kinyitotta a sz�j�t �s nagyon halkan megsz�lalt:

-         Nem v�letlen hoztalak ide. Itt nyugodtan besz�lhet�nk. – �s beh�zta Midot a sziklap�rk�ny f�l�.

A l�ny �rezte a l�ba alatt a talajt, de m�g �rezte a derek�n az er�s k�z szor�t�s�t is. Sessouhmaru nem tudta elengedni a l�nyt. Azt�n h�rtelen a lassan csillagokt�l f�nyl� �gen elfutott egy hull� csillag. Mindketten felemelt�k a fej�ket, �s arra n�ztek:

- Most k�v�nni k�ne valamit! – suttogta Midayoi.

Sesshoumaru �jra a l�nyra pillantott. Hosszan n�zte a t�zes barna szemeket, majd elmosolyodott. �let�ben el�sz�r �szint�n. Mido meglep�d�tt. M�g sosem l�tta a d�mont �gy mosolyogni. �nk�ntelen�l, meg�rintette a f�rfi arc�t:

-         Gyakrabban mosolyoghatn�l! Mert nagyon j�l �ll! – de meglep�d�tt saj�t hangj�n. M�sk�pp csengette, nem volt benne gyerekes csintalans�g.

�jabb csend k�vetkezett �s �jra csak n�zt�k egym�st. Mido nem vette le a kez�t a d�mon arc�r�l. Sesshoumaru �rezte hogy a l�ny keze j�g hideg. Azt�n h�rtelen megt�rt az idilli pillanat.

Mido �rezte, hogy a d�mon szor�t�sa gyeng�l, majd a keze lesiklik a derek�r�l. De nem l�pett h�tr�bb. Azt�n Sessh egy nagyot s�hajtott, tal�n t�l nagyot is ez sz�get �t�tt a l�ny fej�ben. Megfordult �s elindult. Az alkonyati hom�lyban h�rtelen v�ge szakadt a szikla p�rk�nynak. Mido be�rte a d�mont, �s �mulva k�r�lpillantott. Egy kis szikl�kkal szeg�lyezett g�z�lg� t� partj�n voltak. K�r�l�tt�k elsz�rt nagy k�vek, �s erd�. A szikl�k k�z�tt selymes z�ld f� n�tt. Szeptember v�g�hez k�pest olyan z�ld volt, mint ha csak most sarjadt volna ki a f�ldb�l. A csillagok f�nyesen ragyogtak, a k�t szem�ly pedig ott �llt a sziklaperem tetej�n.

-         Ez nagyon gy�ny�r�! – suttogta Mido halkan.

-         Szerintem is! – v�laszolt a d�mon.

„�s m�g milyen romantikus! Vajon m�rt hozt�l ide engem?” – gondolta a l�ny. – „De �r�l�k, hogy veled vagyok!” – �s elmosolyodott.

-         Mit mosolyogsz? – k�rdezte Sessh k�v�ncsian.

-         Nem l�nyeges! – Mido elford�totta a fej�t, de m�g mindig mosolygott.

-         De az. Az�rt vagyunk, itt hogy besz�lgess�nk. Tudod �n m�g soha senkiben, sem b�ztam meg. De benned igen… – Sessh az �gre tekintett.

-         Ennek �r�l�k! – v�laszolta a l�ny.

A d�mon leugrott a szikl�r�l �s csobbanva �rt f�ldet a t�rdig �r� v�zben. Mido magasnak tal�lta a szikl�t �s ink�bb le�lt hogy majd �vatosan leereszkedik, de az er�zi� itt sem k�m�lte meg jobban az anyagokat. A k�p�rk�ny egy r�sze leszakadt, �s a l�ny lepottyant a v�zbe. Ott �lt der�kig vizesen, kalimp�l� l�bakkal �s meglepett arccal a szikla t�v�ben. Sessh nem akarta kinevetni, de alig tudott komoly maradni a l�ny �gyetlenked�se l�tt�n.

- Egy�ltal�n nem vicces! – m�rgel�d�tt a Mido.

Sessh sz� n�lk�l a kez�t ny�jtotta, hogy felseg�tse. Azt�n a mozdulat k�zben mind a ketten led�bbentek. „Sesshoumaru! Te nem vagy eszedn�l! Mit csin�lsz? Nehogy m�r ilyen kedves legy�l egy haland� vagy r�szben d�mon n�h�z! Csak nem…?” – gondolta Sessh �s egy pillanatra lecsukta csillog� szemeit – „De igaz. Vonz�dom ehhez a l�nyhoz!”

„Mit csin�l? Sesshoumaru? Felseg�t engem? De h�t, m�rt? De j� �rz�s, ahogy fogja a kezem!”- gondolta Mido �s a d�monnak ny�jtotta a kez�t, �s hagyta, hogy az felseg�tse. Azt�n megint csendben �lltak a t�rdig �r� v�zben m�g mindig fogt�k egym�s kez�t:

-         K�sz�n�m! – sz�lalt meg a l�ny.

-         Nem, �n k�sz�n�m neked! Ha te tegnap nem int�zed el Kagura csap�s�t �s azt az ocsm�ny Narakut, m�r mag�ba olvasztott volna, �s a r�sze lenn�k.

-         Hogy mi? – k�rdezett vissza Mido meglepetten.

-         Nem ez az els� – kezdte Sessh �s elindult a part fel�, Mido mellette l�pkedett – m�r m�skor is megpr�b�lta. Sz�ks�ge van egy kifejlett d�moni er�re. K�lcs�n�sen vad�szunk egym�sra. Ha te nem l�psz k�zbe �n, nem lenn�k itt.

-         �rtem. Ez sz�rny�. Hallottam a l�nyokt�l miket m�velt az a korcs; Inuyasha �s Kikyou, Miroku �s a Kazaana, Sango �s az �ccse. Most meg m�g ez is.

Azt�n csendben le�ltek a magas f�ben, egy szikl�nak d�ntve a h�tukat, �s a vizet n�zt�k.

-         Midayoi! – kezdte a d�mon – Hogyan gy�gyult meg az a sok seb a testemen? �s hogyan maradtam �letben, hiszen embernek k�ptelens�g lett volna azt t�l �lni? Hi�ba gondolkodok, hi�nyzik valami az eml�kezetemb�l.

-         H�t, haszn�ltam Midoriko erej�t.

-         Te hegesztetted be a sebeimet? – n�zett a l�nyra a d�mon �mulva.

-         Igen, �s m�g valamit vissza akartam adni neked, de ahhoz m�r t�l gyenge voltam �s elaludtam.

-         Mire gondolsz? – k�rdezte k�v�ncsian Sessh.

A l�ny felkelt �s a d�monra n�zette.

- Vedd le a p�nc�lt �s vetk�zz le!

Sesshoumaru felh�zta a szem�ld�k�t �s �rtetlen�l n�zett a l�nyra:

-         Nem gyors ez egy kicsit? – k�rdezet m�g mindig k�tked� tekintettel, de az�rt szorgalmasan vetette le a p�nc�lzatot, a kimon� fels� r�sz�t �s az als� feh�r inget.

Midayoi nem t�rt mag�hoz az utols� mondatt�l. Mondani akart valamit de nem j�tt ki sz� a sz�j�n. Kezeit felemelte, de m�g megnyikkanni sem tudott azt�n miut�n leveg�h�z jutott kiab�lni kezdett:

-         Sesshoumaru! Minek n�zel te engem! Jellemz�, f�rfib�l vagy de ez az�rt t�bb a sokn�l! Mit k�pzelsz, hogy csak �gy felk�n�lom magam majd neked? – Mido remegett a h�rtelen j�tt indulatt�l.

-         H�t pedig nagyon �gy hangzott! – h�zta el a sz�j�t a d�mon, s�t a l�ny legnagyobb meglepet�s�re mintha csal�dotts�got hallott volna a hangj�ban.

„Midayoi! J�l vagy? Te be�t�tted a fejed valamikor. Hallucin�lsz �s nem vagy magadn�l. Teljesen �t�d�tt vagy. Tudod, egy�ltal�n mit akarsz?” – gondolta.

M�rgesen elfordult a d�mont�l, aki �rtetlen�l n�zte a l�ny h�t�t majd megsz�lalt, hab�r �rezte, hogy nem kellene:

-         Akkor most ez�rt vetk�ztem le? – k�rdezte de egyb�l meg is b�nta.

Mido h�ta megremegett, megfordult �s lend�letb�l fel akarta pofozni a f�rfit, �m most Sessh gyorsabb volt �s elkapta a l�ny kez�t.

Ebben a percben k�t kis alak felk�zd�tte mag�t a szikla p�rk�nyra. Lihegve le�ltek. Az egyiknek hossz� haja �s l�nyos kimon�ja volt, a m�sik kez�ben pedig egy furcsa bot volt. Mind ketten a f�lmeztelen d�mon, �s a leveg�ben megal�tott kez� n� fel� n�ztek, �s abban a percben megdermedtek. A kisl�ny sz�lalt meg el�sz�r:

-         L�tod Jaken-sama mondtam, hogy nem k�ne zavarnunk �ket!

-         De �n azt hittem tov�bb akarnak menni…

-         Nem hagytak volna itt minket sz� n�lk�l. De szerintem nem k�ne, leskel�d�nk, kettesben akarnak maradni! – mosolygott a kisl�ny �s m�r ereszkedett is vissza a szikl�n.

A z�ld kis gn�m m�g egyszer a k�t alak fel� n�zett, a hossz� ez�sthaj� f�rfire �s a d�h�s, gy�ny�r� d�monn�re. Megr�zta a fej�t �s � is a kisl�ny ut�n sietett.

Mido meg sem tudott sz�lalni. Sesshoumaru gyeng�den fogta a csukl�j�t. Azt�n leengedte a kez�t. Mido csak n�zett a d�mon szem�ben �s elfelejtette a k�lvil�got. Elfelejtette, hogy hol van, m�rt van itt, az el�bbi haragot, mindent. Azt�n egy h�z�st �rzett a kez�n �s a k�vetkez� pillanatban m�r csak a d�mon �temes sz�vver�s�t hallotta. Sessh lehunyta a szem�t �s mag�hoz �lelte a l�nyt. Mido meglep�d�tt de nem ellenkezett. �gy �lltak ott percekig. A l�ny is lehunyta a szem�t, �s egyik karj�t a f�rfi nyaka k�r� fonta. Sessh felpillantott �s a messzes�gbe n�zett, majd halkan megsz�lalt:

-         M�rt s�rt�l m�lt �jjel? – k�rdezte.

Mido fel� ford�totta a fej�t, de nem bontakozott ki az �lel�sb�l:

-         H�t nem egy�rtelm�? – k�rdezte – F�ltettelek! Azt hittem valami bajod lesz! – elford�totta a fej�t �s ism�t a f�rfihoz simult – F�ltem hogy �r�kre elvesz�telek!

-         Tudod, te volt�l az els�, aki �rtem s�rt!

-         Ez csak az�rt van, mert senkit nem engedsz magadhoz k�zel!

-         Nem tehetem, tudod j�l. De nem �rtem m�rt s�rt�l �rtem, d�mon vagyok, az emberek ellens�ge. Nem tudod te h�ny falut tettem, a f�ldel egyenl�v�, h�ny 100 ember v�re tapad a kezemhez. Annyit gyilkoltam amennyit csak akartam, ha a nevemet kiejtik m�r retteg�s j�r az emberek k�z�tt…

A l�ny az ujj�t a f�rfi sz�j�ra tette.

- Cssss! Ne folytasd! Az a m�ltad! Mindenki hib�zhat! Te is tudod hogy m�r nem ilyen vagy!

Sessh nem v�laszolt csak m�g jobban mag�hoz �lelte a l�nyt. Fej�t a l�ny selymes haj�ra hajtotta. M�lyen mag�ba sz�vta az illat�t. Azt�n Mido v�ratlanul kibontakozott az �lel�sb�l:

-         Most pedig visszaadok valamit. Ne gondolj rosszra! �lj le!

Sessh le�lt, a l�ny mell� t�rdelt �s n�zte, ahogy az emberi form�j�ra v�lt. Mido azt�n v�ratlanul a d�mon csonka karj�ra tette a kez�t. Lehunyta a szem�t �s a tenyere feh�ren kezdett vil�g�tani. Sessh n�zte, ahogy a csonk megny�lik �s alakul. K�ny�kn�l meghajlik, mikor az alkarhoz �r felragyognak a m�regcs�kok, azt�n megjelenik a csukl�, majd az ujjak. A k�rm�k z�ld f�nyben felizzanak, majd abbamarad a feh�r f�ny �s a l�ny a kez�ben tartja Sesshoumaru bal karj�t. A d�mon t�gra ny�lt szemekkel n�zte a h�rtelen visszan�tt v�gtagot. Azt�n a l�nyra tekintetett, Midayoi nagyon f�radtan mosolygott r�:

-         Rem�lem ez is volt olyan j�, mintha m�st adtam volna? – mosoly�ban valami furcsa ir�nia bujk�lt.

Sesshoumaru felemelte a kez�t. M�g zsibbadt volt, de �rezte. Ujjait �sszeh�zta, majd kiny�jtotta, m�sik kez�vel v�gigtapogatta. A l�ny csak t�rdelt mellette �s mosolygott. Azt�n a d�mon r�n�zette, egy pillanatig csendben �ltek, majd Sessh mag�hoz h�zta a f�radt l�nyt, �s hanyatt d�lt a selymes f�v�n, mag�val r�ntva Midot is. A n� puh�n a d�mon mellkas�ra hajtotta a fej�t, majd az megsz�lalt:

-         Pihenj csak! Majd ut�na besz�lget�nk m�g!

-         J�! – Mido lehunyta a szem�t �s abban a percben elnyomta az �lom.

Sesshoumaru csak fek�dt �s n�zte a csillagokat. Nagyon boldog volt. Egyik karja a feje alatt pihent, a m�sikkal mag�hoz �lelte a l�nyt. Egy f�l �r�t fek�dtek �gy, amikor is Midayoi mozgol�dni kezdett. A d�mon r�n�zett. A l�ny kinyitotta a szemeit, �s felk�ny�k�lt. Sesshoumaru �jra mosolygott. Mido a d�mon szem�be n�zett. M�g �lomittas volt, de gyorsan kipihente mag�t. Sessh karja m�g mindig a derek�n volt, �s esze �g�ban sem volt levenni onnan. Azt�n a d�mon megsz�lalt:

-         Nem tudom, hogyan k�sz�nhetn�m ezt meg neked!

-         Csak ne felejts�l el, �s ha sz�ks�gem van r�d, legy�l velem. – v�laszolta Mido.

-         Soha nem felejtelek el! �s mindig sz�m�thatsz r�m! – a d�mon arca m�r nagyon k�zel volt a l�ny�hoz.

-         Ez nekem pont el�g! – suttogta a l�ny �s l�tta, hogy a d�mon m�r nem a szemeit, hanem a sz�j�t n�zi.

-         Mido? Ugye mindig mellettem maradsz? – k�rdezte Sessh �s m�g k�zelebb hajolt a l�nyhoz.

M�r csak egy hajsz�l v�lasztotta el az ajkukat. Sessh a l�ny szem�be n�zett, ahol bizonytalans�got l�tott. Azt�n megbillenttette a fej�t �s meg cs�kolta a l�nyt. Midayoi �rezte, remeg�s fut v�gig a test�n. K�ptelen volt ellen�llni. A sz�juk �ssze�rt. Nagyon l�gyan �s �vatosan. Midayoi �gy �rezte a mennyben j�r, de ekkor a fej�ben zakatolni kezdtek a gondolatok: „Nem lehet�nk egy�tt. Nem szabad. M�g nem.”

H�rtelen elkapta az arc�t �s fel�lt. Sessh �rtetlen�l b�mult r�. A l�ny fel�llt, p�r l�p�st el�r�bb l�pett. Sesshoumaru k�vette. El�je l�pett �s meg�lelte a l�nyt:

-         Ne haragudj! Nem tudom mi t�rt�nt velem! Nem akartalak megb�ntani! – s�gta a l�ny f�l�be.

-         Nem haragszom, nem b�ntott�l meg! – a d�mon szem�be n�zett – De mi ezt m�g nem tehetj�k meg! Sessh nek�nk harcolnunk kell, mindkett�nknek c�lja van. Ha t�l fontosak lesz�nk egym�snak, k�ptelenek lesz�nk adott helyzetben helyesen d�nteni. �s te d�mon vagy, �n meg haland�! T�z �s v�z, ez lehetetlen!

-         Tudom, de m�r nem �rdekel! Tudod ap�m, tisztav�r� kutyaszellem volt, mint �n. Beleszeretetett egy haland� n�be, �s �gy lett az �cs�m, Inuyasha. De belehalt, abba hogy a p�r �r�s �cs�met �s Izayoit v�dte. Soha nem �lltunk k�zel egym�shoz, de m�g is f�jt a hal�la. Tal�n az�rt gy�l�ltem a haland�kat. �s f�leg a hanyoukat. De ami�ta velem vagy minden m�s lett.

-         Nem lehetett k�nny� �leted! –suttogta a l�ny.

-         Len�ztem ap�t, ami�rt beleszeretett egy haland�ba. Nem tudtam elhinni m�rt pont egy �tlagos n�t v�lasztott. Elk�pzelhetetlennek tartottam hogy ilyen l�tezik. �s most �n, �n ugyan �gy j�rtam, mint �… - hangja elhalkulta v�g�re.

-         Dr�ga Sesshoumaru! – suttogta Midayoi �s szorosan �t�lelte a d�mont. – Figyelj, ha v�gezt�nk, ha Naraku halott, az �kk� megtisztult ugyaninnen folytatjuk, j�? Nekem ez am�gy is t�l gyors.

Sessh a l�ny szem�be n�zett. Majd nagyot s�hajtott:

-         Ha az ilyen egyszer� lenne! Ki tudja, mikor gy�zz�k le Narakut. Mido, �n ezt nem csin�lom. Eddig semmi fontos nem volt az �letemben! Te most az vagy �s nem vagyok hajland� egy percre sem elengedni. – a l�ny elfordult. – vagy te nem �rzel semmit? Te nem �rzed azt, mint �n?

Mido m�g mindig nem n�zett r�. „M�r hogy ne �rezn�k. De ez t�l sok. T�l hatalmas. F�lek:” – gondolta. A l�ny elengedte a d�mont, �s vetk�zni kezdett. Sessh csak �llt �s n�zett. Mido levette a cip�j�t �s a fels� r�teget a ruh�i k�z�l. „Mire k�sz�l?” – gondolta a d�mon.

-         Figyelj, �n most megf�r�dn�k. T�l sok ez nekem, gondolkodnom kell. K�rlek, figyelj, am�g f�rd�k, �s ne leskel�dj, mert �gy j�rsz, mint a szerzetes.

 Azzal egy szikla m�g� l�pett, levette a marad�k ruh�it, csak melltart� �s bugyi maradt rajta. „�gy olyan mintha bikiniben lenn�k.” – gondolta �s bele g�zolt a v�zbe. Az kellemesen langyos volt, �szni kezdett �s a gondolataiba mer�lt. „Nem �rtem m�rt vagyok ilyen. M�skor soha nem �rdekelt a dolgok k�vetkezm�nye, most pedig t�tov�zok. Pedig ilyen alakalom nem fog t�bbet ad�dni. Ha most kikosarazom biztosan, nem ny�lik meg nekem t�bbet. Pedig nekem nagyon fontos. Azt m�g nem merem mondani, de ha hozz�m �r… Ahogy megcs�kolt, olyan volt mintha �lmodn�k… Nem �rtem mi van velem… Mintha nem �n ir�ny�tan�m n�ha a cselekedeteim. Tal�n Midoriko nem akarja hogy mi egy�tt legy�nk. De ha igen, m�rt nem? Az�rt m�r nehogy azt higgye, hogy az �n �letembe bele sz�lhat! Ha �n �ssze akarok j�nni azzal a d�monnal az, az �n dolgom. �s csak a gondolatt�l hogy nincs a k�zelemben, rosszul vagyok!” – Mido felj�tt a felsz�nre leveg��rt. Kinyitotta a szem�t �s megpillantotta hom�lyosan, a f�ldet b�mul� f�rfit. Gondolt egyet �s elindult a part fel�. Kil�pett a v�zb�l. Hossz� haja eltakarta a melleit, bugyi volt rajta, � pedig d�nt�tt �s egyenesen el�re tartott. Csendesen haladt �s meg�llt a d�mon el�tt, aki annyira gondolataiba mer�lt, hogy �szre sem vette. „Na te azt�n j� �r vagy!” – gondolta a l�ny �s alakot v�ltott. Sessh orr�t megcsapta a d�monszag �s felpillantott, Mido ott �llt el�tte, szinte teljesen meztelen�l. A d�mon ny�ltan v�gigm�rte a l�nyt, de ha akarta volna sem tudta volna levenni a tekintet�t a l�nyr�l. Tetszett neki a v�kony der�k a hossz� form�s l�bak, a haj zuhatag alatti g�mb�ly� mellek.

Mido �szrevette, mit figyel a d�mon �s elpirult, de �sszeszedte mag�t. Sz� n�lk�l lehajolt �s kiny�jtotta a kez�t. Sessh megfogta �s fel�llt.

-         Ha ezt elmondod valakinek, soha t�bb� nem l�tsz! – s�gta a l�ny fenyeget�en a d�mon f�l�be.

-         Nem fogom! – v�laszolta az.

-         Akkor mire v�rsz! Vetk�zz le! – utas�totta a l�ny �s elfordult, majd a v�zbe g�zolt.

Mire k�rben�zett volna Sessh m�r mellette volt. Hossz� haja �szott a v�zen. A der�kig �r� v�zben �lltak, majd a d�mon mag�hoz h�zta a l�nyt:

-         Mido! Meggondoltad? – k�rdezte.

-         Igen! D�nt�ttem.

-         Akkor? – h�zta fel a szem�ld�k�t a d�mon.

-         Ha elkapsz, elmondom! – kacagott a l�ny �s kisiklott a szellem kezei k�z�l.

Sessh elmosolyodott �s k�vette. A l�ny nevet�s�t�l csengett az erd�. Nem engedte, hogy a f�rfi utol�rje. Az utols� pillanatban mindig kisiklott a keze k�z�l. Sok�ig j�tszottak �gy. Mido f�radni kezdett �s m�r a szikl�k m�g� is elrejt�z�tt, �gy egyre a t�lpart fel� k�zeledtek. Azt�n egy olyan r�szhez �rtek ahol minden ir�nyb�l lapos sziklafal volt. „Zs�kutca!” – gondolta a l�ny, de m�g miel�tt �szbe kapott volna Sessh m�r m�g�tte volt. Annyira nem sz�m�tott m�g r�, hogy utol�rik, hogy rendesen megr�m�lt. A sziklafalhoz, lapult, r�ad�sul a haja sem takarta rendesen a der�k f�l� �r� v�zben. Megszeppenten n�zett a d�monra. Sessh odal�pett a l�nyhoz, �s �t�lelte. Mido a szellem v�ll�ra hajtotta a fej�t. Nem volt menekv�s, egyik oldalt a szikla m�sik oldalt a d�mon. Azt�n Sesshoumaru egy f�l l�p�st t�volodott, majd a l�nyra n�zett. Mido a vizet b�mult. A d�mon felemelte a n� �ll�t �s k�nyszer�ttette, hogy a szem�be n�zzen.

-         V�laszolsz nekem? – k�rdezet, �s keze v�gig sim�totta a l�ny v�ll�t, eg�szen a karj�n �t, majd megfogta a remeg� kis kezet.

Mido a szellem szem�be n�zett, �s a simogat�st�l kir�zta a hideg. Csak �llt n�m�n �s n�zete a f�rfit, Sessh �jra v�gigfutatta a kez�t a l�ny karj�n.

-         Tudod mit d�nt�ttem, nem? – k�rdezte halkan �s remeg� hangon.

-         A sz�db�l akarom hallani! – s�gta vissza a d�mon �s a falt�l elt�volod� l�ny h�t�n, h�zta v�gig a kez�t. A l�ny derek�n�l meg�llt �s mag�hoz h�zta.

-         Veled akarok lenni! – motyogta alig halhat�an a n�. Nagyon zavarban volt, mert olyan �rz�sek fogt�k el, amiket m�g nem �rzett. Idegen m�g is j�les� volt a d�mon �rint�se is. Nem tudta hova tegye mag�ban a dolgokat.

Sessh m�r nem sz�lt semmit csak lehajtotta a fej�t �s megcs�kolta a l�nyt. Finoman �s l�gyan, de �rezte a n� viszonozza. Azt�n kez�t a l�ny derek�ra fonta �s szorosan mag�hoz �lelte. A cs�kok egyre szenved�lyesebbek lettek. Mido is mag�hoz �lelte a f�rfit �s v�gre boldog volt. Hosszan �s forr�n cs�kol�ztak, m�g nem a d�mon sz�ja lejjebb v�ndorolt. Elt�rte a l�ny haj�t �s a nyak�t kezdte el cs�kolgatni. Mido megremegett. �gy �rezte nem k�pes a saj�t l�b�n meg�llni. Ezt Sessh is �szrevette �lebkapta a l�nyt �s kis�t�lt vele a partra. �tk�zben sem hagyt�k abba a cs�kol�z�st.

Azt�n eld�ltek a l�gy f�ben. Mido �rezte, hogy kezdenek t�ll�pni egy bizonyos k�pzeletbeli hat�rt, de nem volt k�pes tiltakozni. A f�rfi kikapcsolta a melltart�j�t, ami m�r mellett�k a f�ben fek�dt. Mido gondolkodni kezdett, m�r amennyire egy szellem karjaiban arra k�pes az ember l�nya. Azt�n Sessh keze egyre lejjebb v�ndorolt �s a v�g�n m�r egyik�k�n sem volt semmi ruha. Mind ketten zih�lni kezdtek, de tov�bb cs�kol�ztak. Olyan �rz�sek futkostak a l�ny test�n, amihez fokhat�t m�g soha nem �rzett ez id�ig. Sesshoumaru sz�pen lassan elkezdte v�gig cs�kolni a gy�ny�r� n�i testet. A l�ny akarat�n k�v�l nagyot s�hajtott.

A d�mon r�fek�dt �m ekkor Midayoiban tudatosult mit is k�sz�l �ppen csin�lni. A d�mon szem�be n�zett, aki meg�rezte t�tov�z�s�t. N�m�n n�zt�k egym�st, majd Sesshoumaru sz� n�lk�l a l�ny mell� fek�dt �s mag�hoz h�zta �t.

- K�sz�n�m! –suttogta a l�ny �s hozz� simult.

- Nincsen mit. Nem siettetlek!

- De honnan tudtad? – k�rdezte Mido mik�zben a szellem mellkas�n dobolt ujjaival.

A d�mon maguk mell� ny�lt, �s odah�zta a pr�met. Magukra ter�tette majd visszafek�dt.

- A szemeidben t�kr�z�dik minden �rz�sed. – v�laszolta.

- Nem haragszol? – k�rdezte szomor�an a l�ny.

- Nem! – s�hajtott a d�mon – Csak maradj mellettem! Mindig!