VI.          A felk�sz�l�s

A hajnali �bred�s �ppen csak elkezd�d�tt, amikor Sesshoumarunak felpattantak a szemei. A szob�ban hom�ly uralkodott, de � t�k�letesen l�tott. Egy pillanatig nem �rtette, hol van. Azt�n megcsapta az orr�t a l�ny finom illata. M�lyet szippantott a leveg�b�l. Majd f�lelni kezdett, �s �szrevette Mido m�r nem, alszik olyan m�lyen �s l�legz�se is szab�lytalanodik. „Vagy �lmodik, vagy lassan fel�bred.” – gondolta Sessh �s felkelt.

Nagyot ny�jt�zkodott �s �s�tott, a csontjai csak �gy ropogtak. „Ez hihetetlen! Gyermek kormom �ta nem aludtam ilyen j�t �s ilyen m�lyen!” – �jabb ny�jt�zkod�s. – „Meg k�ne mosakodnom, de itt vajon hol lehet v�z?” – gondolta �jabb �s�t�s k�zben – „Tudom m�r, tegnap a parav�n m�g�tt tiszt�n hallottam a v�z csobog�s�t. Ezek foly�t tartanak a h�zban?” – felh�zta a szem�ld�k�t �s elindult arra.

Furcsa t�rgyakat tal�lt a parav�n m�g�tt. A k�d a t�k�r �s a szekr�ny j�l ismert volt sz�m�ra is. De a f�s�lk�d� asztallal �s a csappal meggy�lt a baja. R� nem tudott j�nni mik lehetnek. A csapb�l �rezte a v�z szag�t, de nem tudta hogyan csalogassa el� bel�le. Azt�n v�letlen�l felh�zott egy furcsa f�m cs�vet �s a csapb�l folyni kezdett a v�z. „Megvan! Nem is olyan bonyolult a vil�g!” – gondolta. Felt�rte inge ujj�t, �s megmosta a kezeit, az arc�t, azt�n lenyomta a cs�vecsk�t. Kutya m�dra megr�zta mag�t, a v�zcseppek szanasz�t sz�lltak a f�rd�szob�ban. Azt�n kil�pett a parav�n m�g�l.

Midayoi az �gyban �lt, szemei m�g kicsik �s dagadtak voltak, hiszen csak most �bredt. M�r a dereng�s uralkodott a kertben, ahogy az ablakon n�zett ki. Azt�n megpillantotta a szellemet, ahogy a parav�n el�tt �ll.

-         J� reggelt! – k�sz�nt rekedte a f�rfinek.

-         Neked is. – v�laszolta az �s kib�mult az ablakon. – �lt�zz, m�g hajnalban tartunk egy kis edz�st, azt�n mehetsz az �regasszonyhoz var�zsig�t magolni.

-         Rendben. – Mido felkelt, ny�jt�zkodott �s elindult a parav�n fel�, elhaladt a szellem mellet, de nem b�rta ki hogy ne emelje r� a tekintet�t.

Midayoi csendben fel�lt�z�tt. Meleg�t� nadr�got, sportcip�t �s hossz� ujj� pul�vert h�zott. Mire v�gzett is kij�tt m�r Sessh is teljes p�nc�lzatban �llt el�tte. A l�ny elmosolyodott:

-         M�g egy cs�sze tea belef�r indul�s el�tt? – k�rdezte.

A szellem n�m�n b�lintott. Kis�t�ltak a konyh�ba, Mido vizet forralt �s el�vette a cs�sz�ket:

- Te is k�rsz? – k�rdezte csendesen, mert a csal�dja m�g aludt.

- Nem, �n ilyet nem iszok. –fintorgott.

- Akkor te mit eszel, vagy mit iszol? – k�rdezte meglepetten a l�ny.

- H�t olyan �teleket, amikt�l a haland�k biztosan meghaln�nak. Meg igaz�b�l nem is t�l gyakran szoktam enni. De amikor v�ndorlok szinte b�rmit meg eszek. – h�zta meg a d�mon a v�ll�t.

- H�t j�. Nem tudod, mit hagysz ki. Ez nagyon finom gy�gyn�v�ny te. Er�s�ti a szervezetet. Biztosan meg sem k�stolod? – k�rdezte Mido.

A d�mon megr�zta a fej�t. Mido v�llat vont �s a konyha pultnak t�maszkodva sz�rcs�lgetni kezdte a forr� italt. Miut�n kiitatta a mosogat�ba rakta �s egy cetlit �rt �desanyj�nak, hogy ne agg�djon edzeni mentek. Azt�n Sesshel egy�tt kil�ptek a h�zb�l. �tv�gtak a gy�m�lcs�s�n �s bel�ptek a szent�lybe. A sarokban megpillantott�k a v�r�s plazm�t. Mido a d�monra n�zett, Sesshoumaru el�re l�pett:

- �n megyek el�re. Nem k�ne, ha m�sok �szre venn�k az �tj�r�t. – �s f�lig bel�pett.

Mido k�zvetlen m�g�tte �llt, Sessh hom�lyosan l�tta maga el�tt a hajnali tiszt�st. Nem l�pett el�r�bb, hallgat�zott majd beleszippantott a leveg�be. Nem �szlelt semmi gyan�sat. H�trany�lt, megfogta a l�ny csukl�j�t, �s maga ut�n h�zta.

Kil�ptek a harmatos f�be, a nap ekkor kezdett kib�jni a hegyek m�g�tt a keleti �gbolton.

-         Sesshoumaru, szerintem ez felesleges, rajtad meg rajtam k�v�l senki nem l�tja az �tj�r�t. – kezdte a l�ny.

-         Az igaz. De t�k�letes csapd�t tudn�nak itt �ll�tani nek�nk. –v�laszolt a d�mon, majd egy sz� n�lk�l elr�gta mag�t a f�ldt�l, �s felrep�lt a f�k f�l�.

K�rbe k�mlelt, beleszagolt a leveg�be �s mivel semmi �jfent sem �szlelt semmi gyan�sat visszaereszkedett a f�ldre.

Mido csak �llt �s n�zett, m�g a d�mon meg nem sz�lalt:

-         Vedd fel a m�sik alakod.

A l�ny engedelmeskedett �s �tv�ltozott. M�g a sz�ja is t�tva maradt. Olyan dolgokat �rzett, amiket eddig m�g soha. �lesen hallotta az erd� minden egyes zaj�t, az �bred� madarak mintha csivitelve csak a f�le mellet �bredtek volna. A f�k alatti hom�lyban is tiszt�n l�tta a fat�rzseket �s bokrokat. A sz�l sz�m�ra olyan szagokat hozott, amiket m�g soha nem �rzett. �s egy illat a t�bbin�l is er�sebb volt a k�zel�ben. Sesshoumaru n�m�n �llt �s figyelte a l�nyt amint megmozdulnak a f�lei, pupill�ja �sszesz�k�l �s kit�gul, majd ahogy pisze orrocsk�j�t mozgatni nem kezdi.

- Igen Midayoi ez az �n szagom. – sz�lalt meg mintha olvasna a l�ny gondolataiban – Most m�r �rzed. J�l jegyezd, meg mert ez ut�n b�rmikor meg tudsz tal�lni. �s m�g ezt a szagot jegyezd meg – kezdte �s �les szemfog�val egy nagyon v�kony cs�kban, fels�rtette a karj�n a b�rt. Ap� s�t�tbord� v�rcsepp jelent meg a karj�n. A l�ny �gy �rezte, mintha a k�p�be nyomt�k volna a v�rt olyan er�sen, �thatotta a szag. – Ez a d�mon v�r szaga. Amint ez megcsapja az orrod k�szenl�tben kell lenned, ezt j�l jegyezd meg. Ha majd m�s v�r�t is �rezted, lassan meg tudod majd k�l�nb�ztetni az eny�met, a saj�todat, a haland�k�t, vagy amit csak akarsz.

Mido b�lintott �s el�re l�pett egyet, lehunyta a szem�t, koncentr�lni kezdett, Sesshoumarura gondolt, majd m�ly leveg�t vett. Az illat minden egyes kis r�szecsk�j�t j�l elrakt�rozta mag�ban. Azt�n �jra kinyitotta a szem�t. A d�mon b�lintott.

-         J�l van! Most pedig n�zz�k mire vagy k�pes. – kezdte �s a l�nyhoz l�pett.

-         Rendben! – b�lintott a l�ny.

�m ekkor teljesen m�s t�rt�nt, mint amire gondolt. Sessh odal�pett mell�, megfogta a kez�t �s fel emelte. Mido csak n�zett zavartan.

-         Sz�val, ahogy gondoltam – kezdte a szellem – a karmaid igen is haszn�lhat�k.

A l�ny a kez�re n�zett. T�nyleg legal�bb egy centivel hosszabb k�rmei voltak, de m�g k�zel sem akkor�k, mint Sessohmarunak. – a legalapvet�bb, az ilyen karmokkal sim�n lehet darabolni b�rmit. Gyere! – azzal az erd� fel� indult.

Mikor el�rt�k az els� f�kat Sesshoumaru kiv�lasztott egy k�zepesen nagyot. Meg �llt el�tte �s a l�nyra n�zett. Ekkor n�zte csak meg jobban igaz�b�l. „Hiszen ez nem is az a fiatal l�ny, aki szokott lenni. Ez egy �rett n�.” – n�zett megd�bbenten a l�ny szem�be. Midayoi a n�z�st�l elv�r�s�d�tt. Sesshoumaru megr�zta a fej�t �s a f�ra n�zett:

-         Semmi m�st nem kell tenned, mint koncentr�lni arra, amit tenni akarsz. – felemelte a kez�t k�rmei megvillantak �s a fa fel� suhintott. A t�rzs �t helyen kett�repedt �s kid�lt. Midayoi kikerekedett szemmel b�mult.

-         Huh! �s ezt �n is megtudom? – k�rdezte.

A d�mon egy m�sik f�ra mutatott. Mido oda l�pett felemelte a kez�t �s koncentr�lt: „T�zif�v� apr�tom ezt a t�rzset!” - gondolta. K�rmei aranys�rg�n felragyogtak �s les�jtott. �t aranys�rga v�g�s izzott a f�ban, azt�n egy pillanat m�lva hangos reccsen�ssel kid�lt.

Sessh elismer�en biccentett �s a fat�rzs mell� l�pett. Felemelte �s elindult vele vissza az a r�t k�zepe fel�. Mido el�mult. „Hogyan k�pes azzal a hatalmas fat�rzzsel egy�tt ilyen k�nnyed�n gyalogolni?” – de azt�n a szellem ut�n l�pett.

-         Na, most ezt darabold fel! – hangzott az utas�t�s.

Mido odal�pett felemelte a kez�t, karmai �jra megcsillantak �s nekil�tott. P�r perc ut�n a fat�rzs sz�p egyenletes darabokra lett v�gva.

-         J� l�tom, ez m�r megy. De csak maradjunk a karmokn�l – kezdte a mentor – Val�sz�n�leg tudsz vel�k t�volra is t�madni. Azt nem tudom hogyan, arra magadnak kell r�j�nn�d. �n p�ld�ul, erre vagyok k�pes:

Azzal feldobta az egyik fahas�bot, amikor az el�rte emelked�si magass�g�nak cs�cs pontj�t Sessh mutat� ujj�b�l egy z�ld energia ostor csap�dott ki �s kis darabokra szelte a has�bot m�g a leveg�ben, azt�n a d�mon visszah�zta a fadarabok, pedig koppanva �rtek f�ldet.

Midayoi sz� szerint t�tott sz�jjal n�zett, l�tta m�r a d�monnak ezt a t�mad�s�t, de az nem volt ennyire megd�bbent� �s l�tv�nyos.

-         �rtem! – motyogta a l�ny. – Sz�val elm�letileg valami ilyesmit �n is tudok?

-         Igen. – b�lintott a szellem – Koncentr�lj!

Mido b�lintott lehunyta a szem�t �s gondolkodott, m�r percek �ta �gy �llt, amikor egy k�p jelent meg a szeme el�tt amint a saj�t ujjaib�l egy s�rga Sessy�hoz hasonl� valami jelenik meg az ujja v�g�n. H�rtelen kinyitotta a szem�t:

-         Tudom m�r! – mosolyodott el. „Midoriko megint seg�tett!” – gondolta. – Sessh, dobd fel az egyiket.

A d�mon b�lintott �s a leveg�be dobta a has�bot. Mido f�loldalasan �llt be, egyik kez�t maga el� emelte v�llmagass�gba. Rep�lt a has�b � suhintott egyet �s a mutat� ujj�b�l el�j�tt a s�rga valami. Sokkal v�konyabb volt, mint Sessh energia ostora, csak egy v�kony fon�l volt, de funkci�ra megfelelt. Mido megmozgatta csukl�j�t �s el is tal�lta a fahas�bot, de csak egyszer.

- Nem is rossz! – de ezt m�g gyakorolnod kell.

M�g egy f�l �r�t gyakorolt�k a fon�l haszn�lat�t. Mido r�j�tt tekergetni is tudja a fon�lk�t �s mag�hoz, tud vele r�ntani dolgokat. Azt�n egyszer olyan hevesre siker�lt a r�nt�s hogy a fahas�b egyenesen a l�ny feje fel� tartott olyan lend�lettel hogy Midayoinak m�g csak v�dekezni sem volt ideje. Sessh �ppen lend�tette volna a kez�t, hogy kett�szelje a fadarabot, �m ekkor Mido k�r�l �jra felderengett a v�r�s v�d�pajzs. Amint a has�b neki �tk�z�tt elvesz�tette a lend�let�t �s a f�ldre hullott.

-         Ez meleg volt! – s�hajtott a l�ny. Sessh leengedte a kez�t.

-         J� ezt m�g holnap gyakoroljuk, de eddig eg�sz j�. Gyorsan tanulsz! – dics�rte meg a l�nyt. – Nekem van m�g egy t�mad�som, de… - kezdte, �m miel�tt befejezte volna a l�ny el� l�pett. Egy hat�rozott mozdulattal elt�rte a haj�t �s a nyak�t b�mult, Mido f�ldbe gy�kerezette l�bbal mozdulni, sem mert, elk�pzel�se sem volt mit csin�l a d�mon, �rezte annak perzsel� k�zels�g�t, s�t mintha m�g meg is szagolta volna a selymes nyakon a b�rt. Sessh megfogta a kez�t �s felh�zta a ruh�ja ujj�t, megr�zta a fej�t majd folytatta – amint l�tom rajtad egy m�reg cs�k, sincsen, �gyhogy te val�sz�n�leg erre nem vagy k�pes.

Felemelte a kez�t �s a k�zfeje z�lden kezdett el vil�g�tani. Belecsapott az egyik fadarabba, ami olvadni kezdett majd a d�mon csukl�ja �t�rt a fa m�sik oldal�ba. Majd magyar�zat k�pen hozz�tette:

-         K�pes vagyok m�rget termelni a karmaimban. Nincs az a p�nc�l vagy f�m, ami ellen �llna. Neked nem tudom m�g mire haszn�lhat�k a kezeid.

-         Aha. �rtem. Gondolkodjak rajta? – k�rdezte a l�ny

-         Ha akarsz. – vont v�llat a f�rfi �s le�lt az egyik r�nkre. – Szerintem ennyi el�g volt egyszerre majd d�lut�n folytatjuk.

-         Rendben. – v�laszolt Mido, de nem mozdult el onnan ahol �llt. �rezte hogy m�g valamire k�pes, de mire.

�lmodozva j�tszott a kezeivel. Hol a fonalat h�vta el�, hol pedig koncentr�lt �s s�rg�n vil�g�t� k�rmeit n�zte. Az egyik ilyen alkalommal teljesen v�letlenszer�en megr�zta a kez�t. �s t�tva marad a sz�ja. �t darab aranys�rga ny�lhegyszer� dolog hagyta el a k�rmeit �s rep�ltek egyenesen az erd� fel�. Ott belef�r�dtak az els� f�kba, megolvasztva azoknak t�rzseit.

-         H�ha! Ez eg�sz j�! – �muldozott a l�ny.

-         Na, m�r ezt is tudod. Most pr�b�lj meg koncentr�lni, arra hogy pontosan hova is f�r�djanak.

-         Ok�! – Mido c�lzott �s suhintott. Az aranys�rga ny�lhegyek s�v�tettek a leveg�be �s becsap�dtak, mindannyian ugyanannak a f�nak a t�rzs�be.

-         J�. Ez is megy. Most pedig menny�nk vissza. A m�sik r�szed is edzened kell, lehet, hogy att�l majd �j k�pess�gekre teszel szert.

-         Rendben. – v�laszolta a Midayoi.

Elindultak az �tj�r� fel�. Mi el�tt bel�ptek volna Sessi automatikusan ellen�rizete a terepet. Miut�n mindent rendben tal�lt bel�pett az �tj�r�ba, nyom�ban a l�nnyal. Mikor ki�rtek a szent�lyben Mido megsz�lalt:

-         A fegyvereim haszn�lat�ra is megtan�tasz? – k�rdezet.

-         Igen. – j�tt a kurta v�lasz.

Elindultak a h�z fel�. Mido nagyanyja a rakt�r �p�let terasz�n �lt, �s oda sz�lt a k�t elhalad� alaknak:

-         Midayoi. Ha megreggelizt�l, k�rlek, gyere ide vissza.

-         Rendben nagyi! J�v�k. – majd bementek a h�zba.

Mido j� �z�en megreggelizett, Sesshoumaru csak figyelte. Azt�n mindketten elindultak a rakt�r fel�. Ott a nagyi m�r v�rta �ket. Sessh meg�llt �s a l�nyra n�zett:

-         �n addig visszamegyek. Majd j�v�k �rted d�lut�n. – �s m�r indult is volna, amikor az id�s asszony megsz�l�totta.

-         Sesshoumaru. Ne menj el. Az unok�mnak sz�ks�ge lesz r�d. Alany n�lk�l nem gyakorolhat semmit!

A d�mon felh�zta a szem�ld�k�t, de m�g is k�vette a k�t n�t a rakt�rba. Ott mindannyian le�ltek.

- Nos, a legels� tal�n az lenne, hogy fel kell tudnod ismerni a szellemek aur�j�t. Meg kell �rezned m�g az el�tt, hogy �k �reznek meg t�ged. Ehhez k�rn�nk Sesshoumaru seg�ts�g�t. Mido, csukd le a szemed. Laz�ts �s figyeld az �rz�keid.

A l�ny b�lintott, �s becsukta a szem�t. Az asszony Sesshez fordult �s suttogva folytatta:

- Ha megtenn�d hogy �ramoltatod magad k�r�l a yakiidat (gonosz aura)? – k�rdezet.

- Azzal lehetnek probl�m�k. – s�hajtott a d�mon. – Az val�sz�n�leg azzal j�rna, hogy �tv�ltozom. �s gondolom, annak nem �r�ln�l.

- �rtem, sz�val nincsen r� m�d. Pedig ez nagyon fontos. – cs�ggedt el az asszony. – Gyakorlat n�lk�l nem lesz r� k�pes �les helyzetben.

Mido ek�zben kinyitotta a szem�t, mert hi�ba is pr�b�lkozott nem �rzett semmi szokatlant. Csak szempill�i alatt kukucsk�lt.

-         Lenne egy m�d, de az kock�zatos �s nem hinn�m hogy azt akarn�d hogy romba d�ntsem a vil�god. Mert olyankor nem vagyok teljesen �nmagam. Akkor a szellem v�r vads�ga �tveszi rajtam az uralmat.

-         Mondjad, mi lenne az? – de k�zben az id�s n� fej�ben egym�st kergett�k a gondolatok: „Ne k�s�rtsem a sorsot? �r�ln�m k�ne hogy minden z�kken�mentes eddig, de ez az egy dolog az, amihez musz�j az � seg�ts�ge.”

-         Ez ap�m kardja a Tenseiga. K�pes meg�ll�tani az �tv�ltoz�som, de sz�nd�kosan m�g soha nem haszn�ltam erre.

-         Mennyi az es�ly, hogy a kard nem �ll�t meg t�ged? – k�rdezte a n� mik�zben Mido nagyon f�lelt �s �vatosan kukucsk�lt ki szempill�i al�l.

-         Szerintem a kard tiszt�t� ereje lenne a nagyobb, de megt�rt�nhet hogy nem. Nem tudom most milyen az er�nl�tem. M�r nagyon r�g�ta nem volt r� sz�ks�gem hogy �tv�ltozzak. – h�zta meg a v�ll�t a d�mon.

-         H�t j�. Pr�b�ljuk meg! – de ha nem siker�lne, mit tudn�nk mi csin�lni.

-         Ha egy tiszt�t� vessz� s�rol, egyb�l visszav�ltozok, de viszont �ppen csak s�rolhat, k�l�nben meghalok. Ja, meg el is kellene tal�lni. – �s f�lmosolyra h�zta a sz�j�t. „Miket bev�llalok ez�rt a l�ny �rt. �n teljesen megh�ly�ltem. Sesshoumaru neked elment az eszed!” – gondolta, de az�rt fel�llt �s kih�zta a Tenseig�t a h�vely�b�l.

-         Mido k�szen �llsz? – k�rdezte nagyanyja. A l�ny csak b�lintott.

Sessh koncentr�lt �s szemei v�r�sen felragyogtak. Arca kezdett eltorzulni, de kez�vel g�rcs�sen szorongatta a kardot. Az feh�r f�nyben felizzott �s a k�t er� egym�snak fesz�lt. Er�s sz�l t�mad k�r�l�tte hossz� ez�stsz�n� haj�t, ruh�ja ujj�t �s pr�mj�t a magasba emelte. Sessh tudta nem sok�ig k�pes ebben az �tmeneti �llapotban maradni. Mido olyant �rzett mintha �ram futott volna v�gig a test�n. Csukott szemmel l�tta a feket�n �raml� yakiit. �s l�tta a vele szembe fesz�l� h�feh�r tiszta f�nyt. Kinyitotta a szem�t a l�tom�s, pedig nem m�lt el csak egyes�lt Sessh f�lig v�ltoz� k�p�vel. A d�mon k�r�l �ramlattok az energi�k. � t�bb sz�n�nek l�tta. Ha egy �tlagos ember n�zi legink�bb a r�zsasz�n �s a lila �rnyalatait, veszi �szre, de a l�ny �s nagyanyja tiszt�n l�tt�k a fekete aur�t. Sessh arca egyre jobban eltorzult, �rezte vagy abba hagyja az alakul�st vagy kiteljesedik. Abba hagyta.

A k�t n� d�bbenten n�zte, ahogy a szellem f�l t�rdre ereszkedik kard�n t�maszkodva hangosan zil�lt. Soha nem l�ttak m�g ilyent, egy teljes d�mon �tv�ltoz�s�nak kezdeti st�diuma. „Ez sz�rny� volt. A Tenseiga tiszt�t� ereje mellett ebben a feles �llapotban maradni. Soha t�bb�!” – gondolta, majd felegyenesedett �s eltette a kardj�t.

 - Midayoi rem�lem, j�l meglegyezted ezt az �rz�st, amikor �szleled az aur�m, mert ezt soha t�bb� nem ism�telem meg. – sz�lalt meg rekedten a d�mon, majd le�lt.

A l�ny csak r�m�lten b�lintott.

- Rendben – kezdte a nagyanyja – most megmutatom hogyan vagy k�pes a spiritu�lis er�d uralni. De ahhoz v�gig kell menned egy szertart�son, amit csak ma tudunk megtenni, hiszen ma van �jhold �jszak�ja. Meg kell tiszt�tani a lelked, ki kell �r�tened az elm�d, �s el kell jutnod egy olyan �llapotban, amikor ki tudod z�rni a k�lvil�got. �n is �gy kezdtem.

- Nagyi! Nem lehetne most megpr�b�lni? – k�rdezte a l�ny – A m�sik er�mben is seg�tett Midoriko. H�tha ez is siker�lne, mert sietn�nk kell. Sessh sem akar sok�ig ebben a vil�gban id�zni. Azt mondtad a v�remben �s a lelkemben benne van az �sszes tud�s, csak fel kell eleven�teni.

- Biztos vagy benne l�nyom? – k�rdezte az asszony.

Mido b�lintott. M�g csak most kezdte el a tanul�st, de azt k�v�nt b�r csak lenne m�r k�szen. M�r r� akart l�pni a sorsa �tj�ra. Nem tudta mi v�rja, de tenni akart m�r. Tenni valamit.

Mido elhelyezkedette t�r�k�l�sbe. H�velyk �s mutat� ujj�t kiny�jtva egym�sra helyezte a t�bbit �sszekulcsolta. Kez�t �l�ben nyugasztotta. Egyenesen �lt, lehunyta a szem�t �s lelk�ben Midoriko h�vta. Legnagyobb meglepet�s�re a papn� v�laszolt az elm�j�ben. „K�rlek, seg�ts! A reinkarn�ci�d vagyok! Midoriko papn�, add �t a tud�sod, mert s�rget az id�. Be kell fejeznem, amit te elkezdt�l!” – im�dkozott hangtalanul a l�ny.

Ebben a percben vak�t� feh�r f�ny �radt a test�b�l. A d�mon �s a nagymama egyar�nt megr�m�lt. Sessh a l�nyhoz akart l�pni, de felderengett k�r�l�tte a v�d� pajzsa. A f�ny elvak�totta �ket, ek�zben Mido fej�ben �ramlottak az inform�ci�k. L�tom�sai voltak, hihetetlen dolgokr�l. Midoriko erej�t l�tta maga el�tt. �rezte, ahogy a papn� ereje �tj�rja a test�t. Azt�n egy h�rtelen villan�ssal megsz�nt az eg�sz. Mido elvesztette az egyens�ly�t �s el�re d�lt. Mikor m�r �gy �rezte semmi nem akad�lyozhatja meg abban hogy fejjel el�re a padl�ra boruljon a barna padl� helyette valami puha feh�rbe f�r�dott az arca. Azt�n �sszeszedte mag�t, �s megpillantotta a guggol� szellemet amint �vatosan, pr�b�lja fel�ltetni. A l�ny szem�ben ekkor k�nnyek jelentek meg �s olyan elemi er�vel t�rt r� a s�r�s, mint m�g soha. Kicsordult egy k�nnycsepp a szem�b�l �s � hangatanul felzokogott. Szorosan a d�monhoz b�jt hogy ne engedje el �t, Sessh teljesen megr�k�ny�d�tt, annyira hogy m�g csak meg sem pr�b�lta lefejteni mag�r�l a l�ny �lel� karjait.

Mido csak zokogott �s zokogott. K�ptelen volt abbahagyni a s�r�st. Teste r�zk�dott a k�nnye el�rasztott�k az arc�t �s n�melyik koppanva �rt f�ldet a padl�n. Ez �gy ment vagy 5 percig, a szob�ban n�ma csend uralkodott csak a l�ny zokog�s�t lehetett hallani. Senki sem mozdult azt�n Midayoi s�r�s k�zben megsz�lalt:

-         L�ttam �t. Ott volt velem Midoriko! Megfogta a kezem �s el�rasztott az ereje. L�ttam az eml�keit. A tud�s�t. L�ttam az eg�sz �let�t �s v�gig kellett �lnem a hal�l�t. Meg kellet halnom vele egy�tt, �rezni a f�jdalmat, ahogy kiszakad a sz�ve. Ahogy megsz�letik az �kk�be z�rt n�gy l�lek a lelk�b�l. – �s �jra zokogni kezdett.

-         M�r v�ge van. – sz�lalt meg halkan a d�mon. Valami furcsa �rz�s ker�tette �t is hatalm�ba. Az, amit akkor �rzett, amikor megtudta, hogy apja, a Nagy Kutyaszellem halott. Soha nem volt k�pes elfelejteni azt a pillanatot. K�ls�re semmit nem mutatott, de csak a f�jdalomhoz tudta hasonl�tani azt az �rz�st.

Sessh ezek ut�n egy sz� n�lk�l felemelte a l�nyt. Kil�pett vele a rakt�r szob�b�l. Elindult vele a h�z fel� egy sz� n�lk�l bevitte a szob�ba, �s az �gyra fektette. Ha tudta volna. A l�ny nem volt hajland� elengedni �t. �gy �rezte, ha ez a k�zzel foghat� dolgot elengedi most az � �lete is elm�lik, mit a papn�nek a l�tom�s�ban. Sesshoumaru le�lt az �gyra �l�ben a m�g mindig zokog� l�nnyal. �gy �ltek ott m�g f�l �r�t azt�n a l�ny elcsendesedett. Egyre ritk�bban h�pp�g�tt, a d�mon m�r nem �rezte a k�nnyek s�s illat�t sem. De m�g mindig nem engedte el a l�nyt. � sem tudta volna megmondani m�rt, de ott �lt, h�t�t a falnak t�masztva egyik l�b�t felh�zva a v�ll�n a l�ny fej�vel, aki kezecsk�ivel a f�rfi ruh�j�ba kapaszkodik. A d�mon keze az � v�ll�n �s alig �rezhet�en de mag�hoz szor�tja, Midayoi egyre ritk�bban h�pp�g�tt, kezdett megnyugodni, de annyira f�radtnak �rezte mag�t, hogy k�ptelen volt mozogni. A fej�t nagy nehezen felemelte �s a szellemre tekintett m�g mindig k�nnyes, hatalmas szemeivel. Az nem fordult fel� a semmibe n�zett csak mereven. �rezte a l�ny mozg�s�t, de nem akart a szem�be n�zni. Kifinomult �rz�kei �gy is �rezt�k a hatalmas f�jdalmat, amit � �rez �s f�lt, ha r�n�z olyan dolgokat tenne, amit nem akar. Csak nagyon lassan megmozgatta a kez�t a l�ny karj�n, ami k�s�rtetiesen hasonl�tott egy apr�cska simogat�shoz. Mido �gy �rezte valami f�ld�nt�li nyugalom, j�rja �t a test�t. Mintha minden megb�k�lt volna k�r�l�tte, csak a f�rads�g maradt volna meg. Biztons�gban �rezte mag�t, de olyan szinten hogy azt el sem tudta eddig k�pzelni, hogy ilyen l�tezik. Azt�n sz�pen lassan lecsuk�dtak a szemei �s elaludt. Sessh m�g akkor sem mozdult meg, amikor m�r a l�ny halhat�an nyugodtan l�legzett. �gy �lt ott m�g majd egy �ra eltelt�vel is.

Ekkor kiny�lt az ajt� �s a k�t n� jelent meg benne. Csod�lkozva b�multak a d�monra �s az �l�ben b�k�sen alv� l�nyra. Az nagymama t�rt el�sz�r mag�hoz:

-         Sz�val megnyugodott? – k�rdezte.

-         Igen. De ez t�l sok volt neki. �n m�r az elej�n gondoltam hogy nem fogja b�rni. – v�laszolt a szellem.

-         A nehez�n m�r t�l van. Napok m�lva m�r teljesen k�szen fog �llni.

A szellem k�tkedve n�zett r�. A l�nyb�l m�g alv�s k�zben is �radt az er�tlen f�rads�g.

- Nem hiszem. Ma �jjelre visszaviszem az �n koromba. – jelentette ki Sessh.

- De h�t pihennie kell? – lep�d�tt meg Mido �desanyja – Abban a vil�gban folyamatosan vesz�lyben van!

- Addig nem, am�g mellettem van. – v�laszolt a f�rfi �s elford�totta a tekintet�t jelezv�n, hogy a vit�t lez�rtnak tekinti.

Az agg�d� rokonok t�voztak. Sesshoumaru pedig csendesen figyelte az alv� l�nyt.

Midayoi anyja idegesen l�pkedett a konyha fel�:

-         Anya! M�g is hogy k�pzeli, hogy csak �gy elviheti t�l�nk? – k�rdezte remeg� d�hvel a hangj�ban.

-         Nem tudjuk megakad�lyozni! – s�hajtott az id�s asszony.

-         De ezt nem engedhetj�k, � nem a mi fajt�nk, s�t! Hogyan b�zhatn�m r� azt, ami a legfontosabb az �letemben? – azzal lerogyott egy sz�kre, fej�t megt�masztva az asztallapot b�multa.

-         Vigy�zni fog r�. Hiszen l�ttad te is?

-         Pont ez a bajom! Mido m�r az elej�t�l fogva rajong ez�rt a d�mon�rt! De ez rossz! Ki fogja haszn�lni a l�nyomat! Tudom, csak az ereje kell neki, vagy m�g m�s is… Ebbe ink�bb bele sem gondolok.

-         Ugyan m�r. Ny�lv�n val�, hogy nem �nzetlen�l seg�ti Midayoit. De akkor is csak egy b�szke d�mon, soha nem �llna �ssze egy r�szben haland� n�vel. Gon