17. r�sz

-               Nem akarlak zavarni uram, de szeretn�k besz�lni veled…

Sesshoumaru olyannyira elkalandozott gondolataiban, hogy teljesen leeresztette v�delm�t. �szre sem vette mikor j�tt vissza a kavicsos utacsk�n az �reg szolg�l�. Zavartan b�lintott.

-               Seya Him�r�l lenne sz�…

-               Gondoltam. �lj le.

P�r perces csend lett, mik�zben az asszony tisztess�ges t�vols�gban elhelyezkedett.

-               K�rni szeretn�k t�led valamit uram – erre a youkai akarata ellen�re felkapta a fej�t, de nem sz�lalt meg – Vagy ink�bb nem is k�rni… csak szeretn�m ha tudn�d…

-               Mond!

-               Sey�r�l �s az � �j erej�r�l lenne sz�. Agg�dom �rte, �ppen �gy, ahogy Hiroko nagyasszony is. – Kiri-san elhallgatott egy pillanatra hogy rendezze gondolatait - Uram egyenesen fogok besz�lni. Seya-chan hal�los vesz�lyben van!

Sesshoumaru ugyan olyan arckifejez�ssel figyelte az asszony feld�ltt� v�l� tekintet�t, mint eddig, �m m�lt�s�gosan hallgatott, jelezv�n hallani k�v�nja a folytat�st.

-               Hiroko nagyasszony �s �n, �reg szolg�l�ja bizalmas viszonyban vagyunk. Lehet el�rulom �t most azzal hogy uramnak ezeket elmondom… de f�ltem Sey�t! – hat�rozotts�g k�lt�z�tt az eddig bizonytalan hangba – Tudom, hogy a palot�ban uramnak nem mondanak el mindent. �s eddig nekem nem volt m�dom besz�lni �nnel Sesshoumaru-sama…

-               T�rj a l�nyegre.

-               Hai. Seya-chan esk�v�j�r�l �s erej�r�l lenne sz�. Ugyanis a k�t dolog szorosan �sszef�gg. Mert hogy Seya-chan teste haldoklik…   

N�ma csend lett, majd a f�rfi lassan lerakta a szak�s cs�sz�t.

-               Mit mondasz? – d�h�s akart lenni, de szavai alig �rtek fel egy halk ny�g�ssel.

-               Mind ketten tudjuk hogy a f�listeni l�tforma nem lehetetlen egy haland� testben, de erej�nek haszn�lata m�r kor�nt sem vesz�lytelen saj�t mag�ra. A hercegn� teste nem k�pes hordozni azt az er�t melyet nemr�g kapott meg. S�t – az asszony m�ly leveg�t vett – minden egyes alkalommal amikor haszn�lja k�pess�geit, sietteti saj�t pusztul�s�t. Ha jelenlegi �llapot�ban is folytatja ezt az esztelen viselked�st, napokon bel�l elfogy az �letereje… - az id�s szolg�l� hangja megremegett akarata ellen�re.

-               M�rt mondod ezt el nekem? – a kutyad�mon lelk�ben furcsa �rz�sek t�madtak.

-               Mert tudom, hogy a Seyako csak is r�d hallgatna nagyuram… �s te el�g er�s vagy ahhoz hogy megv�dd �t – a d�mon k�zbe akart sz�lni, de Kiricubo ink�bb gyorsan elhadarta – Tudom hogy err�l ink�bb a hercegn� v�leg�ny�vel k�ne besz�lnem. M�g is, �gy �rzem neked is jogodban �ll tudnod ezt…

-               Mit v�rsz t�lem? – a f�rfi csendesen besz�lt, mik�zben a lehets�ges v�laszokon t�prengett.

-               Nem v�rhatok semmit uram… Csup�n f�ltem Sey�t! Az esk�v� nem csak az miatt fontos, hogy ebben az �llapot�ban biztons�gba ker�lj�n… hanem az�rt is hogy egyszer �s mindenkorra elnyerhesse f�listeni test�t.

Az asszony nem besz�lt egyenesen, �m �gy t�nt Sesshoumaru hamarosan meg�rti a szavak m�g�tt bujk�l� igazs�got, s ezzel egy�tt szem�ld�kei is �sszeszaladtak.

-               Besz�lj!

-               „Wo-ai-ni” – Kiri les�t�tte szemeit – azt hittem uram t�bbet tud egy v�n ostoba asszonyn�l… Hiszen nagyuram is ismeri az �si nyelvet, noha nem ismerte fel a kanji-t a hercegn� nyak�n.

-               Nem azt akarom hallani mit nem tudok. Arr�l besz�lj amir�l sz� van! – a youkai alig b�rta t�rt�ztetni indulatait, ahogy egyre jobban kezdte �tl�tni a helyzetet.

-               Egy f�lig ember f�lig kami n� �let�t k�t peri�dus hat�rozza meg. Mi emberek �gy mondjuk fogantat�st�l fogantat�sig. Akkor kezd�dik, mikor az anyja has�ban megfogan s ez az els� peri�dus. Erre az id�re le szokt�k z�rni az erej�ket, pontosan az�rt, mert k�ptelenek vele �lni. �m az isteni k�ls� els� jelei megmutatkoznak, ahogy 16 �s f�l �ves lesz a l�ny, �s innent�l m�r nem egy �tlagos haland�. �s ekkor kell elkezd�dnie a m�sodik szakasznak… - az id�s szolg�l� er�teljesen nyomta ki a kell sz�t.

-               H�m… - Sesshoumaru nem b�rt meg�llni egy meglepett pislog�st.

-               Seya val�j�ban hanyou. F�lv�r. Ez a test pedig csak �let�nek �s v�r�nek egyik fele csak. A m�sikba akkor l�phet bele, ha �ldott �llapotba ker�l. Ez az egyetlen es�lye hossz�t�von az �letben marad�shoz. �rtesz m�r, uram?

„Az nagy t�lz�s!” – gondolta a f�rfi, mik�zben agya l�zasan dolgozta az �j inform�ci�kat.

-               Honnan tudod mind ezt? – k�rdezte v�g�l.

-               Hiroko nagyasszony j�rt minden ut�n, az �n figyelmeztet�semre. M�g az esk�v� bejelent�se el�tt. Ez�rt kell Seya-channak okvetlen�l f�rjhez mennie. Nem az illat miatt, hiszen � nem d�monasszony, az erej�t nem vesz�ti el olyan drasztikusan, de ez a csapda. Ha meg akarja v�deni mag�t haszn�lnia kell az erej�t. Ha haszn�lja a k�pess�geit fogy a szellemi energi�ja, �s ebbe bele is halhat. �gy az egyetlen megold�s sz�mukra ez maradt.

-               �rthet�…

-               Hai uram, az. �gy a hercegn�t v�di a f�rje, s nem kell haszn�lnia az erej�t, valamint ha teljes�ti asszonyi k�teless�g�t minden bizonnyal teherbe esik, �s �tl�phet a sz�m�ra kijel�lt m�sik testbe.

Hossz� csend ereszkedett a besz�lget�sbe. Mindketten gondolkodtak, �m a szellem h�rtelen felkapta a fej�t.

-               De mi van akkor, ha nem szereti a f�rj�t…?

-               Igen. K�nny� szerrel meg�lheti, vagy fak�pn�l hagyhatja miut�n mindezen t�l van. De addigra m�r mindenn�l szorosabb k�tel�k lesz k�zt�k.

-               Vakarimasu. – az asszony figyelm�t nem ker�lte el a halk s�haj – �s m�s �t nem l�tezik?

-               Nem tudunk r�la, hossz� t�von Seya csak �gy maradhat �letben. Ezt tudja Hiroko �rn� �s Suwatari nagy�r is. �k a legjobbat akarj�k neki, �s te is tudod uram, hogy Zadei nagy�r megfelel� v�laszt�s rangj�hoz �s politikailag sem utols�.

-               Tudom… - morogta az inuyoukai – �s ha Seya nem lesz hajland� erre? Azt mondtad v�ls�gos az �llapota. Nem tudna id�t nyerni mag�nak an�lk�l…

-               An�lk�l hogy nem hal meg? Vagy an�lk�l hogy lefekszik a j�vend�beli f�rj�vel? – k�rdezett vissza a szolg�l� sokat mond� pillant�ssal. �m a hangja remegett, hiszen tudta ezzel a hangnemmel az �let�t kock�ztatja.

A h�rtelen k�zbe v�g�s ut�n �les volt a csend. Az asszony n�z�se egy�rtelm� volt, a m�ltr�l mes�lt. A d�mon a sz�r� pillant�sra akaratlanul nagyot nyelt, felismerv�n, hogy ez az onna a legkisebb r�szletekig tiszt�ban van itt mindennel. �m �gy n�zett ki hogy van m�g mondani val�ja, csup�n nem biztos benne, hogy helyesen teszi-e ha elmondja.

- Hallani akarom!

- Hiroko �rn� megtiltotta… �n m�g is �gy �rzem…

- Besz�lj!

Ism�t csend lett, v�g�l az asszony beadta a derek�t. Fesz�lten k�rbe pislogott, majd halkabbra vett hangon folytatta.

-               Elmondom uram, de… – s�haj – Az egyetlen m�d arra hogy egy f�lig kami onna felvehesse az �t megillet� testet csup�n �gy lehet ahogy m�r mondtam. De a probl�ma gy�kere nem ez, hanem az illet� �leterej�nek fogy�sa. �s ezt meg is lehet akad�lyozni azzal, ha nem harcol – a d�mon m�rgesen f�jt egyet, mire Kiri b�lintott, jelezv�n � is lehetetlennek tartja ezt Sey�n�l – de az �leter�t vissza is kapj�k az isteni l�nyek, akkor ha k�zel ker�lnek a mennyekhez… Hiszen �k nem ehhez a vil�ghoz tartoznak…

Sesshoumaru arc�ra ki�l� �rtetlens�ggel n�zett a n�re. Kiricubo k�nosan f�szkel�dni kezdett, mik�zben hol ide, hol oda n�zett. Azt�n p�r pillanat m�lva ism�t a f�rfire pillantott, aki csak az el�bbin�l is �retlenebb�l meredt r�. Lassan halv�ny p�r jelent meg orc�in, majd seg�ts�g gyan�nt kib�kte.

-               Ugyan uram, te is ismered ezt a m�dszert… Amikor egy f�rfi �s egy n� lelke egy k�z�s pillanatban megl�thatja a mennyek gy�ny�r�t…

Csend lett. N�m�n meredtek egym�sra, �m az asszony egyre k�nosabban �rezte mag�t, ahogy a szellem arc�r�l lefoszlott az �rtetlens�g, m�g nem az aranysz�n szemek h�rtelen megvillantak. Azt�n Sesshoumaru kiv�gta, amit levont tanuls�gnak, mit�l Kiri-san minden egyes hajsz�la dacolva a gravit�ci�val �gnek �llt.

- Sz�val, ha valaki mag��v� teszi Sey�t, akkor az �letereje visszat�rt?

Farkas szemet n�ztek, tudv�n mindketten mi van a k�rd�s m�ly�n. Azt�n az asszony nagyot s�hajtott, �s pont mikor sz�l�sra nyitotta volna a sz�j�t, egy alak jelent meg el�tt�k. Eg�sz eddig l�bujjhegyen osont fel�j�k, gonosz grimasszal, ami�rt fel sem figyeltek �rkez�s�re.

-               Ti meg mit pusmogtok? – k�rdezte Seyako f�lre h�zott sz�ja k�r�l �rd�gi vigyorral.

Sesshoumaru ha nem tartotta volna sz�nalmasnak legsz�vesebben sik�tott volna egyet. Egy�ltal�n nem l�tta mikor k�zel�tette meg �ket a l�ny, �s ahogy v�ratlanul bedugta a fej�t a l�t�ter�kbe… Elfojtott liheg�ssel t�r�lt le k�t verejt�kcseppet, mik�zben belegondolt mit kapna Sey�t�l ha az utols� f�lmondat�t, meghallotta volna.

-               Seya-chan, ez nagyon modortalan, illetlen �s f�leg r�miszt� volt! – Kiri-san remegve markol�szta kimon�j�t a mellkas�n�l, mint aki kiugrani k�sz�l� sz�v�t tuszkolja vissza.

A hercegn� sz�lesen elvigyorodott majd minden n�iess�g n�lk�l fuldokolva nevetni kezdett, ahogy a k�t besz�lget� rettent arckifejez�s�t v�gig m�rte. Fulladozva guggolt le el�j�k, m�g a k�nnyei is kicsordultak. Sesshoumaru r�ngat�z� szem�ld�k�kkel elfordult.

„Ostoba l�ny! Sosem j�n meg az esze, m�g �gy sem, amikor tudhatja mennyi vesz�tenival�ja van!” – azt�n ahogy visszan�zett, elsz�llt minden d�he – „M�g mindig el�mulok rajta. Senkit nem ismerek, aki ilyen lehetetlen m�don tudja v�ltogatni a hangulatait. Csak egy sz� vagy egy mozdulat kell �s � m�r teljesen m�s mint az el�z� percben!”

Nem maradt t�bb idej�k m�rgel�dni vagy nevetg�lni, h�rtelen er�s kopog�s hallatszott a kertkapu fel�l, mire Seya is azonnal elcsendesedett. Rossz el��rzettel, imm�r hal�l komoly tekintettel egyenesedett fel. Azt�n m�g miel�tt valaki elindulhatott volna ajt�t nyitni, a kapu kit�rult.

-               J� est�t Hime! – hajolt meg form�lisan a d�mon, majd miut�n a kaput becsukta m�r csak a cseng�k l�gy cseng�se hallatszott az udvaron.

Mindenki talpon volt, mikorra a f�rfi megindult a kavicsos kerti �sv�nyen. K�zben r�viden megcsod�lta a tavacsk�t, �s szemeit a h�zon is v�gig futatta. Kiricubo lassan a shoujiig h�tr�lt. Egy pillanatra elt�nt, majd katan�val a kez�ben jelent meg.

-               Arra semmi sz�ks�g… - legyintett az �rkez� miel�tt meg�llt volna a pongyol�ba �lt�z�tt l�ny el�tt.

-               Egy szamur�j h�z�ba l�pett be uram, �gy a tisztess�g megk�veteli, hogy szamur�j m�dj�ra fogadhassa �nt a hercegn�! – Kiri-san fejet hajtva v�laszolt, majd elt�nt imm�ron v�gleg a h�zban.

-               K�s� van m�r a l�togat�shoz! – Seya szemei v�szesen �sszesz�k�ltek, mik�zben balk�zbe vette a h�velybe z�rt peng�t – Tal�n bocs�natot k�rni j�tt�l?

-               Kedvesem, a mag�n�gyeinket majd n�gyszemk�zt megbesz�lj�k a palot�ban… Most nem hozz�d j�ttem!

Fesz�lt csend lett, mit csak halk fegyvercs�rg�s t�rt meg. Sesshoumaru lel�pett a gangr�l, majd a l�ny el�tt meg�llt. Zadei form�lisan biccentett, mire ugyanezt megtette a kutyad�mon is.

-               Nem akarok v�ront�st Sesshoumaru-san. Az�rt j�ttem, hogy megk�rjelek, ne maradj itt �jszak�ra. Ny�lv�n meg�rted hogyan �rzek, hiszen jegyesem h�z�ban t�lten�d �gy az �jjelt, egyed�li f�rfik�nt.

-               A hercegn��rt nem kell agg�dnod. T�k�letes biztons�gban lesz, hiszen egyed�li f�rfik�nt is k�pes vagyok megv�deni… - az inuyoukai ugyanolyan �lkedves, form�lis hangon v�laszolt.

-               F�lre�rtesz Sesshoumaru-san – mindenkinek felt�nt hogy Zadei nem a nagy�r megsz�l�t�st haszn�lja, csup�n a k�telez� tisztelet jel�t ragasztja a kutyaszellem neve m�g� - �n csup�n azt nem szeretn�m, hogy jegyesemnek becs�let�n csorba essen…

-               Tal�n akkor meg tanulhatn�d t�rt�ztetni magad Zadei-san!

Az eddig szinte bar�ts�gosnak t�n� besz�lget�s azonnal vadabb� v�ltott.

-               Semmi k�z�d hozz� Sesshoumaru, a saj�t asszonyoddal k�ne foglalkoznod! Most pedig hagyd el Seya Hime h�z�t!

-               Felejtsd el! A hercegn� h�vott meg, nem b�nthatom meg azzal hogy elutas�tom! – a d�mon akaratlanul megengedett mag�nak egy vigyort – Sajn�lom, hogy hi�ba f�radt�l…

Zadei el�re lend�lt, minek k�vetkezt�ben minden t�vols�g megsz�nt a k�t f�rfi k�z�tt. A kvant�i a t�le telhet� leghalkabban sziszegte vet�lyt�rsa arc�ba.

-               Tudom, mit akarsz, de nem engedem, hogy egy ujjal is a hercegn�mh�z �rj!

-               Majd pont egy magadfajta mondja meg mit csin�ljak! – az arany szemp�r fenyeget�en �sszesz�k�lt, mire Zadei h�tr�bb l�pett kett�t.

-               Lehet, hogy Suwatari k�pes szemet hunyni ez felett… Tal�n t�l gy�va �s ez�rt. De �n nem f�lek t�led, �s hidegv�rrel meg�llek ha m�g egyszer a menyasszonyom k�zel�ben l�tlak! – h�rtelen rep�ltek el� h�vely�kb�l a szabj�k.

-               Ak�r most r�gt�n elkezdheted! – Sesshoumaru v�laszul a Toukijint vonta el�.

-               El�g! –Seya akkor�t ord�tott amekkora a tork�n kif�rt majd a k�t f�rfi k�z� l�pett – Ha olyan ostob�k vagytok, hogy minden�ron �sszeakarj�tok verni egym�st h�t tegy�tek. De nem az �n h�zamban, nem az �n udvarom, nem az �n telkemen! – csak egy villan�s volt a k�t szabja z�r�gve hullott f�ldre odakint az utc�n, a Toukijin pedig egy k�nnyed mozdulattal elt�nt a h�zban.

Ez kev�snek bizonyult, a k�t d�mon m�g mindig morogva egym�st figyelte, szinte �gyet sem vetve a l�nyra vagy fegyvereik elt�n�s�re.

-               Nem hagylak Seya Hime k�zel�be, hogy bemocskold �t!

-               A magad nev�ben besz�lj, �n soha nem tenn�k vele olyant amit nem akar… Veled ellent�tben!

-               � is akarta volna… De ez m�r t�bb a sokn�l, most v�ged!

-               Csak a sz�d j�r baka, puszta k�zzel sosem mern�l nekem t�madni. �gyhogy itt az ideje, hogy visszamenj a palot�ba. Nem hagyom, hogy elrontsd Seya utols� est�j�t… hiszen az elk�vetkez�ket �gy is elfogod…

Egy pillanatra csend lett. A k�t d�mon kitart�an egym�st n�zte, Aiko �s Kiri az egyik ajt� m�g�l k�mlelt ki, Seya csup�n d�h�sen v�rta a k�vetkez� l�p�st.

-               Gy�ny�r� n� igaz? – Zadei k�rd�se egy m�sodpercre elt�ntette a magabiztoss�got az inuyoukai arc�r�l – Gy�ny�r� n� ugye? Szebb, mint a fajt�nkb�l b�rmelyik asszony. Legal�bb is mi �gy l�tjuk… Te is magadnak akarod, �s �n is… De a sors nekem rendelte. Fogadd el Sesshoumaru te sosem ker�lhetsz a k�zel�be! – a d�mon kiegyenesedett, majd a hat�s kedv��rt m�g a tekintet�t is elford�totta.

Erre a kutyaszellem is kiegyenesedett, maga el�tt �sszefonta karjait, majd figyelte mikor n�z �jra r� a m�sik. Zadei a nagy cs�ndre v�g�l visszafordult, mire egy el�gedett mosollyal tal�lta szembe mag�t.

-               Hidd el, m�r k�zelebb ker�ltem hozz�, mint amennyire te valaha is szeretn�l…

A leveg� �jra szikr�zni kezdett, de m�g mindig nem ugrottak egym�snak. Seya kez�b�l m�g a kard is kid�lt, ezzel egy�tt hihetetlen�l szellemes arckifejez�s �lt ki arc�ra. „�gy veszekednek, mint k�t kisgyerek! �pp hogy csak a nyelv�ket nem �lt�getik egym�sra!” – �m mire �sszeszedve mag�t feln�zett, a csata v�ratlanul elkezd�d�tt. 

V�rpiros karomt�mad�s szelte a leveg�t, de m�g pislognia sem maradt ideje azonnal j�tt a v�lasz.

-               Dokkasou!

-               Iie!!! – Seya �ppen az utols� pillanatban l�pett k�zbe.

F�l�ton h�rtelen k�k f�nyfal jelent meg a csat�z�k k�z�tt, ami gond n�lk�l elnyelte mint a k�t t�mad�st. Sesshoumaru m�rgesen pillantott a l�nyra, �m d�he azonnal saj�t mag�ra ir�nyult. „Nem lehet! Megint az erej�t haszn�lja! Baka… baka! H�t nem ez ellen k�ne tennem ink�bb valamit?”– szisszenve fordult el, ahogy a n� test�t k�r�lvev� k�k aura egyre er�sebb� �s vak�t�bb� v�lt. Seya nyak�n teljes ragyog�s�val �gett a jegy: Istenn�.

-               Mondtam, ma itt nem fogtok harcolni! Nyugalomban akarom elt�lteni ezt az �jszak�t!

A k�t f�rfi csup�n annyit �rzett, sz�mukra lek�zdhetetlen er� ragadja meg test�ket, mik�zben az er�s f�nyt�l elvakulnak. Mire ism�t �tvette a hely�t az �jszakai s�t�ts�g m�r senki nem volt az udvaron.

-               Mit csin�lt�l? – k�rdezte Sesshoumaru, mikor visszanyerve l�t�s�t a szob�ban megtal�lta Seya alakj�t.

-               Mit csin�ltam volna? Visszak�ldtem a palot�ba. – a n� neki h�ttal �llt – Ez lesz a szob�d. Most pedig menj f�r�dni…

A hercegn� kil�pett a nyitott shoujin �m a d�mon ut�na iramodott �s visszah�zta. Ahogy egyik kez�vel a csukl�j�t m�sikkal a l�ny derek�t elkapta m�r �rezte milyen gyenge is val�j�ban.

- Engedj el! – a l�ny f�radt hangon tiltakozott, �m h�tra t�ntorodott.

Szerencs�j�re egy val�di falnak �gy az megtartotta s�ly�t.

-               Ne haszn�ld t�bbet az er�d! L�tod mit tesz a testeddel! – Sesshoumaru m�r a l�ny mindk�t csukl�j�t fogta. Mintha csak szavait igazolni akarn� Seya h�rtelen k�h�gni kezdett, amit alig tudott elnyomni.

-               Ugyan… nem te fogod megmondani, mit csin�ljak! Csak legyeng�lt az �leter�m ennyi az eg�sz. Hagyjuk ezt.

-               �gy besz�lsz, mintha ez semmis�g lenne!

Seya �jra k�h�g� rohamot kapott, de hamar �rr� lett rajta.

-               Mert az. Nagyj�b�l �rtem m�r a k�pess�geim, ugyanis az �jjeli harc el�tt a Goshinbokun�l medit�ltam. Tudom, hogy f�lig isten vagyok �s azt is tudom mivel j�r ez! Vigy�znom kell az �leter� szintemre k�l�nben…

-               Olyan ostoba vagy! – a youkai mag�hoz akarta �lelni a l�nyt, �m � nem engedte.

-               Most eressz el. Elegem van bel�led is…

-               De…

-               Elegem van abb�l, hogy te �s Zadei �gy veszekedtek rajtam, mintha csak egy darabka t�rgy lenn�k. �s igaza van, nem k�ne itt lenned! �s f�leg nem k�ne minden ostobas�got besz�lned!

-               Seya?

-               Nem vagyok a te tulajdonod sem, �s semmivel sincs t�bb k�z�d hozz�m, mint neki! – a l�ny k�s�rletet tett arra, hogy ism�t elhagyja a szob�t.

-               Ez nem �gy van! – a n� h�ta kem�nyen koppant a falon – Nem �rdekel, ha r�j�tt�l, hogy nem ezt akarod, de akkor mond azt! De te is tudod, hogy ez nem �gy van! Az eny�m vagy az�ta a nap �ta, hogy odaadtad magad nekem 15 �ve!

A d�mon felemelte a hangj�t mikor besz�lt, �gy a be�ll� csend m�g er�sebb lett. Az �ll�l�mpa f�ny�ben figyelt�k egym�s arc�t.

- T�vedsz! �n nem az a l�ny vagyok. �n nem vagyok a ti�d… - Seya lassan m�rgesedni kezdett, el akarta l�kni a d�mont, �m az el�bbi akci�z�sa �s k�t el� test p�rhuzamos mozgat�sa teljesen kif�rasztotta. Most valahogy m�g sem r�m�lt meg, ism�t k�s�rletet tett, arra hogy kicsusszan a fog�sb�l, de ism�t csak h�ta csap�dott neki nagy er�vel a falnak.

- Akkor lenn�l az eny�m, amikor csak akarom! �s te nem tiltakozn�l! – a szellem elsz�ntan n�zett a szikr�z� k�k szemekbe, majd v�laszul a l�ny �jabb szabadul�si k�s�rlet�re k�ny�rtelen�l sz�jon cs�kolta �t.

A hercegn� vadul pr�b�lt szabadulni, de a f�rfi sokkal er�sebb volt n�la. Csukl�it a feje mellett a falhoz nyomta, mik�zben test�vel is el�llta az �tj�t. A cs�k, amit kapott k�vetel�z� �s f�ktelen volt, k�zd�tt ellene de legsz�rny�bb r�m�let�re teste egyre ink�bb feladta a harcot. Lassan �lvezni kezdet az eg�szet. Ak�rmennyire is k�zd�tt lassan viszonozni kezdte, de ahogy erre r�j�tt ism�t szabadulni kezdett. Egy pillanatra �gy t�nt a f�rfi elengedi, �m a k�vetkez� pillanatban m�g akaratosabban k�vetelte mag�nak, s egyik karj�t elengedve keze lassan becs�szott a selyem yukata al�.

- Seya-san a f�rd�… - Aiko k�v� dermedten �llt meg a f�lig nyitott ajt�ban.

Kellett egy pillanat mire felfogt�k a l�ny jelenl�t�t, s a d�mon csak akkor v�lt el a hercegn� ajkait�l kiss� lehajtott fejjel. Egy gyors mozdulattal visszah�zta a n� v�ll�ra az addigra leh�zott ruh�t, de m�st nem mozdult. Hossz� ez�st haja eltakarta elford�tott arc�t �gy nem lehetett tudni � mit gondol. K�nos hossz� csend lett. A l�ny csak b�multa �ket. B�multa szeretett Sey�j�t, ahogy a zih�lva, elgyeng�lten a falnak t�maszkodva, zavart tekintettel esdekl�en r�pillant. A k�p mag��rt besz�lt. Aiko rettent�en megr�m�lt, nem igaz�n �rtette, hogy mi t�rt�nt.

Sesshoumaru lassan elengedte a l�ny kez�t, majd ell�pett t�le. A hercegn� �sszeszedte von�sait, majd er�tlen�l a l�nyra mosolygott.

-               Aiko k�rlek… Sesshoumaru mindj�rt megy f�rdeni!

Aiko m�g mindig r�m�lettel szemeiben b�lintott, majd kirohant az ajt�n.

Vad csattan�s visszhangzott a szoba csendj�ben, �m a d�mon nem mozdult. �rezte, hogy ezt a pofont meg�rdemelte. Szemeit lehunyta, nem n�zett a l�nyra, kinek jobbja m�g mindig az arc�n pihent. V�rta a szidalmakat, melyeket Seya jogosan a nyak�ba fog z�d�tani. De ez nem k�vetkezett be, a jelent�ktelen kis f�jdalom cs�p� �rz�s�t, hamarosan �des bizserg�s v�ltotta fel, ahogy a l�ny lassan v�gigsim�totta a szellem arc�t. Erre m�r � is feln�zett.

-               Olyan bolond vagy… Tudom m�rt akartad… de ne agg�dj �rtem, magamt�l is rendbe j�v�k… - a l�ny megfordult �s kil�pett a helys�gb�l.

Folytat�s k�vetkezik…