15. r�sz

Hat nap telt el az �ta a forgalmas, botr�nyos, k�l�n�s �jszaka �ta. A d�lut�ni nap melegen s�t�tt le a palota udvar�ra, amin Seya szolg�latb�l j�vet v�gott �t. M�r az �rh�zban �zenet v�rta, Suwatari nagy�r azonnal l�tni �hajtja. �gy h�t kettes�vel szedte a l�pcs�ket, mik�zben a ura dolgoz� szob�ja fel� haladt. Bekopogott, majd v�rt, am�g egy hang ki nem szolt.

Elh�zta az ajt�t, m�lyen meghajolt, majd beh�zta maga m�g�tt azt.

-               Gyors volt�l… - nyugt�zta a taiyoukai.

-               Igyekeztem, azt �zented s�rg�s.

-               Az�rt ennyire nem. Csup�n szeretn�m, ha szabad napon lenn�l holnap. Pihend ki magad, hiszen lassan egy hete szolg�latb�l szolg�latba m�sz.

-               Sz�vesen teszem, �s �gy legal�bb nem kell… - elharapta a mondat v�g�t.

-               Pont ez�rt nem fogsz holnap sehol szolg�latban lenni. Azt akarom, hogy a d�lel�tt�t t�ltsd a v�leg�nyeddel. Alig ismeritek egym�st, �s k�t nap m�lva megkezd�dik az el� szertart�s.

-               Lesz b�ven id�m megismerni…

-               Seya-chan!

-               Rendben, rendben… - a l�ny meghajolt.

-               Helyes. Akkor holnap reggeli ut�n vele leszel, d�lut�n pedig azt csin�lsz amihez csak kedved van, de nem l�psz szolg�latba!

-               Yoi. Viszont szeretn�m a k�vetkez� �jszak�t a h�zamban t�lteni. R�gen j�rtam Kiri-sann�l, �s Aiko-chann�l.

-               Enged�lyezem. K�sz�n�m, hogy ilyen gyors volt�l.

-               �n k�sz�n�m, uram!

Seya meghajolt majd t�vozott. Visszavonult szob�j�ba, lezuhanyozott, majd k�nny� b�sz�r� hakam�t, �s laza h�feh�r haorit h�zott. A vacsor�r�l m�r lek�sett, �gy egy szolg�l� azt hamarosan felhozta neki, mint mindig, ha nem jelent meg. Meg�tkezett azt�n, elindult, arra amerre a l�ba vitte. V�gigs�t�lt a s�t�ted� folyos�kon, majd ki�rt a bels� udvarra. �ld�g�lt egy kicsit a r�zsa�gy�sok k�z�tt, s mikor m�r unta ezt is �s bes�t�tedett visszaindult szob�j�ba. �m az egyik kanyarban, eddig f�lve ker�lt alakba futott.

-               Gomen nasai… - hadarta automatikusan, majd ahogy f�ln�zett megh�kkent.

Azt�n m�g miel�tt az ez�sthaj� f�rfi sz�hoz jutott volna, gyorsan el akart siklani mellette.

-               Ne rohanj el! – kapta el a l�ny karj�t Sesshoumaru.

-               Sajn�lom, de sietek!

-               Seya, hat napja nem vagy hajland� besz�lni velem. Mi t�rt�nt?

-               M�rt t�rt�nt valami? – szegte fel dacosan a fej�t a hercegn�.

-               Hai! Illetve csak majdnem… - a d�mon kiss� zavartan n�zett a n�re.

-               L�tod, csup�n majdnem. Igaz�b�l h�l�snak k�ne lenn�nk Suwatarinak.

-               Most nekem, vagy magadnak akarsz hazudni?

-               Sesshoumaru, fejezz�k ezt be! Holnaput�nt�l �n �s Zadei hivatalosan jegyesek lesz�nk, �s bejelentik mindkett�nk, a te �s Aya valamint az eny�m �s annak a… - a l�ny zavartan elhallgatott – Bejelentik az esk�v�nk napj�t. A k�vetkez� �jhold. M�r nincs sok vissza, tal�n ha 1 h�t.

-               Ez engem vajmi keveset �rdekel!

-               H�t akkor itt az ideje, hogy �rdekeljen. Hidd el, hogy �n is sajn�lom, de ez a mi karm�nk. Majd tal�n egyszer, egy m�sik �letben… Oyasumi nasai… - a n� tov�bb indult.

-               Azt �g�rted nem fogsz elt�nni ism�t!

-               Domo gomen!

Ahogy a l�ny elt�nt a k�vetkez� fordul�ban Sesshoumaru is tov�bb indult. Mikor ism�t �res lett a foly�son ezen szakasza k�t alak l�pett ki az egyik oldals� beugr�b�l.

-               Sajn�lom hercegn�… - Ryohmaru nagyon k�nosan �rezte mag�t.

-               Ugyan… Hiszen mindenki tudja. – a l�ny egy�ltal�n nem t�nt szomor�nak.

-               De h�t?

-               Sesshoumaru nem szeret engem, ezt mindketten tudjuk. A szerelmet nem lehet kier�szakolni, �s az ut�bbi id�ben m�r �n is kezdek m�sk�ppen n�zni r�. F�rj �s feles�g lesz�nk, �pp �gy, ahogy a sz�leink is azok lettek. Ehhez nem sz�ks�ges szerelem, k�lcs�n�sen tisztelj�k egym�st. Nekem ez is el�g…

A d�mon nem tudott mit mondani.

- K�rlek, ne �rezd ez miatt rosszul magad. Elhiszem, hogy hihetetlen, hiszen m�sok el�tt egy rajong� kisl�ny csod�lat�val viselkedek ir�nta… H�s�ges asszonya leszek, �s ez neki is, nekem is j� lesz �gy…

- Meglept�l hercegn�. Nagyon meglept�l… - lassan indultak vissza a hom�lyba vesz� foly�son.

***

Seya k�nosan �rezte mag�t, ahogy lass� s�t�l� l�ptekkel haladtak a d�lel�tti nap f�ny�ben. N�ha feln�zett a mellette s�t�l� f�rfire, s ilyenkor meggy�z�dhetett r�la, hogy Zadei folyamatosan csak �t n�zi. Zavarta, de nem tette sz�v�.

-               Gy�ny�r�ek a Kvant� f�ldjei. Biztos vagyok benne, hogy j�l fogod �rezni magad.

-               Val�sz�n�.

-               �s rem�lem, hogy tudod, semmiben nem lesz hi�nyod, s oda m�sz ahov� csak akarsz…

Lassan ki�rtek a bels� kertb�l, �t a vadr�zsa lugasok alatt, m�g nem a t�volban felt�ntek a gy�gyn�v�ny �vegh�zak alakjai. A forr�n s�t� nap f�nye megcsillant rajtuk.

-               K�rlek, ne �ltassuk egym�st. A feles�ged leszek, tiszt�ban vagyok a k�teless�geimmel, �s azzal is, hogy ez mivel j�r.

-               Seyako Hime. Nem akarom, hogy boldogtalan legy�l. Egy ilyen gy�ny�r� n�…

„Akkor hagyjuk a fen�be a sz�nj�tsz�sdit. Tudni akarom, mi j�r a fejedben. De �gy, hogy nem tudom meghallani a gondolataid… m�rt pont most?”

Miut�n a l�ny nem felet a b�kra tov�bb haladtak, be�rtek az �rnyas d�s lomb� f�k k�z�, erdei vadvir�gok �des otthon�ban. �s�reg gigantikus t�rzsek, apr� feh�r vir�gok �s �de z�ld f�tengerben haladtak. Egyre t�volabb a nappal zajos �s forgalmas v�rost�l �s palot�t�l.

-               Mes�lj m�g nekem a Kvant�r�l! – t�rte meg a csendet a n�, elker�lv�n a lehets�ges k�rd�seket.

Zadei eleget tett a k�r�snek, tov�bbra is a l�nyon tartva szem�t. Az �lmodoz� tekintetb�l �gy v�lte, tetszik a hercegn�nek, amit mond.

-               Szerinted, Hime? – kiss� zavartan tekintett fel.

-               Bocs�ss meg nekem, csak elgondolkodtam.

-               Min, hercegn�? – �szre sem vett�k mikor �lltak meg, a lombs�tor j�t�kony takar�sa alatt.

-               Azon hogy a Kvant�ban ism�t emberek k�z�tt leszek. M�rmint, itt is vannak, de a te f�ldjeiden haland� daimjok is uralkodnak…

-               Val�ban. Az Istenek sziget�n m�r csup�n k�t tiszta hely van ezt te is, tudod…

-               Tiszta? – lep�d�tt meg a l�ny.

-               A youkaik szemsz�g�b�l tiszta. Az �szaki �s a Nyugati birodalmak. Be kell vallanom, �n m�r nem �lek abban az �lomban, hogy mi uralkodni tudunk az emberek felett…

Seya val�ban megd�bbent. „No l�m csak!”

-               Kyot�ban saj�t mennyb�li sz�rmaztat�s� cs�sz�ruk van, m�g Edoban a s�gun b�bk�nt r�ngatva ezt az uralkod�t uralja a n�ped. Er�sek lettek az �vsz�zadok alatt. Ugyan folyamatosak a visz�lykod�sok, m�g is egyre nyilv�nval�bb, az emberek �sszefognak, ha a d�monokr�l van sz�. Nyugat �s �szak m�r csak apr�cska sziget egy hatalmas tengeren…

-               Soha nem hittem, hogy ezt egy tisztav�r�t�l fogom hallani… - valahogy k�nyszert �rzett r�, hogy tisztelettel n�zzen a f�rfi sz�rk�s szemeibe.

-               A te Sesshoumarud, vagy Saruwatari soha nem mondan�k ki ezt. De ezek t�nyek, a mi korunk le�ldoz�ban van…

Csend lett. N�ma �s m�ly csend.

„Sz�val mindenki mindent tud, csup�n �gy tesznek mintha nem l�tn�k mi t�rt�nik… Az emberek f�nykora elj�vend�ben van… A Tokugawa s�gun�tus m�r 30 �ve ir�ny�tja az emberek �let�t, �s m�ra eljutottak od�ig, hogy a d�monok sz�v�be bek�lt�zz�n a tudat, imm�ron �k vannak kevesebben. H�t persze, hiszen a legt�bb faj kihal�ban van, vagy elkorcsosodott – ahogy �k mondan�k. K�t sziget maradt m�r csak tiszt�n �s makul�tlanul…” – h�rtelen emelte tekintet�t a z�ld levelek k�z�tt besz�k� s�rga f�nyekre – „Nekem nem itt lenne a helyem. A kardomnak nem egy let�n� kort k�ne szolg�lnia, hanem egy �j, felt�r�ben, sz�let�ben l�v� kort…A saj�t fajt�m mellett lenne a helyem!”

A semmib�l t�rtek r� a r�mk�pek. Csat�k r�mk�pei, mikben � is r�szt vesz. Rossz oldalon �s rossz c�lok�rt harcol, ugyan akkor nem k�pes �t�llni. Azt�n m�r egy m�sik kor m�sik harc�t l�tta. Forradalmat, v�rrel �rott v�ltoz�st… �s valahol a lelke m�ly�n tudta, hogy ebben is r�sze lesz… De hogyan?

- Seyako-san, j�l vagy? Annyira elfeh�redt�l. – pislogva nyerte vissza l�t�s�t.

- Semmi. T�nyleg semmi… - a n� lerogyott az egyik nagy fa t�v�be. „M�r megint. L�tom�sok a j�v�b�l. A legv�ratlanabb percekben…” - Oldal�n a katana megz�rrent, mire vakon tapogat�zva kih�zta azt, �s h�velyest�l a v�ll�hoz t�masztotta, hogy k�nyelmesebben tudjon �lni. A d�mon mell� telepedett.

- Biztosan j�l vagy? Ne menj�nk vissza a palot�ba?

- Nem kell, k�sz�n�m! – Seya lehunyta szemeit, f�radt s�hajt k�ldve a vil�gba.

Megborzongott, ahogy meg�rezte az arc�t v�gig sim�t� kezet. Ahogy pislogva feln�zett a f�rfi m�r nagyon-nagyon k�zel �lt hozz�.

-               Nem akartalak megr�m�teni… De gy�ny�r� vagy mikor �gy n�zel a vil�gra… M�skor is l�tni akarom, ahogy egy pillanatra el�nt a f�rads�g… - Zadei nagy�r halv�nyan elmosolyodott majd ujjait lefuttatta a l�ny nyak�n.

„Te perverz. Vedd le r�lam a kezeid!” – a hercegn� felpattant, mik�zben a lassan k�rvonalaz�d� tisztelt teljes k�p a kvant�ir�l teljesen k�dd� v�lt fej�ben. �m nem j�ttek szavak nyelv�re, �gy csak zavartan pr�b�lt t�volodni.

A f�rfi is felegyenesedett, �s egy mozdulattal elkapta a n� kez�t, mik�zben mag�hoz h�zta. Seyako �szt�n�sen cselekedett azonnal ell�kte tudat�val  mag�t�l szellemet, �m ugyan az t�rt�nt mint egykoron a t�n�l. K�pess�gei cserbenhagyt�k. Mire ezt felismerte Zadei m�r ism�t szorosan el�tte �llt.

- K�rlek, Seyako-san… Csod�latos n� vagy, teljesen megbabon�zt�l, ami�ta megpillantottalak. M�r annyiszor el akartam mondani neked, de az a Nyugati kutya mindig a nyomodban volt… 

- Dozo… Zavarba hozol… - a l�ny h�rtelen megtorpant, ahogy a fa t�rzs�hez simult h�ta, elz�rva a menek�l�s �tj�t.

- Mese sz�p szemeid vannak, �s a mosolyod is elb�v�l�. Mikor idej�ttem m�g nem voltam benne biztos, hogy n�s�lni akarok-e, de amikor megl�ttalak… K�rlek hercegn�! – �t�lelte a k�v� dermedt l�nyt.

Seya �tl�tott a sz�p szavak f�tyol f�gg�ny�n. Ahogy a f�rfi hozz� hajolt hallotta, amint m�lyen bel�legzi haj�nak illat�t. Egy�rtelm� lett, a d�mon ki akarja haszn�lni a helyzetet, hogy kettesben maradtak, t�vol mindenkit�l.

-               Ugyan… Ezt nem tehetj�k! – a n� minden erej�t �sszeszedve eltolta a nyak�hoz furakod� ajkakat.

Nem kapott v�laszt, Zadei egy mozdulattal lefogta kez�t, �s k�nyszer�ttette arra, hogy a f�hoz fektesse. Azt�n feln�zett a r�m�lt k�k szemekbe, majd k�zeledni kezdett a l�ny arc�hoz. Szemeiben ott �gett az a vad l�ng, amit azoknak a bandit�knak a szem�ben lobogott, egykoron.

-               K�rlek, uram. Ezt nek�nk tilos. Am�g az esk�v�… - Seya megdermedt, csak figyelte, ahogy l�t�ter�t lejesen elfedi a d�mon.

-               Ne besz�lj… Nem tehetek r�la. Megbolond�tott�l, �gyhogy most az eny�m leszel…

Sey�nak m�g v�laszolni sem volt ideje, forr� ajkakat �rzett meg �v�in, mire tiltakoz�sa jele k�pen elford�totta az arc�t. H�rtelen egy k�z kem�nyen megragadta �ll�t, �s visszaford�totta, mire a m�sik ir�nyba pr�b�lt elfordulni.

-               Sik�tani fogok… - kezdte remeg� hangon, �m minden ereje kif�jt, ahogy meg�rezte a haorija al� bet�ved� ujjakat – Ne ny�lj hozz�m! – ki�lt�snak sz�nta, de hangja �pp hogy csak meg�t�tte a norm�lis hangsz�nt.

-               K�rlek, ne ellenkezz… Olyan sz�p vagy… olyan t�k�letes – a f�rfi �jra megcs�kolta, de most m�r r�men�sebb volt.

Nem hagyta, hogy a l�ny ellenkezni pr�b�ljon, kem�nyen t�rt utat mag�nak a n� ajkai k�z�tt. Seya remegett a f�lelemt�l. M�r megint ugyan azt �rezte. Nincsen ereje, csup�n egy b�bu, amivel azt tesznek, amit akarnak. Megint �gy j�rt, megint v�dtelen �s kiszolg�ltatott maradt. Megt�rt pillant�sa f�ld�n hever� katan�j�ra siklott, �m k�ptelen volt mag�hoz h�vni a kardot. K�ts�gbe esett k�nnyek jelentek meg nyitott szemei sark�n, �m a k�vetkez� �rint�sre �sszesz�k�tette �ket a r�m�let. Hakam�j�n az obi lassan kezdett oldani. Ekkor egy pillanatra idegei megfesz�ltek, s r�m�lten siker�l szabadd� tennie sz�j�t.

-               Seg�ts�g! – sikoltotta bele a napf�nyes d�lbe – Sessh… - maga is meglep�d�tt, ahogy a rim�nkod�s mell� egyb�l egy n�v t�rsult elm�j�ben, s cs�szott nyelv�re.

De nem fejezhette be, Zadei azonnal �jra cs�kjaival n�m�totta el, mik�zben sz�th�zta a feh�r haorit. Kiss� csal�dottan vette �szre, hogy a l�ny mellkasa k�rbe van tekerve feh�r k�t�ssel, mint a szamur�j n�knek �ltal�ban, lefogva melleit, �s az esetlegesen f�lre cs�sz� haoriban takarva idomait a harcok k�zben is. V�g�l nem zavartatta mag�t, �gy �rintette meg a hercegn� form�s kebleit.

-               Ah… - Seya ny�gve fulladt bele az undor�t�, kier�szakolt cs�kba, mit k�nyszeredetten viszonzott.

Ahogy a pillanatok teltek, ahogy nem t�rt�nt semmi, ami rajta seg�thetett volna, egyre jobban kezdett bele t�r�dni helyzet�be. Lassan lehunyta k�nnyekt�l f�nyes szemeit. „Olyan mindegy, hiszen �gy is az �v� leszek… Ha meg kap most, legal�bb k�t h�tig nyugtom lesz…” – belet�r�d�s ut�lt �rz�se j�rta �t lassan ernyed� test�t.

A f�rfi �rezte, hogy a l�ny m�r nem pr�b�l tiltakozni, �gy h�t m�g nagyobb h�vvel lend�lt bele a dolgokba. Kezei azonnal beb�jtak a meglaz�tott �v alatt a hakam�ba, mire a hercegn� megr�ndult. Az ujjak m�r als� nem�je alatt j�rtak, mikor elm�j�n ism�t er�t vett a tiltakoz�s. Tal�n a v�letlen hozta �gy, a d�mon elhagyta ajkait, �s leindult nyak�n, �gy f�jdalmasan �les sikolyt k�ldhetett a f�k k�z�.

- Iie!

A semmib�l t�rt vissza ereje �s mind k�t kez�t haszn�lva eltasz�totta mag�t�l a f�rfit.

Azt�n csak meglepetten figyelte, ahogy a n�la fejnyivel magasabb szellem megt�ntorodik, majd h�tra rep�l. Hatalmas reccsen�s hallatszott, ahogy egy �reg fa �les t�rzs�hez csap�dott a megtermett test.

Seya szemei r�m�lettel kevert csod�lkoz�ssal kikerekedtek, azt�n ahogy kiss� oldalra ford�totta tekintet�t, k�l�n�s alakot pillantott meg. Egy pillanatig csak �rv�nyl� v�r�s f�nyt l�tott, majd az h�rtelen el�lt �s szemeinek oly gy�ny�r� alak v�lt ki bel�le. Ez�st haj�n megcsillantak a levelek k�z�tt beb�j� napsugarak, v�rtj�n f�ny futott v�gig, ahogy lassan a n� fel� pillantott. Arc�n elkeseredett d�h rajzol�dott ki, arany szemei szikr�kat sz�rtak, mik�zben v�gig m�rte a lassan remegve t�rdre rogy� l�nyt. De abban a pillanatban reccsen�s hallatszott majd zuhog�ssal egybek�tve kid�lt a fa melyhez az el�bb Sesshoumaru Zadei csapta.

-               �gy n�zem elkiab�ltam. Hihetetlen, hogy te mindenhol ott vagy, ahhol nem k�ne… - a kvant�i leporolta mag�t, majd elindult.

Mindketten n�m�n figyelt�k, mik�zben el�rte a l�nyt, majd talpra �ll�totta. Egy mozdulattal �sszeh�zta a sz�tcs�szott haorit. Az inuyoukai nem tett semmit. Egyszer�en megsz�lalt a j�zan esze, mit eddig elnyomott a v�r�s k�d melyet a l�tv�ny okozott fej�ben.

-   &n