B�v�letben

A Vil�gh�d�t�s Kardja

By: Mido

17. r�sz

-               Inuyasha! – szaladt a lihegve kardj�n t�maszkodva pihen� f�lszellemhez Kagome.

-               Hagyj. Menj vissza… - alig fejezte be m�g�tt�k is leomlott a sziklaszirt egy r�sze.

-               Inuyasha, n�zd! – suttogta a l�ny iszonyatt�l reszket� hangon.

Mindketten a feln�ztek.

Seya hangosan zih�lva �lt a f�ld�n. Sebes�lt karja mozdulatlanul pihent �l�ben, a bel�le folydog�l� v�r, v�r�sre festette ruh�j�t, majd lassan cs�p�gni kezdett a k�vekre. A Sou'unga rettent�en j�l sz�rakozott, �lvezte, ahogy a k�ts�gbe es�s ki�l a l�ny arc�ra. Seyako nehezen kapott leveg�t, �s a f�jdalom a karj�b�l lassan kezdett sz�t�radni tagjaiba.

A f�l� tornyosul� pokol d�mon lass� mozdulattal a magasba emelte kardj�t, v�rt mire a peng�b�l sziszegve el�csapott az �jfekete s�rk�ny alak, k�rbe tekerg�zve a peng�t, majd az el�tt�k �l� l�nyra n�zett. A kard megmozdult, Seya nem b�rta ki, �sszeszor�totta ajkait, hogy m�g v�letlen�l se sikoltson, szemeit lehunyta.

A Sou'unga lecsapott, de v�g�l f�l�ton csengve meg�llt. Meglepett, �r�mteli moraj futott v�gig a t�volb�l figyel�k sorain. A l�ny m�g csukott szemh�jain �t is �rezte, hogy k�zvetlen az orra el�tt k�t hatalmas er� fesz�l egym�snak, majd Inuyasha t�voli ki�lt�s�ra felpillantott.

- Sesshoumaru… - kiab�lta a hanyou, m�g is hangj�b�l megk�nnyebb�l�st lehetett kihallani.

Seya feln�zett, �s csak a k�t egym�snak fesz�lt alakot l�tta. Az inuyoukai egy pillanatra r� tekintett, majd �sszeh�zta szemeit �s ell�kte a Sou'ung�t, de m�g menet k�zben ut�na v�gott. A csata h�rtelen �j lend�letet vett.

Inuyasha a leveg�be lend�lt, �s �tugorva Kagom�t�l, m�r a t�mad�sra koncentr�lt. A kard �szre v�ve �t, azonnal megid�zett egy k�vetkez� Gokuryuuh�t, de nem tudta elk�ldeni. Z�lden �g� energia ostor csavarodott a peng�re, elr�ntva azt, hogy ne tudja c�lba venni az �rkez� f�lszellemet. A testv�rek pillant�sa egy pillanatra tal�lkozott, a hanyou elvigyorodott, m�g a taiyoukai csak apr�t b�lintott, �s megfordult.

Inuyasha neki t�madt a Sou'ung�nak, m�g a b�tyja k�nnyed�n Seya mellett termett. Lehajolt a l�nyhoz, ki k�v�ncsi m�g is h�l�s szemekkel pislogott fel r�.

-               Ostoba l�ny, ki engedte, meg hogy megsebes�lj… - sz�lalt meg a f�rfi, majd �lbe kapta a l�nyt �s a csatat�r egy t�volabbi pontja fel� indult, hogy biztons�gba helyezze.

Alig tettek meg p�r m�tert, egy elt�r�tett Sz�lborda z�gott el mellett�k, kis h�j�n telibe tal�lva �ket. A m�g�tt�k tornyosul� �p�let roncs a t�mad�st�l megingott, majd hangos robajjal �sszeborult. Sesshoumaru igyekezett kiker�lni a fojtogat� porfelh�b�l, amiben semmit nem l�ttak. Csak szerencs�j�n m�lott, hogy a k�vetkez� pillanatban ki tudott ker�lni egy m�sik Sz�lbord�t, mik�zben fogadkozott apr� darabokra t�pi �ccs�t, ha ezen t�l van. Azt�n a kavarg� sz�rkes�g m�g�tt�k maradt, ahova �rtek onnan m�r csak apr� bolh�csk�knak t�ntek a t�volban harcol� ellenfelek. A szellem lerakta a l�nyt, majd szem�ben zavarral r�n�zett.

-               Mit tett�l velem? – k�rdezte.

-               Ne f�lj, semmi baj sem lesz.

-               Nincs egy �p, tiszta gondolatom. Mit tett�l velem? – kiab�lt r� a f�rfi.

-               Est�re mindent meg�rtesz. Most rossz lehet, de felejts el mindent �s csak a harcra koncentr�lj.

-               Nem tudok. Olyan mintha k�t szem�ly eml�kei lenn�nek a fejemben. �tkozott egy �rz�s.

-               Sesshoumaru, �g�rem mindent elmagyar�zok, ha ezt t�l �lj�k. – n�zet fel r� a l�ny, majd r�m�lten felsik�tott – Vigy�zz!

A d�monnak �p hogy maradt ideje megfordulni, �s a Toukijinnel h�r�tani a csap�st. A Sou'unga el�gedetten felnevetett.

- Mi t�rt�nt veled Sesshoumaru? Mi k�z�d neked egy haland� n�h�z?

A k�t kard �sszefesz�lt, tulajdonosaik minden erj�kb�l pr�b�lt�k h�tranyomni a m�sikat. A Sou'unga v�ratlanul r�zsasz�n f�nnyel �gni kezdett, mire a Toukijin peng�j�t pattog� szikr�k j�rt�k �t.

- Nem tudod uralni a Sou'ung�t. Ne is pr�b�lkozz! – sz�lalt meg a kard, mire a szellem h�tra ugrott.

Inuyasha abban a pillanatban k�z�j�k vetette mag�t. Rettent�en koszos volt, arc�t �s kezeit z�z�d�sok �s horzsol�sok ezrei bor�tott�k. H�rtelen k�zbe l�p�se egy percre megh�tr�ltatta a pokol d�mon, majd kem�nyen egy k�zeli szikl�hoz v�gta a hanyout.

Sesshoumaru d�h�sen pillantott le a kez�ben sisterg� kardra, majd mag�ban dohogva eltette azt. Ekkor vette csak �szre, hogy a Sou'unga m�r m�g�tte van, �s Seya fel� k�zeledik.

Egy mozdulattal k�zt�k volt �s �k�llel verte vissza a lecsapni k�sz�l� peng�t, mik�zben karmaival t�madt a kardra. Inuyasha d�h�dt ord�t�ssal ism�t k�zeledett, �gy n�zett ki nem hajland� feladni.

- K�ly�k, mit sz�lsz ehhez? - A Sou'unga felemelte peng�j�t, s �rv�nyl� kavarg� szelet id�zet.  A sz�lg�mbben, lila sz�n energia alakult ki, majd a kard az �jabb Pokols�rk�ny�t ism�t Inuyash�ra k�ldte.

-               Bakeryuuha! – ord�totta a f�lszellem, �m a Gokuryuuha k�nnyed�n f�lre l�kte az � t�mad�s�t – Micsoda? – lep�d�tt meg a fi� �s a Tetsusaig�t a f�ldbe d�fte, mik�zben test�t elnyelte a forgatag.

-               Inuyasha! – ki�ltott fel r�m�lten Kagome, mire Seya a l�nyra n�zett.

Nem voltak egym�st�l mesze, csup�n annyi v�lasztotta el �ket, hogy Kagome nem a magasba sz�k�tt hegyen, hanem egy a k�ls� r�szhez tartoz� kit�remked�sen �llt. Seyako n�ma csod�lattal n�zte a l�nyt, ki ott �llt a nyitott Alvil�g felett �s f�lelemnek nyoma sem volt arc�n. Egyed�l aggodalom l�tszott szemeiben, ahogy az �rv�nyben pr�b�lta megtal�lni a f�lszellemet.

Sesshoumaru ek�zben �jra t�madt.

Jaken mozdulatlanul figyelte a harcot, �pp �gy ahogy a t�bbiek is Saya akad�ly�n bel�l. „M�g Sesshoumaru-sama sz�m�ra sem j�k az es�lyek.” – szor�totta �ssze apr� kezeit.

-               Az a Gokuryuuha ereje volt? – vakargatta �sz hal�nt�k�t Totosai, de k�zben le nem vette szemeit a harcr�l.

-               Mivel a Tenseiga �s a Tetsusaiga is mellette van – tal�lgatott Saya – A Sou'unga tal�n nem tudja szabadj�ra engedni az �sszes erej�t.

Inuyasha f�l k�zzel kapaszkodva l�gott le a csatat�r szikl�inak sz�l�r�l, nagy er�lk�d�ssel lassan ism�t feltorn�zta mag�t a p�rk�nyra.

-               Inuyasha… - Kagome �jra mondani akart valamit, de a hanyou h�rtelen talpra sz�kkent �s rohanva elindult a csat�z�k fel�.

-               Nesze! – csapott le a Sou'ung�ra, mire az megd�h�dve a testv�rekre pillantott.

-               Mindkett�t�ket a pokolra k�ldelek! – emelte magasba a peng�t a pokol d�mon, majd ell�kte mag�t a f�ldt�l �s m�r csak magasan a leveg�ben �llt meg.

A kard el�tt �rv�nyl� r�zsasz�n g�mb jelent meg, �s azt a k�t kutyaszellem fel� k�ldte. Sesshoumaru t�tov�z�s n�lk�l tasz�totta f�lre �ccs�t.

- �tban vagy. – sz�lt r�, kez�t a Tenseiga markolat�ra szor�totta mik�zben test�t elnyelte a Pokols�rk�ny �rv�nye.

Inuyasha hitetlenkedve h�rd�lt fel, mik�zben Kagome �s a t�bbiek riadtan figyelt�k puszt�t� t�mad�st.

-               Sesshoumaru-sama! – ki�ltotta Jaken k�ts�gbe esetten.

-               Sesshoumaru-sama…- suttogta Rin, remeg� hangon.

A t�mad�s egyhelyben forgott, hatalmas port kavarva, majd halv�nyulni kezdett �s el�lt. H�rtelen maradt n�ma csend a k�zd�t�ren.

- Sesshoumaru! – sik�tott fel Seya, majd minden erej�t �sszeszedve felemelkedett �lt�b�l, �s sebes�lt karj�t szor�tva elindult a hely fel�, ahol az el�bb m�g a Pokols�rk�ny tombolt.

A kavarg� por lassan �lt el, �m ezut�n megk�nnyebb�l s�haj futott v�gig a feld�lt t�jon. A d�mon f�l t�rdre ereszkedve lihegett, mik�zben a Tenseig�ba kapaszkodott. A kardot m�lyen a f�ldbe d�fte, de a leg�rdekesebb az volt hogy a penge k�ken vil�g�tott.

- Sesshoumaru! – rogyott �ssze m�g�tte a l�ny, mire a szellem er�tlen�l h�tra tekintett. 

-               H�la istennek Sesshoumaru-sama j�l van! – kulcsolta �ssze kezeit Jaken botj�n, mik�zben szemib�l patakban folytak a k�nnyek.

Most az egyszer megk�nnyebb�l�s�n az eg�sz t�rsas�g osztozott.

-               �gy t�nik, hogy gyorsan megmentette mag�t a Tenseiga akad�ly�val. – �sszegezte a t�rt�nteket Miyouga.

-               H�, Miyouga… Te nem Kagom�val volt�l? – k�rdezte a bolh�t�l a v�n szellem fegyverkov�cs.

-               Oh… nos…- a bolha fej�n s�r�n verejt�kcseppek kezdtek csillogni.

-               Sz�momra �gy t�nt, mintha Sesshoumaru megmentette volna Inuyash�t! – n�zett Miroku a szellemirt� l�nyra.

-               Hai. – b�lintott Sango, de l�tszott rajta m�g mindig az esem�nyek hat�sa alatt van. 

A Sou'unga ism�t a magasba lend�lt, s �jabb Pokols�rk�nyt kezdett megid�zni.

- T�nj innen! – emelkedett fel m�g mindig zih�lva az inuyoukai, h�tra sem n�zve a m�g�tte k�nny�ztatta arc� n�re.

�m a t�mad�s ez�ttal Inuyash�t vette c�lba, mire a hanyou kem�nyen a talajba v�gta kardj�t. Reped�sek futottak v�gig a f�ld�n, s�rga f�nnyel �m�lve ki, majd csap�dtak a p�rg� r�zsasz�n g�mbbe.

-               Nem v�ltozott �t Bakeryuuh�v�! – r�m�lt meg a f�lszellem.

A t�mad�s k�zeledett majd elnyelte a fi�t, s csak annak f�jdalmas ord�t�s�t lehetett hallani, m�g a s�rk�ny el nem �lt. Ekkor magasan kidobta a f�l d�mont, aki nyekkenve �rt f�ldet.

- Inuyasha! – l�pett a szakad�k sz�l�ig Kagome, de a sz�tes� t�mad�s utols� darabk�ja a feje mellett h�zott el, majd csap�dott egy szikl�ba.

A fi� nem mozdult, has�n fek�dt a k�veken. Bar�tai r�m�lten pr�b�lt�k megl�tni, l�legzik-e. A Sou'unga felnevetett.

- �rzed a gyenges�ged f�lig szellem? Majd elfordult a mozdulatlan testt�l – Sesshoumaru, most te k�vetkezel. – jelentette be.

A d�mon harc�ll�st vett fel, egy pillanatra h�ta m�g� tekintett Sey�ra, majd csod�lkozva hallani v�lte �ccse rekedt hangj�t.

- M�g nincs v�ge. – a hanyou lassan remegve pr�b�lt felt�p�szkodni – Mondtam neked. Mivel emberi v�rt �r�k�ltem, nem adom fel olyan k�nnyen. – kiab�lta imm�r �llva a Sou'ung�nak.

A kard g�nyosan felkacagott, majd peng�j�n lila f�ny villant. S�v�ltve v�ltak ki bel�le a Pokols�rk�nyok, undor�t� pof�jukat kit�tva, pr�d�ra lesve. Sz�l t�madt a kard k�r�l, mi lassan s�r�s�dni kezdett.

- Akkor itt az id�, hogy biztosan leszedjelek! Menj a Pokolba azzal az ember l�nnyal egy�tt! – a kard peng�j�nek cs�cs�ban vak�t� f�ny lobbant.

- Nem sz�m�t hogyan, de elt�r�tem a Bakeryuuh�mmal! – emelte maga el� a Szent Kardot Inuyasha.

Odalent a holtak menetelve kapaszkodtak a felsz�n fel�, Saya akad�ly�n bel�l, a megf�radt kis csapat minden rem�ny�t a k�d�knek szentelv figyelte az el�k�sz�leteket. Minden arcon fesz�lt v�rakoz�s �lt, csendesek voltak, s pr�b�lt�k nem elvesz�teni a rem�nyt.

A f�nyess�g hamarosan alakot �lt�tt a Sou'unga peng�j�n, �s a kard felki�ltott, m�ly zeng� hangj�n:

- Gokuryuuha! – hatalmas mindent lerombol� t�mad�s csapott ki a fegyverb�l.

- Menj. BAKERYUUHA! – ord�totta Inuyasha minden erej�b�l.

Teste k�r�l �ramlani kezdtek a szelek, majd ahogy fegyver�t a f�ldre csapta abb�l kirobbant a v�zszintesen forg� Ellenhull�m. A k�t t�mad�s egym�snak fesz�lt, sz�leik �sszesimultak.

-               Baka, nem gy�zhetsz le engem CSAK a Tetsusaig�val! – n�zett r� sz�nakozva a Sou'unga – Nem sz�m�t milyen kem�nyen pr�b�lod, a t�lvil�g elnyeli ezt a vil�got!

-               Fogd be! – ki�ltotta vissza a hanyou, de k�zben test�t h�tra tolta a t�mad�s szele – Van valamim, amit meg kell v�denem! �gy sosem adom fel!!!

Sesshoumaru, �s m�g�tte lassan l�bra �ll� Seya n�m�n figyelt�k a fi�t, s hallgatt�k minden szav�t. A l�ny tekintete Kagom�ra siklott, felfedezve arc�n a meglepet�s �s �r�m kifejez�seit. Tekintete lassan visszat�rt az �ccs�t figyel� nagyszellem arc�ra. S�hajtva mell� l�pett, mik�zben tov�bbra is a d�mon arc�t figyelte.

-               Azt hiszem most meg fogunk halni, de… - kezdte suttogva – Szeretn�m, ha tudn�d, hogy �n nagyon… �n sajn�lom, hogy…

A f�rfi r� n�zett, n�m�n figyelt a l�ny koszos arc�t, melyen f�gg�leges cs�kokat hagytak a lepotyog� k�nnyek, �s pr�b�lt megl�tni valamit a n� szem�ben, valamit amit m�r r�g�ta keresett. Eml�kk�pek t�rtek r�, ahogy a v�dtelen, csup�n �r� sz�m�t� l�nyt n�zte.

„- Van valamid amit meg akarsz v�deni?” – k�rdezte az eml�kben apja, utols� besz�lget�s�k alkalm�val.

�jra a l�ny szem�be n�zett. Alig l�tott benne f�lelmet, csup�n valami sz�m�ra felfoghatatlan d�l� �rzelem t�kr�z�d�tt a ragyog� k�k szemp�rban. �jra eml�kek rohant�k meg, de ezek m�r m�smilyenek voltak.

„Sesshoumaru-sama” – hallotta Rin �des hangj�t, ahogy k�ny�r�g, k�r, vagy �ppen csak besz�l, mik�zben a kisl�nyhoz f�z�tt eml�kei kavarogtak fej�ben. Azt�n Jaken jutott esz�be, ki m�r hossz� �vek �ta kitart�, h�s�ges szolg�ja volt. Jaken amint megv�di Rint, ahogy megpr�b�lja jobb bel�t�sra t�r�teni Aunt, ahogy okoskodva mes�l a vir�got szed� kisl�nynak, ahogy nagy d�lledt �s m�g is h�s�ges szemeivel r�tekint – „Sesshoumaru-sama”.

�jra a mellette �ll� n�t l�tta, de ezt a k�pet is hamarosan eml�kek v�ltott�k fel. �jra l�tta els� tal�lkoz�sukat, ahogy a l�nyt a tork�n�l fogva felemeli, azt�n a palot�ban t�rt�ntek. Mikor ism�t tal�lkozott vele a f�rd�ben, az az els� mindent els�pr� gyeng�d �rz�s. Azt�n a veszeked�s, majd amikor megtal�lta a l�nyt a szamur�jok k�zt. Az �jjel mikor, ahogy kinyitott a szem�t azt l�tta, hogy a n� az �l�be �l, �s a f�l�be s�gja: „- Megv�delek mert fontos vagy nekem!”. Az els� cs�k, mikor Isten tudja mit�l vez�relve mag�hoz �lelte a l�nyt. Azt�n a v�ndorl�s, a folytonos vit�k, veszeked�sek. A d�h, amit nem tudott mag��v� tenni sok�ig, folyamatosan megbocs�tott Sey�nak minden dolog kapcs�n. Azt�n a Yokosen�n�l t�lt�tt �jszaka, ahogy a n� k�zel hajol hozz� �s megcs�kolja. A m�snap reggel, ahogy arra �bred, hogy ott alszik vele, a karjai k�zt b�k�sen �s �rtatlanul. Majd amikor a k�tn�l �lnak �s a n� angyalian r�mosolyog: „- B�zol bennem?”

Hajukat, ruh�jukat t�pte a t�mad�s szele, mik�zben �jra hallotta a l�ny hangj�t.

„- Meg foglak v�deni, mert fontos vagy nekem!” – de k�zben Seya val�j�ban is megsz�lalt.

-               �n f�lek… - suttogta, ahogy a tombolva n�vekv�, fel�j�k is k�zel�t� Gokuryuuh�t figyelt – Nem hittem hogy k�tszer is tudok f�lni a hal�lt�l…

Sesshoumaru kezei megremegtek. Eml�kezett, ism�t eml�kezett arra a napra. A Misimai palota romja, ahogy Aya zokog, �s � nem b�r megmozdulni. Milli�nyi hallott, de m�r k�s�n j�tt. M�r lobogott a m�glya, mikor megpillantja a rajta fekv� holt testet. A l�ny arany haj�n megvillan a t�z f�nye, test�t k�rbe nyalj�k a l�ngok. Hallja a saj�t t�voli �v�lt�s�t, majd m�r csak a v�r�s k�d eml�ke marad. Ahol �ll mindenki halott. Valaha f�nyl�, gy�ny�r� v�ros, a Kvant� sz�khelye �llt itt. A s�ks�g melyen k�rbe tekint tele van holttestekkel, ahogy mag�ra n�z karjai k�ny�kig v�resek. � tette. Igen ez volt az � bossz�ja…

„- Van valamid, amit meg akarsz v�deni?” – visszhangzott egyre csak apja hangja fej�ben, mik�zben a k�zeled� Pokols�rk�nyt n�zte

-               Azt mondod, hogy valami, amit meg akarok v�deni? – k�rdezte maga el� pillantva szellem, mire Seya �sszerezzent.

Egym�sra n�ztek, mik�zben a Tenseiga m�r meg�ll�s n�lk�l remegett a d�mon kez�ben.

-               Nem fogom hagyni, hogy m�g egyszer meghalj! – Sesshoumaru arany szemeiben elsz�nts�g t�kr�z�d�tt, de k�zben ism�t apja szavait hallotta…

Inuyasha feje f�l� emelte az Agyarat, majd minden erej�b�l a sz�lbe v�gta. �jabb hihetetlen erej� �rv�nyhull�m j�tt l�tre a penge nyom�n, a hanyou minden erej�t bele adva. Sesshoumaru megszor�totta a Tenseig�t:

-               Minden estre… �n Sesshoumaru, nem v�dek SEMMIT! – Ap�m – tette hozz� gondolatban.

Meglend�tette a kardot, mik�zben utols� szavai ki�lt�ss� er�s�dtek. A Tenseig�b�l k�k vill�mok t�rtek el�, v�gig d�lva a f�ldet, majd oldalr�l beleolvadtak Inuyasha Bakeryuuh�j�ba.  A k�t t�mad�s eggy� v�lt, h�mp�ly�gve sz�guldott a Sou'unga fel�.

-               Mi? – lep�d�tt meg a pokol d�mon.

Azt�n m�r nem tudott tenni semmit sem, a hatalmas er� eltal�lta �s elolvasztotta test�t. Ahogy a k�t t�mad�s egy�ttesen megtette hat�s�t, �s rombolni kezdte a Sou'unga minden m�v�t, majdhogy nem csend keletkezett. A furcsa test melyet a Sou'unga k�sz�tett mag�nak darabjaira esett, majd a kardban rejl� gonosz d�mon ord�tva pusztul�snak indult.

-               Igen! – ki�ltotta Inuyasha, amint figyelte, hogy egyes�lt t�mad�saiknak �rv�nye, lecsap a m�lybe, visszanyomja a felt�rekv� zombikat, �s bez�rja a Sou'unga nyitotta utat.

A t�mad�s egy m�sik r�sze, mely a pokold�monnal is v�gzett eg�szen az �gig felcsapott, majd lassan nyelni kezdte a m�lyfekete, hideg viharfelh�ket. Ahogy a felh�k fogytak azzal egy�tt s�llyedni kezdett a m�lybe, mik�zben a szikl�k hangos robajjal al� kezdtek hullani.

- Kagome – ki�ltotta a hanyou, �s futt�ban felkapta a l�ny, hogy vele egy�tt elhagyja az ingatag talajt.

Sesshoumaru �s Seyako az utols� pillanatokig n�m�n �lltak, figyelt�k az esem�nyeket. A l�ny lassan a f�rfira emelte tekintet�t, szemeiben ism�t k�nnyek csillogtak. A d�mon r�n�zett, mire a n� megsz�lalt:

-               Azt hiszem ap�d, most b�szke lenne r�d. �s �n is az vagyok!

A taiyoukai b�lintott, majd k�nnyed�n egy k�zzel felkapta a l�nyt, de az tiltakozott.

- V�rj!

Seya m�ly leveg�t vett, lehunyta szemeit �s kezeit �k�lbe szor�totta. Test�t halv�nyk�k f�ny j�rta �t, majd a l�ny elmotyogott p�r halk sz�t, mire az aura m�r nem csak �t hanem a m�g mindig puszt�t� t�mad�st, a magasban lebeg� Sou'ung�t �s Sesshoumarut is k�r�l �lelte. Ahogy felnyitotta lobog� szemeit, minden meg�llt k�r�l�tt�k.

-               Mit csin�l? – k�rdezte Sango a t�bbiekt�l.

-               Tal�n meg�ll�tja az id�t. – v�lte Saya.

-               Seyako-san uralja az id�foly�s�t… - kotyogott k�zbe Jaken, mire minden szem elkerekedett. 

Folytat�s k�vetkezik…